„Bravúros történetmesélés, amelyet minden olvasó vár.” – PUBLISHERS WEEKLY
Stephen King legújabb kötetében ezúttal négy lenyűgöző kisregény kapott helyet. A Mr. Harrigan telefonja a fiatal Craig és a magának való, idős Mr. Harrigan barátságát meséli el. Miután a fiú elveszti és eltemeti öreg mentorát, különös üzenetek érkeznek a telefonjára, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét.
Kingnek eddig csupán a hosszabb terjedelmű regényeit olvastam, kisregény gyűjteményeivel még nem tettem próbát. Nincs is sok belőle a polcomon, összesen talán három darab ha akad. De ha már úgyis halloween volt, le akartam tesztelni, kisebb hangvételű írásokkal mire képes, egyébként is 2-3 kötetet minimum megeszek tőle évente. A Mester nekem olyan, mint egy elszabadult hullámvasút: egyszer feldob a magasba, máskor letaszít a mélybe, de még így is egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvére mondhatom azt, hogy nem ütötte meg az általa elvárt szintet számomra. A Minél véresebb-bel viszont remekelt - ezért is éreztem úgy, hogy mind a négy, benne megtalálható történetnek külön bejegyzést kell szentelnem. Az első alkotás nem más, mint a Mr. Harrigan telefonja, ami a kedvencem lett közülük.
A kis Craig kilenc évesen kezd John Harrigannek dolgozni, miután a nyugdíjas, de még mindig tehetős volt üzletember egy templomi felolvasás után arra kéri a fiút, járjon el hozzá is iskola után regényeket felolvasni. Craig örül, hogy az általa amúgy ingyen is szívesen elvégzett feladat teljesítésével gyűjthet némi pénzt, ezen kívül olyan kisebb dolgokat is megcsinál a férfinak, amikre ő már a súlyos ízületi gyulladása miatt képtelen, legyen az a virágok meglocsolása vagy a kert kigazolása. Időközben piacra dobják az első iPhone-t, amit Craig is megkap az édesapjától karácsonyra, és mikor a Harrigantől kapott kaparós sorsjegy főnyereményét megnyeri, az öregnek is vesz egyet. Harrigan először nem akarja elfogadni, ám amint Craig megmutatja neki, mi mindenre jó a kis készülék és valóban első kézből kaphatja meg a legfrissebb híreket az interneten keresztül, mégis csak megtartja. Ám hiába lesz az idő múlásával egyre ügyesebb a használatában, bekövetkezik az elkerülhetetlen, és az idős férfi meghal. Craig a temetés végén a kabátzsebébe rejti Harrigan mobilját, amit annyira szeretett, éjszaka viszont annyira hiányzik neki öreg barátja, hogy hiába tudja, ő már nem veszi fel többé a telefont, mégis felhívja, és a hangpostáján hagy egy üzenetet. Másnap riadtan veszi észre, hogy sms-e érkezett Mr. Harrigantől, de ez csak a kezdet - az öreg még évekkel később is segíteni fogja a túloldalról.
King a mai napig egyfajta aduász számomra, ha könyvek terén épp nem tudom, mihez lenne kedvem, hozzá bármikor bátran nyúlhatok. Utoljára A mobilt olvastam tőle, ami finoman fogalmazva a legkevésbé tetsző kötete lett, a Stephen King listám utolsó helyét foglalja el jelenleg. De ezek a rövid történetek most visszaadták a hitemet, na nem mintha ki tudnék ábrándulni belőle. Mondhat bárki bármit, a mai napig képes maradandót és olyat alkotni, ami belopózik az ember lelkébe, és ott is marad örökre. Mr. Harrigan is ilyen volt a telefonjával együtt (és persze nélküle is). Megindító volt olvasni, ahogyan a nyolcvan éves egykori iparmágnás szürreális barátságot kötött az alig tíz éves kisfiúval, és mégis milyen jól működött kettejük kapcsolata. Bár Harrigan nem volt a legjobb ember, a siker és az üzleti érdekeltségei miatt sok vetélytárson kegyetlenül átgázolt, de becsületes volt, és jaj annak, aki nem. Craignek a kezdeti nagypapa-figura után egyfajta síron túli mentőövvé vált, akihez nyugodtan fordulhatott, ha bármilyen megoldhatatlan problémája akadt. A frász tört ki, mikor a temetése után először felhívta és a mobil még mindig működött, nem beszélve az azutáni eseményekről. Amolyan fordított kísértethistória, ahol az elhunyt lelke úgy tesz rosszat, hogy közben jót akar az általa szeretett személynek, inkább nevezném őrangyalnak, akinek igencsak fejlett az igazságérzete. Craigről ez valamilyen szinten szintén elmondható, ő is csupán elégtételt akart az őt ért sérelmek miatt. Tetszett ez az elképzelés, ahogyan az idős milliárdos még életében gondoskodott a kisfiúról, megalapozta a jövőjét, hogy felnőve azzal foglalkozhasson, amivel szeretne, illetve ahogyan holtában segítette, de persze mindennek van egy határa, amire Craignek is rá kellett döbbennie, immár felnőttként. Élvezet volt továbbá visszatérni 72 oldalon keresztül a kétezres évek elejére, amikor ébredezni kezdett a technika, és visszatekinteni, hogyan jutottunk el oda, ahol manapság tartunk. King olyan gondolatokat fogalmazott meg előrevetítve a mai technológiáról és a helyünkről a világban, amik agyalásra késztettek, azon viszont nem kellett sokat filózni, hogy rájöjjek, mennyire igaza van. Úgy beszívott minket az internet és az okostelefonok világa, hogy lassan egy tapodtat sem tudunk tenni a kütyüink nélkül, és ki tudja, milyen vívmányok várnak még ránk a nem túl távoli jövőben.
Röviden a Mr. Harrigan telefonja amilyen tömör, annyira velős. Kicsit borzongató, kicsit elgondolkodtató, kicsit a felnövésről és az elengedésről szól. Annyira nem ijesztett meg, hogy infarktust kapjak tőle, de nem is ez volt a lényege. King-fanoknak jó szívvel ajánlom.
Pontszám: 10/10
Idézetek a könyvből
"Mr. Harrigan rejtély volt nekem egész végig, és még azon is túl. De ez talán mindig is igaz. Szerintem sokan egyedül élünk. Vagy önként, mint ő, vagy mert ilyen a világ."
"Amikor az ember megtalálja a helyet, ahová tartozik, hall egy kattanást, nem a fejében, hanem a szívében. Megteheti, hogy nem figyel rá, de miért tenné?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése