„Bravúros történetmesélés, amelyet minden olvasó vár.” – PUBLISHERS WEEKLY
Stephen King legújabb kötetében ezúttal négy lenyűgöző kisregény kapott helyet. A Mr. Harrigan telefonja a fiatal Craig és a magának való, idős Mr. Harrigan barátságát meséli el. Miután a fiú elveszti és eltemeti öreg mentorát, különös üzenetek érkeznek a telefonjára, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét. A Chuck életé-ben a világ összeomlani látszik, az internet leáll, az emberek kétségbeesetten próbálnak túlélni, csak egy bizonyos Chuckot éltetnek a városban mindenfelé. A kötet legformabontóbb és legmeglepőbb írásából megismerhetjük a titokzatos idegen életét. A Minél véresebb kisregényében gyanús körülmények között bomba robban egy iskolában. A híradásokat figyelve Holly Gibney gyanús nyomokat vesz észre és a tettes nyomába ered, miközben fény derül az évek óta lappangó, félelmetes titokra. King ebben az írásában a Mr. Mercedes és A kívülálló világába tér vissza, a folytatásból pedig megtudhatjuk, hogyan alakult a magánnyomozó további élete.
Holly Gibney karaktere nem ismeretlen előttem, szegről-végről találkoztam már vele. A Mr. Mercedesbe belekezdtem néhány éve, de abban az élethelyzetben, amiben akkor voltam nem fogott meg annyira, hogy jobban elmélyedjek benne, így néhány oldal után letettem, hogy később újult erőkkel ugorjak neki. Tudomásom szerint Holly ott tűnik fel legelőször, és aztán szerepet kapott A kívülállóban, majd pedig saját könyvet Holly címmel, amit szintén nem olvastam még. Nem úgy, mint A kívülállót, amiből még élénken emlékszem erre a kissé esetlen, de bátor nőre, így hát nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy a címadó kisregény valamilyen szinten azt a történetszálat viszi tovább.
Holly Gibney az elmúlt időszakban létrehozta barátaival karöltve a saját vállalkozását, a Becsületes megtalálót, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend az emberek körében. Egyre több nyomozói és behajtói feladatot kapnak, miközben a nő próbál ebbe az új szerepkörbe beleszokni. Egyik délután a kedvenc tévés műsora közben egy iskolai merényletről tudósítanak, amit egy felrobbant bomba okozott, és több, mint harminc tanuló és tanár vesztette életét benne. Az esetről tudósító riporter nem hagyja nyugodni Hollyt: van ugyanis valami furcsa Chet Ondowskyban. A nő a saját szakállára kezd nyomozni a szerettei bevonása nélkül, ám a nyomok egy már lezártnak hitt ügyhöz vezetik vissza. Ott és akkor, a texasi barlangban azt hitték Ralph Andersonnal, hogy örökre búcsút inthetnek a kívülállónak. De mi van, ha nem az volt az egyetlen?
Jó volt újra találkozni Holly Gibneyvel. Bárhol bukkan fel, szeretek róla olvasni, mert csodálatos karakterfejlődése van. Persze továbbra is kissé félszeg és félénk, nagyon nehezen tudja levetkőzni a kamaszkori traumáit, de határozottan fejlődőképes, ami itt is megmutatkozik. Hatalmas lelki erő kell ahhoz, hogy egy ilyen visszahúzódó embernek legyen elég mersze valamit megtenni, de neki van. Sőt, több is a kelleténél, főleg, ha a szeretteit fenyegetik. Szép lassan kezdi elszakítani magát a kizsákmányoló, egoista anyjától, aki nem építi, hanem szándékosan rombolja a jellemét, folyton bűntudatot keltve benne a saját létezése miatt. Gyűlöltem Charlotte-ot, és drukkoltam Hollynak, hogy sikerüljön végre leráznia magáról a befolyását, hiszen sokan vannak, akik nála jobban és igazából szeretik őt. A múlt tragikus eseményeit azonban sosem lesz képes maga mögött hagyni, egykori barátja és mestere, Bill hiánya és Brady Hartsfield ámokfutása továbbra is élénken él benne, ami nap mint nap emlékezteti arra, mi célból is van a világon, ezáltal fokozatosan ügyesebb lesz mind a munkájában, mind pedig a társas kapcsolatok terén. Ralph viszont hiányzott, és bár említés szintjén mondhatni előfordul a történetben, jó lett volna élesben is találkozni vele újra.
Holly Gibney tehát most is remekelt, és ami a legfontosabb, nagy utat járt be egyedül is. King nagy hangsúlyt fektetett a benne dúló lelki folyamatokra, amit csakúgy, mint ezelőtt is, remekül sikerült ábrázolnia. A cselekmény elkapott és vitt előre, nem hiába ez volt a kötet leghosszabb kisregénye, kellett neki a kibontakozás. És ugyanúgy Hollynak is. A legvégén boldogan tettem le a könyvet, hogy igen, megint megcsinálta és megmutatta, milyen sok lehetőség rejlik benne, és ehhez nem kellett Bill Hodges vagy Ralph Anderson. Ezek után pedig alig várom, hogy ismét olvashassak róla, és még többet derítsek ki az előéletéről. Ki tudja, talán egy kicsit magamat látom benne.
Pontszám: 10/9
Kedvenc idézetek
"- Szerintem a gonosz egy madár - mondja Jerome. - Egy nagy, koszos és deres szürke madár. Iderepül, odarepül, mindenhová. Belerepült Brady Hartsfield fejébe. Belerepült annak a fickónak a fejébe, aki annyi embert lelőtt Las Vegasban. Eric Harris és Dylan Klebold is megkapták. Hitler is. Pol Pot is. Belerepül a fejükbe, és amikor végzett a vérontással, kirepül. Annyira szeretném elkapni azt a madarat. - Ökölbe szorítja a kezét, ránéz Hollyra, és igen, könnyes a szeme. - Elkapni és kitekerni a kibaszott nyakát."
"- Szeretlek, anya - mondja Holly, majd leteszi.
Igaz ez? Az. Csak már nincs benne a szíve, és a szív nélküli szeretet olyan, mint egy lánc, mindkét végén bilinccsel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése