V. E. Schwab: Vicious - Viszály

Lehetnek ​szuperképességeid, de attól még nem leszel jobb ember…

Victor és Eli két különc kollégiumi lakótárs, akiket nagyravágyásuk és átlagon felüli intellektusuk egyaránt összeköt. Diplomamunkájukhoz az adrenalin hatásait és a halálközeli élményeket kutatják, egészen a nyugtalanító eredményig: megfelelő körülmények között bárki szert tehet emberfeletti képességekre. Amikor az elméletet gyakorlattá változtatják, az események nem várt és borzalmas fordulatot vesznek.

Tíz évvel később Victor megszökik a börtönből, hogy esküdt ellenségévé vált egykori barátja nyomába eredjen. Segítője egy fiatal lány, aki zárkózottságával leplezi bámulatos képességeit. Eközben Eli semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy eltörölje a föld színéről a szuperképességekkel felvértezett egyéneket – kivéve társát, egy vasakarattal bíró, rejtélyes nőt. Az árulás és a veszteség fájdalmától hajtott ősellenségek mindkét oldalon emberfeletti erőkkel felfegyverkezve készülnek beteljesíteni bosszújukat – de vajon melyikük éli túl a végső összecsapást?

A hatalmas népszerűségnek örvendő V. E. Schwab magával ragadó stílusban kelt életre egy jelmezek nélküli, karcos világot, ahol a szupererőtől nem válik valaki automatikusan jófiúvá, és ahol idővel mindenkinek le kell lepleznie igazi indítékait.

Könyvadatok:

Fordító: Sepsi László

Oldalszám: 392

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2018

Sorozat: The Villains - Az elvetemültek #1

"Hívhatja magát valaki hősnek úgy, hogy közben több tucat embert gyilkol meg. Valaki mást gonosztevőnek bélyegeznek, amiért megpróbálja megállítani. Számtalan ember volt szörnyűséges, és számtalan szörnyeteg ismerte a módját, hogyan viselkedjen emberként."

Jó néhány hete V. E. Schwab bűvkörében élek. Márciusban olvastam ugyanis az Egy sötétebb mágiát, ami annyira magával ragadott, hogy nem sokkal később a folytatását, a Gyülekező árnyakat is sorra kerítettem, amivel az írónő neve bekerült a kedvenc szerzőim közé. Kitörő örömmel vettem így hát tudomásul, hogy az idei Könyvhétre megjelenik magyarul is az első felnőtteknek szóló regénye, a Viszály, és türelmetlenül vártam, hogy belevethessem magam. Fantasztikus érzés volt először kézbe fogni, majd hagyni, hogy elsodorjon a történet, amiről Dan Wells azt nyilatkozta, hogy sötét, összetett és merész. Mindenben egyetértek vele - én is imádtam!

Victor Vale és Eliot Cardale az egyetemi évek alatt barátkoznak össze. Különcségük és tudomány iránti olthatatlan tudásszomjuk köti össze őket egészen addig, míg tanulmányuk fordulóponthoz nem ér. A szakdolgozatuk témájának kiválasztásánál Victor az adrenalin szervezetre gyakorolt hatásai mellett dönt, Eli pedig mindenáron be akarja bizonyítani, hogy léteznek az RK-k, vagyis a RendKívüliek, a különleges képességekkel rendelkező emberek. Kutatásuk során egyre nyilvánvalóbbá válik számukra, hogyan is jönnek létre ezek a bizonyos szuperképességek, és mit kell tenniük ahhoz, hogy ők is szert tegyenek ilyen tulajdonságokra. Először Victor vállalja magára a kísérleti alany szerepét, ám próbálkozása csúfos kudarcba fullad. Nem úgy, mint Eli-é, aki elsőre újdonsült "isteni erővel" tér vissza a halálból, bebizonyítva elméletük helyességét. Victor sem tétlenkedik azonban, ismét öngyilkosságot szándékozik elkövetni Eli barátnője, Angie segítségével, ám a dolgok rossz irányba sülnek el. A fiú új képességével akaratlanul is a lány halálát okozza, és hiába szolgál magyarázattal Eli-nak, legjobb barátja feladja őt a rendőrségen. Victor menekülni kényszerül, és már majdnem sikerül leszámolnia Eli-jal, amikor elkapják és letartóztatják. Tíz évvel később megszökik a börtönből, hogy befejezze azt, amit elkezdett, és pontot tegyen az ügyük végére. Útközben találkozik a tizenkét éves Sydney Clarke-kal, aki szintén nincs híján borzalmas erőknek, valamint segítségére van még egy rabtársa, a nagydarab Mitch is. De nem ő az egyetlen, aki időközben támogatókat szerzett. Eli a legnagyobb hatalmú RK-val, Serenával együtt igyekszik megszabadulni a többi hozzá hasonlótól, de lassan közeleg a végső összecsapás, amiből csak egyikük, ő vagy Victor kerülhet ki győztesen.

Akárhogy is keresem, nem találok jobb szót erre a könyvre a zseniálisnál. Pont egy ilyen sötét, vakmerő, határokat feszegető történetre volt szükségem, ami kibillenti a lábam alól a talajt. V. E. Schwab ismételten bebizonyította, hogy nem tud hibázni, mindig tartogat valami megdöbbentőt a tarsolyában. Az az ellenállhatatlan vonzódás a regényhez, amit már első pillantásra éreztem, kitartott egészen a végéig. A legelső oldalon beszippantott, és csak az utolsó mondat után lökött ki magából. Menthetetlenül beleszerettem ebbe az összetett, komplikált és baljós világba, amit az írónő mesterien, tökéletes kidolgozottsággal alkotott meg. Egyenlő arányban keverte a valóságot és a fikciót, mindezt hiteles tudományos alapokra támasztva. Az alapkoncepció érdekes, ötletes és egészen egyedi, a halálközeli élményektől egészen az RK-k létezéséig. Az elképzelés szerint ha egy ember rövid időre, maximum néhány percre meghal, de sikerül visszatérnie az életbe, szert tesz valamilyen nem hétköznapi erőre, amitől szó szerint RendKívülivé válik. V. E. Schwab mindezt olyan hatásosan adagolja, hogy néha képes voltam minden korábbi elméletemet sutba dobni, és szentírásként elfogadni a szavait. Meg sem kérdőjeleztem az állításait, úgy beleéltem magam ebbe a különleges világba, és szabályosan fájt, amikor el kellett szakadnom tőle. Kiéhezve faltam a sorokat, egyre többet és többet akartam belőle. A cselekmény kezdetben két szálon fut, felváltva látjuk a múltat és a jelent, hogy mi történt tíz évvel ezelőtt, és mi zajlik napjainkban. Az első részben Victor szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, míg a második egységben Eli fejébe is beleláthatunk, sőt a három fontosabb mellékszereplő gondolataiba is bepillantást nyerhetünk néhány fejezet erejéig. Már maga a kezdő jelenet igazán erőteljes, érezteti velünk, hogy itt bizony nem egy habos-babos tündérmesével állunk szemben, és ahogy később összekapcsolódnak a szálak, kiéleződik a helyzet. Az írónő számos akciójelenetet és megdöbbentő fordulatot prezentál számunkra, amivel végig izgalomban tart és jelentősen megemeli az adrenalinszintünket. Sokszor legszívesebben lerágtam volna mind a húsz körmömet, és állandóan azon kattogott az agyam, milyen irányba fogja terelni a befejezést, vajon kit hoz ki győztesen a végső, mindent elsöprő összecsapásból. Nem mondom, hogy nem számítottam arra a végkifejletre, amit kaptam, de nem egy meglepetést okozott, miközben a szövevényes mozaikdarabkákból próbáltam összeállítani a teljes képet.

A regény erősen karakterközpontú, ennek megfelelően a szereplők kellőképpen árnyaltak és kidolgozottak. Remekül érzékelhetőek az indíttatásaik, hogy kit mi mozgat, mit akar elérni és milyen eszközzel. Itt nincsenek szigorú értelemben vett jó és rosszfiúk, kizárólag elvetemültek vannak, akik bármire hajlandóak azért, hogy megszerezzék, amire vágynak. Victort ismerhetjük meg legjobban, az ő tettei a legmérvadóbbak. Már az átalakulása előtt különc figura volt, aki abban lelte örömét, hogy a vele mit sem törődő szülei önsegítő könyveit fekete filctollak segítségével teljesen más tartalommal ruházta fel. A neki lényegtelen szavak kisatírozásával új jelentést adott a mondatoknak ezzel a sajátos művészettel. Sosem tűnt ki a tömegből, mindig is inkább beolvadni szeretett volna, de a felszín alatt vadul fortyogott a dühe legjobb barátja ellen. A köztük lévő alapvető versengés, a rivalizálás ördögi fordulatot vesz, miután Victor másodjára is kijátssza a halált, és - mint minden RK - korábbi énjének egy részétől megfosztva, a fájdalom kontrollálásának képességével tér magához. A börtönben töltött évek még jobban átformálják, megkeményítik, és tovább táplálják a bosszúvágyát, hogy elégtételt vegyen immár ősellenséggé vált társán. Eli pont az ellenkezője Victornak: jóképű, népszerű, azonnal észreveszik, bárhol jelenik is meg. Ám ez csupán álca, legbelül ugyanis rejtőzik benne valami elemi gonoszság, ami idővel felszínre tör. Rövidesen az RK-k ellen fordul, természetellenes lényekként kezd el tekinteni rájuk, és szuperképessége, az öngyógyulás révén feljogosítva érzi magát, hogy Istent játsszon felettük. Egy jól előkészített rendszer alapján öldösi halomszámra őket, hogy megszabaduljon tőlük, hősnek beállítva magát. Mikor találkozik a mások akaratát a sajátja alá vonni képes Serenával, erős szövetségesre akad, mégsem bízhat meg a nőben. Neki is megvannak a tervei és a gyengéi, akármilyen keménynek is próbálja beállítani magát. Egy számító dög, de a végén hoz egy olyan döntést, ami miatt nem tudtam mindent kizáróan elítélni. Mitch volt az egyik legérdekesebb karakter, annak ellenére, hogy nem a RendKívüliek táborát erősíti. Kedveltem ezt a nagydarab, ügyes hacker fickót, aki literszámra dönti magába a csokis tejet. Miatta pánikoltam a legtöbbet, többször került olyan helyzetbe, ahol hajszál híján múlt az élete, és drukkoltam, hogy sikerüljön megtörni az őt sújtó átkot. Sydney lett a kedvenc szereplőm, nagyon megszerettem a visszahúzódó, ám bátor kislányt. Fiatal kora dacára sok szörnyűségen ment keresztül, kétszer is volt halálközeli élménye, aminek következtében félelmetes, mégis értékes képességgel lett gazdagabb: fel tudja támasztani a halottakat. Victort tartja a megmentőjének, akinél biztonságot talál, ragaszkodik a férfihoz, közben nem is sejti, milyen borzalmas tettet követett el.

A Viszály az egyik legkirályabb könyv, amit valaha olvastam. Nagy elvárásokkal ugrottam neki, de bőven túlszárnyalta az elképzeléseimet. Karcos, fenyegető történet irigységről, megszállottságról, árulásról és gyűlöletről, ami garantáltan beszippantja és izgalomban tartja az olvasót. Epekedve várom a folytatást.

Köszönöm szépen a könyvet a Fumax Kiadónak!

Pontszám: 10/10

Nézőpont: E/3, múlt idő, több szemszög

Kedvenc karakter: Sydney

Kiknek ajánlom: akik egy lehengerlő, erős karakterekkel és különleges képességekkel felvértezett fantasyre vágynak

Idézetek a könyvből

"- Azt kérdezted tőlem, hogy akarok-e valaha hinni valamiben. Akarok. Ebben akarok hinni. Hinni akarok benne, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. - Victor kiloccsantott egy csepp whiskey-t a poharából. - Hogy mi magunk többek lehetünk. A francba is, hősökké válhatunk!

- Vagy hullákká.

- Ezt a kockázatot minden élő ember vállalja."

"A sorsfordító pillanatok nem mindig nyilvánvalóak. Nem üvöltik, hogy SZAKADÉK, és tízből kilenc esetben nincs kötél, amely alatt át kellene bújni, nincs határ, amelyet át kellene lépni, nincs vérszerződés, nincs drága papírra nyomtatott hivatalos levél. Ezek a pillanatok nem nyúlnak hosszúra, kihangsúlyozva mély jelentésüket."

"Megölni könnyű valamit. Visszahozni az életbe, az már több erőfeszítést és orvosi tudást igényelt."

"A félelem és a fájdalom elválaszthatatlanok egymástól - ezt még a Locklandben töltött évei alatt tanulta meg -, ám a fájdalom számos formát ölthet."

"- Tudod, talán hagynom kellene, hogy megölj. Mert igazad van. Habár mi visszatértünk, van, ami halott marad. Elvész. Elfelejtünk valamit abból, akik voltunk. Ez ijesztő, csodálatos és szörnyűséges."

Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!