Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az új világ közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.
Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az új világ közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.
Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.
Könyvadatok:
Oldalszám: 352
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Sorozat: -
"- Megszületünk, megverekszünk, meghalunk. Újra és újra. Éltünk a francia forradalom alatt, találkoztunk a felfedezések korában az óceánon, kergettük egymást London utcáin. Számodra csak egy idegen kor történelme, halvány mesék, amiket sokan mesélnek, de senki nem biztos benne, hogy valóban megtörténtek. De nekem... nekünk... minden emlék, minden kép itt él a fejünkben. Ha kinyújtanám a kezem, megérinthetném őket. Legalábbis így érzem. Persze a legtöbb dolgon nem lehet már változtatni."
A borító tehet róla. Csak és kizárólag a gyönyörű, filmszerű külső miatt került azonnal a kívánságlistámra ez a könyv, mely első pillantásra elvarázsolt. Persze aztán a fülszöveg is meggyőzött róla, hogy meg kell szereznem, és egyébként is régóta szemeztem már Benyák Zoltán munkásságával. Hihetetlenül kíváncsi voltam erre a kötetre, alig vártam, hogy végre megkaparinthassam, és többet megtudjak arról a korszakokon átívelő csatározásról, amit a fülszöveg sejtelmesen előrevetít.
A történet középpontjában két férfi áll, akik folyamatosan újjászületnek, hogy újra és újra összecsapjanak. Nem számít a hely és az idő, bárhol és bármikor képesek egymásnak esni, amint találkoznak. Esküdt ellenségek, ugyanakkor egy különös, láthatatlan kapocs köti össze őket, ami által mindig felismerik a másikat. Mindegy, milyen testben vannak éppen, a végzetük az, hogy szüntelenül megküzdjenek egymással, míg egyikük nem arat győzelmet, térdre kényszerítve társát. Számtalanszor buknak el, hogy aztán kezdődjön minden elölről, addig a pontig, míg valamelyikőjük rá nem jön a végső megoldásra. És hogy meddig tart ez az örökös harc? Az utolsó emberig.
Szeretem azokat a könyveket, amik elgondolkodtatnak, és arra késztetnek, hogy sorra gyártsam az általam elképzelt összeesküvés-elméleteket a történetre vonatkozóan. Az utolsó emberig pont ilyen. Addig sodor magával, míg bele nem buksz a számtalan variációs lehetőségbe, hogy ezután mindent újrakezdve valami teljesen mást építs fel. Benyák Zoltán egy igazán különleges könyvet tett le az asztalra, amire még sokáig fogok emlékezni. Fő témája az emberi természet, amit a naplószerű elbeszélésmód tesz még érdekesebbé. A két főhősnek köszönhetően rengeteg korba és városba csöppenhetünk az Újvilág hányattatásain át a viktoriánus London sötét utcáin keresztül egészen az elképzelt jövőig. Az író cseppet sem könyörületes. Nyersen fogalmazva, merészen mesél, sokszor éle van a szavainak, mondanivalóját egyáltalán nem csomagolja cukormázba. Tetszett ez a kegyetlenség, hogy kertelés nélkül kimondja az igazságot, hiszen manapság egyre nagyobb mértékben üti fel a fejét a gonoszság és az erőszak, miközben az ember visszafordíthatatlanul rohan a végzete felé. Nem csak a természetet, hanem előbb-utóbb önmagát is elpusztítva áll a szakadék szélén, miközben nem ismeri fel, mivé vált az idők folyamán. Nem minden fekete és fehér, ahogy a jó sem létezik gonosz nélkül, ám a gonosz nem mindig rossz, és a jó sem mindig szent. A képlet tehát folyamatosan változik, egyedül az eredmény állandó, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy megváltoztathatatlan. De ki tudja, egyszer talán fordul a kocka, és a visszájára fordul minden.
És hogy kik is ők ketten? A mérleg két nyelve, egy érme két oldala, egy mágnes két pólusa, egyszerre vonzzák és taszítják egymást. Hol valós történelmi személyként, hol egyszerű átlagemberként köszönnek vissza a lapokról, de nem számít, milyen testben vannak épp, mindig megtalálják és felismerik egymást. Nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne küzdöttek volna már meg, hadakozásuk az egész történelmet áthatja. Először 1588-ban, az Újvilág felé hajózva sodródnak össze, Mylod Jones seborvosként és Queranten kapitányként. A következő életükben, 1799-ben Jean-Christiansen Latour egykori papnövendék és Donatien Alphonse Francois de Sade márki bőrében vívnak meg a francia Lacoste kastélyának falain belül. Legközelebb 1888-ban, a bűnnel átitatott viktoriánus London sötét sikátorai között csapnak össze Frederik George Abberline felügyelő és Hasfelmetsző Jack párosaként, egyre több mocskot és züllöttséget hagyva maguk mögött. Aztán elérkezik egy nehéz évszázad, szám szerint a huszadik, hogy az eddigieknél is nagyobb romlottsággal szembesítse őket. A világ felgyorsulásával együtt itt az események is felpörögnek, egyre többször, egyre gyakrabban születnek újjá, hogy örökös körforgásra ítéltetett lelkük ismételten egymásra bukkanjon. Mindegy, hogy John F. Kennedy és Lee Harvey Oswald, vagy egy névtelen maszkos hős és egy államügyész testét birtokolják, nem kerülhetik el ezeket a találkozásokat. Időnként persze felcserélődnek a szerepek, néha már ők maguk sem tudják, ki a világos, és ki a sötét király. A világgal egy ütemben változnak, míg bele nem fáradnak a harcokba a jövőt elérve. Véget nem érő életüket végigkíséri a nő, aki egyik életében sem emlékszik semmire, hívják akár Christinának, Angelique-nek vagy épp Rosie-nak. Egyedül a vörös hajzuhatag, a félhold alakú anyajegy a nyakon, és a furcsa, zavaros szerelmi háromszög állandó. Az öt részegység közül leginkább a tizenkilencedik század végi angol főváros fertőzött utcáin szerettem téblábolni a kíméletlen gyilkos után kutatva, hiába tudtam, ki is az igazi elkövető. Igazán szerettem a hiteles, korhű, néha írói fantáziával kiszínezett történelmi hátteret, a szereplők viszont sajnos egyik helyen/idősíkban sem kerültek közel hozzám. A nagy hármas mindvégig távol maradt tőlem, hiába értettem meg a könyv üzenetét.
Az utolsó emberig kivételes regény. Duplán igaz rá, hogy egyetlen korábbi olvasmányomhoz sem fogható. Elgondolkodtató, megdöbbentő és keményen az arcunkba tolja az igazságot a pusztító emberi hajlamról. Rengeteg városba és korba repíti el az olvasót a világ legkegyetlenebb küzdelmével karöltve. Harcolunk és elbukunk, felemelkedünk és kezdődik minden elölről. Örökkön-örökké.
Nézőpont: E/1, múlt idő
Kedvenc karakter: -
Kiknek ajánlom: Benyák Zoltán rajongóinak mindenképp
És hogy kik is ők ketten? A mérleg két nyelve, egy érme két oldala, egy mágnes két pólusa, egyszerre vonzzák és taszítják egymást. Hol valós történelmi személyként, hol egyszerű átlagemberként köszönnek vissza a lapokról, de nem számít, milyen testben vannak épp, mindig megtalálják és felismerik egymást. Nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne küzdöttek volna már meg, hadakozásuk az egész történelmet áthatja. Először 1588-ban, az Újvilág felé hajózva sodródnak össze, Mylod Jones seborvosként és Queranten kapitányként. A következő életükben, 1799-ben Jean-Christiansen Latour egykori papnövendék és Donatien Alphonse Francois de Sade márki bőrében vívnak meg a francia Lacoste kastélyának falain belül. Legközelebb 1888-ban, a bűnnel átitatott viktoriánus London sötét sikátorai között csapnak össze Frederik George Abberline felügyelő és Hasfelmetsző Jack párosaként, egyre több mocskot és züllöttséget hagyva maguk mögött. Aztán elérkezik egy nehéz évszázad, szám szerint a huszadik, hogy az eddigieknél is nagyobb romlottsággal szembesítse őket. A világ felgyorsulásával együtt itt az események is felpörögnek, egyre többször, egyre gyakrabban születnek újjá, hogy örökös körforgásra ítéltetett lelkük ismételten egymásra bukkanjon. Mindegy, hogy John F. Kennedy és Lee Harvey Oswald, vagy egy névtelen maszkos hős és egy államügyész testét birtokolják, nem kerülhetik el ezeket a találkozásokat. Időnként persze felcserélődnek a szerepek, néha már ők maguk sem tudják, ki a világos, és ki a sötét király. A világgal egy ütemben változnak, míg bele nem fáradnak a harcokba a jövőt elérve. Véget nem érő életüket végigkíséri a nő, aki egyik életében sem emlékszik semmire, hívják akár Christinának, Angelique-nek vagy épp Rosie-nak. Egyedül a vörös hajzuhatag, a félhold alakú anyajegy a nyakon, és a furcsa, zavaros szerelmi háromszög állandó. Az öt részegység közül leginkább a tizenkilencedik század végi angol főváros fertőzött utcáin szerettem téblábolni a kíméletlen gyilkos után kutatva, hiába tudtam, ki is az igazi elkövető. Igazán szerettem a hiteles, korhű, néha írói fantáziával kiszínezett történelmi hátteret, a szereplők viszont sajnos egyik helyen/idősíkban sem kerültek közel hozzám. A nagy hármas mindvégig távol maradt tőlem, hiába értettem meg a könyv üzenetét.
Az utolsó emberig kivételes regény. Duplán igaz rá, hogy egyetlen korábbi olvasmányomhoz sem fogható. Elgondolkodtató, megdöbbentő és keményen az arcunkba tolja az igazságot a pusztító emberi hajlamról. Rengeteg városba és korba repíti el az olvasót a világ legkegyetlenebb küzdelmével karöltve. Harcolunk és elbukunk, felemelkedünk és kezdődik minden elölről. Örökkön-örökké.
Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
Pontszám: 10/8
Nézőpont: E/1, múlt idő
Kedvenc karakter: -
Kiknek ajánlom: Benyák Zoltán rajongóinak mindenképp
Idézetek a könyvből
"Anyám szerint az ember már csak így működik. Idealizálja magát, miközben degradál másokat, ezen az ócska módon igazolva magának, hogy az általa választott út a helyes, mi több, az egyetlen igazi út."
"- Igazán elmesélhetnéd az életed.
- Miért olyan fontos az magának?
- Nemcsak a testi meztelenséget kedvelem, hanem a lelkit is. És barátok csak azok lehetnek, akik látták egymást meztelenül."
"Kétarcú, kétélű világ. Átkozott és kiismerhetetlen, ahol semmi sem egyértelmű, és ahol ha nyersz, vesztesz is. Amikor üdvözülsz, vétkezel."
"Gyilkossá tett engem. Gyilkossá tett mindannyiunkat. Gondatlan öldöklővé, aki nem őrzi azt a kevés szépet, ami jutott. Nem láncolja le az ajtót, amikor a világ kopogtat, hogy rátörjön. Dühös katonává, aki elsüti a pisztolyt, mielőtt megértené az áldozatát.
Vallás lett az erőszakból. Élvezet a fájdalomból. Ő lett ennek az apostola, az én Jackem, aki most már számtalan emberként él a világon. Megsokszorozta magát, míg én kevesebb lettem."
"- Vannak feladványok, amiknek nincs jó megoldása. Vannak történetek, amiket nem lehet úgy befejezni, hogy mindenkinek tetsszenek."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése