Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?
Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.
Könyvadatok:
Fordító: Bándi Eszter
Oldalszám: 336
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2014
Sorozat: -
Szerintem ezt a könyvet nem kell mindenkinek bemutatni. Kis hazánkon kívül és belül egyaránt rengetegen ismerik és szeretik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a Molyon jelenleg nyolcszáznál is többen csillagozták, és 96%-on áll, valamint 2015-ben film készült belőle. Már nem emlékszem pontosan, mikor hallottam róla először, de idén számtalanszor jött velem szembe, ezért arra jutottam, nekem is meg kell ismerkednem Ovéval és a legendás svéd humorral. Azt hiszem, ez eddigi életem egyik legjobb döntésének bizonyult.
Ove nem egy átlagos figura. Morcos és goromba ember, aki nehezen találja a helyét ebben az újjászületett világban. Mikor elbocsátják a munkahelyéről, úgy érzi, nincs többé értelme a létezésének, így hát megteszi, amit tennie kell. Vagyis megtenné, ha hagynák, mivel az új szomszédai elég rámenősek. Akárhányszor elhatározza, hogy búcsút vesz az élettől, folyton közbeavatkoznak. Hol kórházba kell vinni őket, hol vezetni tanítani, hol pedig egy rozzant macskát befogadni, mert mások így látják jónak. Egy percre sem hagyják békén, és a férfi végül rájön, hogy talán van számára remény, hiszen mégsem annyira mogorva, hogy mindenkit elűzzön maga mellől.
Nagyon sokáig nem találtam a szavakat, miután másodjára is a végére értem a történetnek. Igen, másodjára, mert amint letettem a kezemből a könyvet, rögtön megnéztem a filmet. Öt perc sem telt bele, már a tévé előtt ültem, és kezdtem elölről az egészet. Nem elég egyszer átélni. Újra és újra elő kell venni, mivel minden életszakaszban tud nekünk újat nyújtani, mindig más mondanivalója van. Fredrik Backman eszméletlenül magasra rakta a lécet. Egy mélyen emberi és elgondolkodtató regényt tár a szemünk elé, ami leginkább egy memoárra hasonlít. A jelen és a múlt folyamatos váltakozásával meséli el egy talpig ember tragédiákkal teli életét, miközben kőkemény társadalomkritikát is megfogalmaz. A zseniális stílusnak és fanyar humornak köszönhetően egy pillanatig sem unatkoztam. Mintha egy soha véget nem érő hullámvasúton ültem volna, ahol az egyik percben szárnyaltam és a hasamat fogtam a nevetéstől, a másikban viszont leértem a mélybe és alig bírtam visszapislogni a könnyeimet. Kínkeservesen tudtam elszakadni tőle, és csakis akkor, ha muszáj volt, annyira odaszegezett a székhez. Egyetlen korábbi olvasmányomhoz sem fogható.
Ove szinte észrevétlenül lopta be magát a szívembe. Egyből az elején leszűrhetjük, milyen is valójában, de nagyon sok oldalnak és fejezetnek kell eltelnie, hogy világosan megérthessük, miért vált ilyenné. Küzdelmekkel és akadályokkal teli út vezetett mostani énjéhez, emiatt nem egyszerű eset. Örök szkeptikus, morgós medve, aki állandóan zsörtölődik, ám gyerekkorától kezdve dolgos és becsületes. Sosem kerülte a munkát, neki épp az okozott gondot, ha nem volt mit csinálni. Egyáltalán nem érti a mai mihaszna népséget, akik semmihez sem konyítanak. Következetesen, szigorú szabályok szerint él, ám a zord külső hatalmas szívet takar. Mindig segít a többieken, és nem vár el cserébe semmit. Kissé különc, de igazságos és egyenes ember, akikből, valljuk be, mostanság kevés van - tisztelet a kivételnek. A legtöbben csak homokba dugjuk a fejünket a kemény munka hallatán, hiszen ott vannak a korszerű gépek, amik egyre silányabb termékeket gyártanak, olyan szavakkal dobálózunk, melyek jelentését fel sem fogjuk igazán, és lehajtott fejjel megyünk el egymás mellet az utcán a legmodernebb, csúcskategóriás okostelefonunkat nyomkodva. Szomorú, de igaz.
Az ember, akit Ovénak hívnak, örökre velem marad. Kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkemen, beitta magát minden pórusomba. Szórakoztató, megindító és legfőképpen tanulságos történet egy roppant tehetséges kortárs szerző tollából. Legalább egyszer az életben mindenkinek el kellene olvasnia.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/3, jelen és múlt idő, Ove szemszögéből
Kedvenc karakter: Ove és a macska - imádtam a közös jeleneteiket
Kiknek ajánlom: szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak - egyszóval mindenkinek
Idézetek a könyvből
"Manapság már nyilvánvalóan nem számít, hogy az ember tud-e maga parkettázni, vagy felújítani egy vizesblokkot, esetleg gumit cserélni. Valamit tisztességesen megcsinálni már nem ér semmit. De ha így van, ha minden készen megvehető: mit ér egy ember?"
"– Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk."
"Mert minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem. Ha nem ismered a pillanat történetét, nem ismered az embert."
"(...) nem mindegy, hogy az ember azért gonosz, mert muszáj, vagy csak azért, mert megteheti."
"A halál figyelemre méltó dolog. Az emberek úgy élik az életüket, mintha nem létezne, és mégis, talán a halál az egyik legfőbb ok az életre. Néhányunknak annyira erősen benne van a tudatában, hogy dühössé és makaccsá válunk tőle. Néhányunknak szüksége van az állandó jelenlétére, hogy láthassuk, mi az ellentéte. Megint másokat annyira lefoglal, hogy már jóval azelőtt ott ülnek a váróteremben, mint hogy bejelentette volna érkezését. Félünk tőle, és mégis, a legtöbben leginkább attól félünk, hogy valaki mást ragad el, nem minket. Mert a halállal kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy elmegy mellettünk. És ott hagy minket magányosan."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése