Marie Rutkoski: The Winner's Crime - A nyertes bűne

Szerelem vagy szabadság. Te mit választanál? 

Lady Kestrel eljegyzése Valoria koronahercegével bőven ad okot az ünneplésre: bálok, előadások, tűzijáték és mulatságok követik egymást a birodalom fővárosában. De Kestrel számára olyan az egész, mintha a maga készítette kalitkába kellene beülnie. Mikor kémkedni kezd a császári udvarban, egész élete merő színlelés lesz, és épp annak az embernek nem mondhat semmit, akinek a bizalma a legfontosabb számára… 

Arin, aki továbbra is népe szabadságáért harcol, sejti, hogy Kestrel többet tud, mint amennyit elárul neki. Amikor a lány egyre közelebb kerül egy döbbenetes rejtély megoldásához, az Arin arcát elcsúfító vágásnál is fájdalmasabb lehet az igazság. 

A nyertes trilógia második részében a hazugságok mellett az is kiderül, hogy Arinnak és Kestrelnek mivel kell fizetnie az egymás ellen elkövetett bűneikért. 

Könyvadatok: 

Fordító: Neset Adrienn 

Oldalszám: 408 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadás éve: 2017 

Sorozat: The Winner's Trilogy - A nyertes trilógia #2 



Véleményem az előző kötetről: 
A nyertes átka 

A trilógia első részébe, A nyertes átkába idén áprilisban szerettem bele. Marie Rutkoski gyönyörű és szívszaggató története hamar a kedvencemmé vált, ezért elmondhatatlanul vártam, hogy fejest ugorhassak a folytatásba. Az utóbbi időben folyamatosan figyeltem a kiadó honlapját és facebook oldalát, hiszen őszre ígérték a második kötetet, így amikor megláttam, hogy szeptember végén érkezik is, gyorsan előrendeltem egy másik könyv társaságában. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy pont születésnapomon kaptam kézhez a vágyott csomagot. Egyedül azt sajnáltam, hogy a tervezettnél lassabban tudtam haladni vele, mert ha rajtam múlott volna, egyetlen délután alatt elolvasom, annyira imádtam. 

A nyertes bűnében még nagyobbak a tétek. Miután Kestrel megegyezett a császárral Herran felszabadítása érdekében, az esküvőjére készül Verex herceggel. Igyekszik helytállni az udvarban, és meggyőzni magát, hogy helyesen döntött, de nem képes elfelejteni Arint, és tűrni, hogy bábuként rángassák. Kémkedni kezd a herrani mezőgazdasági miniszternek, amivel felkelti az uralkodó gyanúját, ráadásul Arin felbukkanása tovább bonyolítja a helyzetet. A fiú azonban olyasmit tud meg Kestrelről, amit képtelen neki megbocsátani, ezért Valoriát elhagyva kelet felé veszi az irányt, hogy szövetséget kössön a dacraiakkal. Eközben Kestrel körül egyre jobban szorul a hurok, hiába próbál feltűnés nélkül nyomozni. Elég egyetlen rossz lépés, és minden végzetessé válhat számára. 

Az írónő ismét nagy hatást gyakorolt rám. Már A nyertes átkában bebizonyította, hogy tehetséges, és kiforrott stílussal rendelkezik, és a második részre még tovább fejlődött. Szívét-lelkét belerakta a regénybe, ez meg is látszik rajta. Minden szónak, gondolatnak, lélegzetvételnek jelentősége van, annyi érzelem van benne, amennyivel lehetetlenség megküzdeni. Néha azon kaptam magam, hogy szünetet tartok olvasás közben, és áhítatosan simogatom az oldalakat, olyan szépen fogalmaz. A történet most is elég lassan indul be, egy-egy fejezet között gyakran több nap vagy hét is eltelik, mire megesik valami említésre méltó. Ennek ellenére egyáltalán nem döcögős, gördülékenyen halad a cselekmény. Megmarad a váltakozó nézőpont, az egyik szálon Kestrel, míg a másikon Arin sorsát követhetjük nyomon. A két út itt nem sokszor keresztezi egymást, de ha mégis, a hazugságok és a ki nem mondott igazságok ledönthetetlen falként sorakoznak előttük. Mindkettejük múltjából több emléket kapunk, valamint a valoriai és a herrani mellett a keleti népek kultúráját és szokásait is megismerhetjük. 

A karakterek ugyanúgy közel álltak a szívemhez, sőt, egy picit talán beljebb kerültek. Főleg Arin. Kezdetben nem igazán tudtam őt hová tenni, de a végére osztoztam a fájdalmában és a vívódásában. Lángol benne a düh, összezavarják a Kestrel iránti érzései, emiatt nem gondolkodik tisztán, folyton tépelődik. Szereti a lányt, ám amikor rájön, mit tett, mindenáron meg akar ettől szabadulni. Kestrel hozza a szokásos formáját, vagyis nem ül tétlenül, és figyeli az eseményeket, hanem a kezébe veszi az irányítást, amennyire teheti. Szeretem a határozottságát, azt, hogy sosem adja magát könnyen. Fűti a dac, és az Arin iránt érzett szerelme, ugyanakkor az apjához is hűséges akar maradni, ami nem mindig sikerül. Verex kellemes meglepetést okozott, pozitívan csalódtam benne. Jóval dölyfösebbnek képzeltem el, nem gondoltam volna, hogy ilyen jószívű. Neki is megvannak az álmai és vágyai, amiket a birodalom és az apja miatt nem válthat valóra. Hármójuk kapcsolatát leginkább egy furcsa tánchoz lehetne hasonlítani. Mintha mindannyian egy őrjítő tangót járnának a császár felügyelete alatt, anélkül, hogy valóban egymáshoz érnének. 

Összességében véve A nyertes bűne méltó folytatása az előző kötetnek. Marie Rutkoski a drámai végkifejlettel megint tőrt döfött belém, amitől darabokra hullottam. Epekedve várom a befejező regényt, a The Winner's Kisst, hogy végre újra egész legyek. Remélem, minél hamarabb a polcomra kerül. 

Pontszám: 10/10 

Nézőpont: E/3, múlt idő, váltott szemszög - Kestrel és Arin 

Kedvenc karakter: Kestrel 

Kiknek ajánlom: akik olvasták az első könyvet 

Idézetek a könyvből 

"Kestrel szédülése egy csapásra elmúlt. Levette az agyagkatonát a polcról.

Azonnal látta Verex arckifejezéséből, hogy a herceg szeretett tárgyáról volt szó. Összetörhetné, a földhöz vághatná. Úgy törné össze vele Verexet is, mint ahogyan az apja tette a fiúval.

Ahogyan ő törte össze a saját szívét. Hirtelen minden szilánk egyszerre kezdte szúrni, mintha a szerelem korábban egy törékeny, szivárványos üveggömbben öltött volna testet, amit ököllel zúztak szét.

Visszatette a katonát a polcra. Hangja tisztán csengett, amikor az utolsó szavakat kimondta, mielőtt elhagyta volna a helyiséget.

- Ha nem akarsz a barátom lenni, egy nap megbánod, hogy az ellenségemmé lettél." 

"- Tehát üres kézzel engedsz el.

- Mikor adtam én neked bármit is?

Arin halkan felelt.

- Egyszer nagyon sokat adtál nekem." 

"- Nem lehet kellemes érzés, ha te magad vagy a kés, amit az embereid torkára szorítanak." 

"- Nem bánom, ha Molynak hív. Valószínűleg magam is elkezdenék selymet enni, ha utána szabadon elrepülhetnék." 

"(...) mi a nehezebb, ha lemondasz egy számodra értékes dologról, vagy ha hagyod, hogy elvegyék tőled?" 

Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!