Stian Skald - Az elveszett aranyváros keresése

Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!

A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!

De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!

Könyvadatok 

Oldalszám: 176 

Kiadó: Underground 

Kiadás éve: 2024 

Sorozat: Avalantia 1. 

Épp nem voltam a helyzet magaslatán se munka, se magánélet szempontjából, amikor kaptam egy kedves e-mailt. Nagyon megörültem Stian Skald levelének, mert egyrészt pont jókor talált meg vele, másrészt pedig egy jó fantasyre bármikor kapható vagyok. Júniusban meg is érkezett hozzám a szerző mindhárom, eddig megjelent kötete, és alig vártam, hogy belevethessem magam a legelső kalandba. 

A kisregény egyik fő karaktere Maugis, a fiatal varázslótanonc, aki egy kocsmai incidens során találkozik három titokzatos vándorral. Aluntas, Seldoran és Farun az elveszett aranyvárost, Mulmiriant keresik, és van náluk egy térkép, ami elvezetheti őket végcéljukhoz. Maugist is szeretnék a csapatban látni, de a famulus kezdetben vonakodik velük tartani, végül azonban meggondolja magát, és beadja a derekát. Útjuk során több különös lénybe botlanak, akik így vagy úgy, de segítik őket a célba jutásban, és nem egy összecsapásnak lehetünk tanúi közben. Nem sokkal később Northas, az emberfarkas (más néven rigmul) is hozzájuk csapódik, de vajon elérik-e Mulmirian kapuit, és ha igen, mi várja ott őket? 

A sorozat 

Ha egy rövid, kalandozós, különös lényekkel teli fantasyre vágysz, Az elveszett aranyváros keresése pont neked való. Az Avalantia sorozat első része ütős és misztikus alkotás, ami csipetnyi varázslattal és a felfedezés izgalmával kecsegtetve csábítja magához az olvasót. Minden a helyén van ebben a 170 oldalban, amit olyan gyorsan le lehet pörgetni, hogy szinte észre sem vesszük, hogy már elfogytak a lapok. A borító is nagyon tetszik, és ami a legjobb benne, hogy a kötet egyik jelenetét ábrázolja, ami a történet végéhez közeledve lesz kulcsfontosságú. Szerettem Avalantia különleges világában kalandozni, ahol különféle emberszabású, mégsem emberi lények vettek körül fejezetről fejezetre, a törpéktől kezdve az állatiasabb kinézetű rigmulokon és gnollokon át egészen a gondolatátvitel útján kommunikáló monocéroszokig. Ezek a gyógyító erejű egyszarvúak voltak a kedvenceim, akik kezdetben ugyan félénknek tűnnek, mégis lehet számítani rájuk a bajban. A fejezeteken belüli elválasztó karakterek egyszerűen zseniálisak, hihetetlenül tetszett ez a megoldás, ahogy az Aluntas látomásaiban látott állati szimbólumok ily módon megjelentek a lapokon. 

A karaktereket szinte kivétel nélkül közel éreztem magamhoz, hiszen én is ott meneteltem mellettük hosszú időn keresztül, osztoztam örömükben és bánatukban. Maga az elképzelés, ahonnan a varázserő forrása, az arkán származik, igazán egyedi, érdekes volt látni, Maugis hogyan nyeri és használja ezt az őserőt. A famulus kezdetben kissé titokzatoskodó, de bátor és harcosnak sem utolsó, szívesen megtudtam volna többet az őt tanító varázslóról. Aluntas, a csapatot vezető egykori zsoldos inkább jó kedélyéről és barátságosságáról híres, míg Seldorant, a szőke szerencselovagot csipkelődő megjegyzései és csalafintasága teszi kiszámíthatatlanná. A hallgatag Farun nem sok vizet zavar, mégis ott van, mikor szükség van rá. A gyűrűje miatt sejtettem, hogy nem feltétlenül az, akinek gondoljuk, de örültem, hogy az utolsó oldalakon ennyire megnyílt, és Maugisszal való kibontakozó barátsága miatt többet hallottuk beszélni. 

Összefoglalva nagyon tetszett Stian Skald első kisregénye, aminek címe magába foglal mindent, ami ezalatt a rövid, ám eseménydús út alatt csak történik. Új fajokat ismerünk meg, barátságokat kötünk a szereplőkkel és ők is egymással, gonoszokat és cselszövőket győzünk le, miközben az elveszettnek hitt gazdagságot és tudást keressük. Izgultam és jól szórakoztam rajta, nem egyszer meghökkentem és szomorú is voltam, de minden percét élveztem az öt kalandorral töltött időnek. Aki szereti az ilyen típusú történeteket, annak bátran ajánlom. Alig várom, hogy fejest ugorhassak a folytatásba, A lelkek kútjába is, mert izgalomból valószínűleg továbbra sem lesz hiány. 

Köszönöm szépen a könyvet Stian Skaldnak! 

Pontszám: 10/8 

Idézetek a könyvből 

"A türelem a bölcsek legnagyobb erénye." 

"- (...) senki sem születik harcosnak, az élet mégis azzá farag minket." 

"- Petrumis mester szerint, minden rejtély megfejtésének alapja a megfigyelés és a megértés. Ha jól megfigyeled a környezetedet, észrevehetsz bizonyos jeleket. Ha megérted ezeket a jeleket, megérted a körülötted lévő világot is." 

"- De ha nem meggazdagodni akarsz, mi végre ez a sok kaland, az örökös utazás és a bizonytalan jövő? 

- Ezek mind csak próbatételek, amikből tanulhatsz. Melyekből megtudhatod, mire vagy képes, és közben azt is, ki vagy valójában. A világ nem az, amit te a kőtornyod, én pedig a palotám ablakából látunk. A világ sokkal nagyobb, szélesebb mint gondolnánk, és csak arra vár, hogy felfedezzük. Ez a mi történetünk. Ez itt mind - mutatott végig a körülöttük sötétlő sűrű rengetegen - ez maga az élet." 

"- Álmok nélkül mit érne az élet?" 

A könyv megrendelhető a Libri weboldalán a lenti bannerre kattintva.