Salamon Sára tanárnő negyvenéves. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei miatt? Netán a beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki a főszereplőjével egykorú.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei miatt? Netán a beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki a főszereplőjével egykorú.
Könyvadatok:
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Sorozat: -
Legelőször a borítója keltette fel a figyelmemet a könyvnek. Azonnal beleszerettem. Utána természetesen kíváncsi lettem a fülszövegre is, hogy vajon milyen történetet takarhat a káprázatos külső, és ez is megfogott. Repült is a kívánságlistámra, majd miután megjelent, alig vártam, hogy megérkezzen a saját példányom, és jól megtapogathassam, illetve megszagolgathassam. Kifejezetten örültem neki, hogy keménytáblás kötetről van szó, amiről a védőborítót lefejtve egy piros színű könyvecskét kapunk, ami már önmagában is tekintélyes. Na nem a mérete miatt, hanem egyszerűen érződik rajta, hogy szinte már megsúgja, hogy egy komoly témáról fogunk olvasni, nem holmi tinglitangli lányregénnyel állunk szemben. Vettem hát egy nagy levegőt, és felkészülve a nehézségekre, belevetettem magam.
Főhősnőnk, Salamon Sára tanárnő egy nap arra ébred, hogy a férje elhagyja. A férfi mindenféle magyarázat nélkül fogja a bőröndjét, és az új barátnőjéhez költözik, aki gyereket vár tőle. Sára először fel sem fogja, mi történik vele, majd amikor tudatosodik benne András kurtán odavetett mondata, összezuhan. Mély önsajnálatba kezd, aztán elhatározza, hogy így vagy úgy, de visszaszerzi a férjét attól a nőcskétől, ám ő már nem érdekli Andrást. Sára még jobban magába fordul, még az öngyilkossággal is megpróbálkozik, ami szerencsére kudarcba fullad. Az asszony azt sem tudja, kire számíthatna ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben, hiszen az édesanyja nem épp egy mintanagymama, látványosan kerüli a lányát és két unokáját, és a barátaival sem mondható tehermentesnek a kapcsolata. A szomszédjával, a mindig mogorva Őze bácsival sem felhőtlen a viszonya, mégis az idős úr lesz az, aki szárnyai alá veszi a nőt. Megmutatja neki, hogy attól, hogy a férje elhagyta, még nem dől össze a világ, és olyan tanácsokkal látja el Sárát, melyektől újra megtanul felállni a padlóról.
Az elején nem sejtettem, hogy közel fog kerülni hozzám a könyv, és befészkeli magát a szívembe. Pedig így történt. Lassan bekúszott a lelkembe és a bőröm alá, és a mai napig nem akar kimászni onnan. Finy Petra a megcsalás, az elhagyás és az újrakezdés hármasa köré építette a cselekményt, mindezt olyan erővel és intenzitással, hogy nyoma marad az emberen. Határozottan, egyben hihetetlen finomsággal nyúlt a témához, és közelítette meg a dolgokat. Szókimondóan és őszintén mesél a mai világban egyre több párt érintő hűtlenségről, a házastársak közötti kimondatlan problémákról, a sorsunk elfogadásáról és arról, mekkora akarat lakozik egy nőben. Mert mit tesz egy magára hagyatott asszony, akinek a férje se szó, se beszéd kivonul az életéből, hogy a szeretőjével kezdjen újat? Teljesen magába roskadva tudomást sem vesz a külvilágról, vagy emelt fővel viseli a vereséget, és idővel újraépít maga körül mindent? Mennyi ideig tart elengedni valakit, aki nem kíván többé az életünk része lenni? És mi történik akkor, ha netalán meggondolja magát, és térden állva könyörög a megbocsátásért? Meg lehet-e egyáltalán bocsátani egy ilyen ballépést? Az írónő remekül rávilágít ezekre a kérdésekre és megoldásokra, miközben eléri, hogy mi is együtt érezzünk a főhősökkel, és megtanuljuk ismét összeszedni magunkat. Hitelesen ábrázolja a női lélek összetettségét és bonyolultságát, anélkül, hogy egy másodpercre is unatkozásra adnánk közben a fejünket. Annak ellenére, hogy egy nehéz témát dolgoz fel, nagyon olvasmányos a regény, gyorsan lehet vele haladni. Észre sem vesszük, és egy szempillantás alatt elrepül ez a háromszáz oldal, aztán csak bámulunk utána. Bár nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, kezdetben ugyanis voltak fenntartásaim a kötetre nézve, néhány fejezet után azonban elengedtem az összeset. Magával rántott a történet, és kis idő elteltével régi jó ismerőseimként köszöntöttem a szereplőket, amint kinyitottam és folytattam az olvasást. Ha tehettem volna, egy ültő helyemben befalom az egészet, de mivel ez csak több részletben sikerült, és sokat utazott velem a könyv, igyekeztem nagyon vigyázni rá. A széltől is óvtam, nehogy valami baja essen, és őrült módjára szorítottam, nehogy kiragadják a kezemből, ennyire közel kerültünk egymáshoz.
Erősen karakterközpontú regény lévén a szereplők összetettek és szépen kidolgozottak, a rossz tulajdonságaik ugyanúgy ki vannak domborítva, mint a jók. Szánandóak, esendőek, és ami a legfontosabb, valóságosak. Néha szabályosan vártam, hogy valamelyikük odatoppanjon elém, és elkezdje kiönteni a szívét. Sára eléggé megosztó karakter, legalábbis eleinte. Van, aki rögtön képes együtt érezni vele, míg más csak később kedveli meg. Jómagam az utóbbi táborba tartozom. Kezdetben idegesített a nyávogása és a hisztizése, ilyenkor jól megcibáltam volna a vörös hajzuhatagát. Megértettem, mekkora csapás ez számára a sorstól, és hogy nehezen viseli, de könyörgöm, van két gyereke, akik miatt össze kéne szednie magát, nem pedig teljesen szétzuhanni. Aztán jobban megismertem, láttam a majdnem minden fejezet végére csatolt múltjának képkockáit, amik olykor igencsak megleptek. Ezekből kiderül, hogy a problémák a házasságában nem új keletűek, sokkal régebben kezdődtek, még évekkel ezelőtt. Sára először Andrást okolja mindenért, még egy úgynevezett fájdalomfalat is készít, amire felírja a sérelmeit, de később rájön, hogy az érmének bizony két oldala van, és ő is hibás valamennyire a dologban. A férj munkájának semmibe vétele, a beszélgetések hiánya mind olyan tényező, ami előbb-utóbb betesz a kapcsolatnak, és akkor már felszínre kerülnek egyéb gondok is. Sára lassan más megvilágításba teszi a helyzetet, és beletörődik abba, hogy ezentúl semmi sem lesz a régi. Nagy utat jár be, hatalmas fejlődésen megy keresztül, mire ide eljut, és a könyv végére egy jóval keményebb, karakánabb asszony válik belőle. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, és segítsége is akad a szembe szomszéd, Őze bácsi személyében, akit nagyon megszerettem. Az öreg úr az, aki görbe tükröt tart Sára elé, és kissé bántó, ugyanakkor nevelő és tanító célzatú piszkálódásaival helyrepofozza. Vén, morgós medve, de arany szíve van, jókat mosolyogtam a morcos viselkedésén. Sára édesanyjáról, Annáról is derülnek ki érdekes dolgok. Az ő sorsa nagyban hasonlít a lányáéra, ezért tart tőle távolságot. Sokáig titkolózott, de belátja, hogy hibázott, és később bevall mindent. Sára gyerekei, Samu és Miri hihetetlenül cukik. Korukhoz képest kissé koraérettek, okosak, és az anyjuknál is jobban átlátják az összefüggéseket. Az asszony barátai, a szintén tanár Bea és Bárdosi is támaszt nyújtanak, de csupán addig, míg ki nem derül az igazság, és meg nem történik az, amire utóbbi olyan régóta vágyott. És végül a csalfa, hűtlen férj, András, aki addigi életét eldobva egy másik nőnél keresett vigaszt. Mi több, gyereke is született tőle, mégsem elégedett az eredménnyel. Pofátlan alak, akit válogatott kínzásoknak vetettem volna alá, főleg azután, hogy gerinctelen féreg módjára volt képe visszakönyörögni magát a feleségéhez. Tipikus péklapáttal ütős karakter, akit addig vernél, amíg ki nem fogy belőled a szufla.
Az Akkor is hatalmas életigazságokkal és szarkasztikus humorral fűszerezett lenyűgöző fejlődésregény, ami egy nehéz női sorsot mutat be. Gördülékeny stílusával és valósághű szereplőivel könnyedén beférkőzik az olvasók szívébe, és meghódítja őket. Ajánlom mindenkinek, aki a realista köteteket részesíti előnyben, és nem riad vissza a komolyabb témáktól. Vagy ha igen, akkor is.
Nézőpont: E/3, múlt idő, Sára szemszögéből
Kedvenc karakter: Őze bácsi
Kiknek ajánlom: realistáknak
Az elején nem sejtettem, hogy közel fog kerülni hozzám a könyv, és befészkeli magát a szívembe. Pedig így történt. Lassan bekúszott a lelkembe és a bőröm alá, és a mai napig nem akar kimászni onnan. Finy Petra a megcsalás, az elhagyás és az újrakezdés hármasa köré építette a cselekményt, mindezt olyan erővel és intenzitással, hogy nyoma marad az emberen. Határozottan, egyben hihetetlen finomsággal nyúlt a témához, és közelítette meg a dolgokat. Szókimondóan és őszintén mesél a mai világban egyre több párt érintő hűtlenségről, a házastársak közötti kimondatlan problémákról, a sorsunk elfogadásáról és arról, mekkora akarat lakozik egy nőben. Mert mit tesz egy magára hagyatott asszony, akinek a férje se szó, se beszéd kivonul az életéből, hogy a szeretőjével kezdjen újat? Teljesen magába roskadva tudomást sem vesz a külvilágról, vagy emelt fővel viseli a vereséget, és idővel újraépít maga körül mindent? Mennyi ideig tart elengedni valakit, aki nem kíván többé az életünk része lenni? És mi történik akkor, ha netalán meggondolja magát, és térden állva könyörög a megbocsátásért? Meg lehet-e egyáltalán bocsátani egy ilyen ballépést? Az írónő remekül rávilágít ezekre a kérdésekre és megoldásokra, miközben eléri, hogy mi is együtt érezzünk a főhősökkel, és megtanuljuk ismét összeszedni magunkat. Hitelesen ábrázolja a női lélek összetettségét és bonyolultságát, anélkül, hogy egy másodpercre is unatkozásra adnánk közben a fejünket. Annak ellenére, hogy egy nehéz témát dolgoz fel, nagyon olvasmányos a regény, gyorsan lehet vele haladni. Észre sem vesszük, és egy szempillantás alatt elrepül ez a háromszáz oldal, aztán csak bámulunk utána. Bár nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, kezdetben ugyanis voltak fenntartásaim a kötetre nézve, néhány fejezet után azonban elengedtem az összeset. Magával rántott a történet, és kis idő elteltével régi jó ismerőseimként köszöntöttem a szereplőket, amint kinyitottam és folytattam az olvasást. Ha tehettem volna, egy ültő helyemben befalom az egészet, de mivel ez csak több részletben sikerült, és sokat utazott velem a könyv, igyekeztem nagyon vigyázni rá. A széltől is óvtam, nehogy valami baja essen, és őrült módjára szorítottam, nehogy kiragadják a kezemből, ennyire közel kerültünk egymáshoz.
Erősen karakterközpontú regény lévén a szereplők összetettek és szépen kidolgozottak, a rossz tulajdonságaik ugyanúgy ki vannak domborítva, mint a jók. Szánandóak, esendőek, és ami a legfontosabb, valóságosak. Néha szabályosan vártam, hogy valamelyikük odatoppanjon elém, és elkezdje kiönteni a szívét. Sára eléggé megosztó karakter, legalábbis eleinte. Van, aki rögtön képes együtt érezni vele, míg más csak később kedveli meg. Jómagam az utóbbi táborba tartozom. Kezdetben idegesített a nyávogása és a hisztizése, ilyenkor jól megcibáltam volna a vörös hajzuhatagát. Megértettem, mekkora csapás ez számára a sorstól, és hogy nehezen viseli, de könyörgöm, van két gyereke, akik miatt össze kéne szednie magát, nem pedig teljesen szétzuhanni. Aztán jobban megismertem, láttam a majdnem minden fejezet végére csatolt múltjának képkockáit, amik olykor igencsak megleptek. Ezekből kiderül, hogy a problémák a házasságában nem új keletűek, sokkal régebben kezdődtek, még évekkel ezelőtt. Sára először Andrást okolja mindenért, még egy úgynevezett fájdalomfalat is készít, amire felírja a sérelmeit, de később rájön, hogy az érmének bizony két oldala van, és ő is hibás valamennyire a dologban. A férj munkájának semmibe vétele, a beszélgetések hiánya mind olyan tényező, ami előbb-utóbb betesz a kapcsolatnak, és akkor már felszínre kerülnek egyéb gondok is. Sára lassan más megvilágításba teszi a helyzetet, és beletörődik abba, hogy ezentúl semmi sem lesz a régi. Nagy utat jár be, hatalmas fejlődésen megy keresztül, mire ide eljut, és a könyv végére egy jóval keményebb, karakánabb asszony válik belőle. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, és segítsége is akad a szembe szomszéd, Őze bácsi személyében, akit nagyon megszerettem. Az öreg úr az, aki görbe tükröt tart Sára elé, és kissé bántó, ugyanakkor nevelő és tanító célzatú piszkálódásaival helyrepofozza. Vén, morgós medve, de arany szíve van, jókat mosolyogtam a morcos viselkedésén. Sára édesanyjáról, Annáról is derülnek ki érdekes dolgok. Az ő sorsa nagyban hasonlít a lányáéra, ezért tart tőle távolságot. Sokáig titkolózott, de belátja, hogy hibázott, és később bevall mindent. Sára gyerekei, Samu és Miri hihetetlenül cukik. Korukhoz képest kissé koraérettek, okosak, és az anyjuknál is jobban átlátják az összefüggéseket. Az asszony barátai, a szintén tanár Bea és Bárdosi is támaszt nyújtanak, de csupán addig, míg ki nem derül az igazság, és meg nem történik az, amire utóbbi olyan régóta vágyott. És végül a csalfa, hűtlen férj, András, aki addigi életét eldobva egy másik nőnél keresett vigaszt. Mi több, gyereke is született tőle, mégsem elégedett az eredménnyel. Pofátlan alak, akit válogatott kínzásoknak vetettem volna alá, főleg azután, hogy gerinctelen féreg módjára volt képe visszakönyörögni magát a feleségéhez. Tipikus péklapáttal ütős karakter, akit addig vernél, amíg ki nem fogy belőled a szufla.
Az Akkor is hatalmas életigazságokkal és szarkasztikus humorral fűszerezett lenyűgöző fejlődésregény, ami egy nehéz női sorsot mutat be. Gördülékeny stílusával és valósághű szereplőivel könnyedén beférkőzik az olvasók szívébe, és meghódítja őket. Ajánlom mindenkinek, aki a realista köteteket részesíti előnyben, és nem riad vissza a komolyabb témáktól. Vagy ha igen, akkor is.
Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/3, múlt idő, Sára szemszögéből
Kedvenc karakter: Őze bácsi
Kiknek ajánlom: realistáknak
Idézetek a könyvből
"- Mármint, nem akarom én ezt erőltetni, hiszen maga biztos a világ legellenszenvesebb emberének tart. Szóval miért vigyázna a világ legtündéribb gyerekeire egy ilyen ember? Na, persze akkor nem tündériek, amikor a fia behozza a sarat az udvarról meg kurjongatva meséli a bugyuta vicceit, a kislánya meg néha olyan fahangon énekli a Tavaszi szél vizet árasztot, hogy attól a haldoklók is inkább kimúlnának."
"- Azért néha az élet is lehet olyan dió, amit fel tudunk törni. Csak alaposan ki kell találni, hogyan fogjunk hozzá."
"Van minden emberben egy titkos erőforrás, amelynek pontosan nem ismerni a helyét. Nem tudni, hol fakad, vagy mi táplálja, de amikor szükség van rá, éppen a legnagyobb bajok és fájdalmak idején felzubog, és talpra állítja azt, aki a földre zuhant és azt hiszi, már semmi reménye sincs."
"A gyerekek mindent észrevesznek, akárhogy is titkolózunk. A szülők gyengeségeit élesebben látják, mint ők maguk."
"- Tudod, néha elgondolkodom azon, hogy vajon mi lehet a női barátságok cementje, mi is a valós erő, ami összetartja ezeket a kapcsolatokat. Sokszor jutok arra, hogy ennek a barátnősdinek igazából semmi köze nincs ahhoz, hogy két ember szimpatikus-e egymásnak, ez inkább egyfajta verseny, hogy legyőzzük a másikat, és a földbe döngöljük."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése