Stian Skald - A lelkek kútja

Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba. 
Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának? 

Könyvadatok 

Oldalszám: 170 

Kiadó: Underground 

Kiadás éve: 2020 

Sorozat: Avalantia 2. 

Idén júniusban olvastam az Avalantia sorozat első részét, Az elveszett aranyváros keresését. Nagyon megfogott Stian Skald stílusa, ezért egy percig sem volt kérdés, hogy olvasni fogom a második és harmadik kötetet is. Hasonló reményekkel vágtam bele A lelkek kútjába, ám azt kell mondanom, felül is múlta az elképzeléseimet. 

Maugis, a varázslótanonc és társai, Farun, Northas és az immár fogolyként magukkal cipelt Seldoran kalandjai folytatódnak. Megnyílt a mágikus kapu, amin a vándorok a garabonciás kíséretében átlépnek, elvégre ez volt a vágyuk: megtalálni Mulmiriant, az aranyvárost, és felfedni a titkait. Ám nem biztos, hogy ilyen könnyű dolguk lesz, ugyanis újabb háborúkba és konfliktusokba csöppennek. Zengoraz, a hét sziget világa fordulatosabbnál fordulatosabb meglepetéseket tartogat ifjú barátaink számára, miközben fokozatosan feltárul előttük az igazság a világ valódi sorsát illetően. Maugisnak jó döntést kell hoznia, ha azt akarja, hogy mindannyian épségben ússzák meg a nem várt eseményeket és támadásokat. 

A lelkek kútja méltó folytatása Az elveszett aranyváros keresésének. Avalantia világa továbbra is elkápráztat, illetve új szeleteket tár fel magából, a megdöbbentő igazsággal kiegészítve. Izgalmakból most sincs hiány, a cselekmény lendülete folyamatosan visz előre. Rengeteg mindenen lehet törni a fejünket, teóriákat felállítani, amik talán megdőlnek a történet végén, de mindig mozgásban maradunk általuk. Újabbnál újabb titkok látnak napvilágot és hull le róluk a lepel, ám ami a felszínre bukkan, nem feltétlenül lesz kedvező hőseinkre nézve. Zengoraz, ez az új világ, ahová kerülnek, merőben más, mint amit megszoktak, mégsem tér el sok mindenben Avalantiától. Itt is ugyanúgy összeesküvéseket szőnek és dúl a háború az ellenséges felek között, viszont új fajok tűnnek fel, mint a hüllőlények vagy a trogloditák, és a titokzatos Dragen-tu mibenléte is értelmet nyer a végén. A szimbólumok most is kiemelt jelentőséget kapnak, tizenkét új jel jelöli a bukott istenek erejét magába záró oszlopokat, ami ismét csak különösen tetszett. A borító szintén remek, az előző kötetéhez hasonlóan telitalálat. Újra egy kulcsmomentumot emel ki a kisregényből, hiszen az ereklyének és a lelkek kútjának igencsak fontos szerep jut végül. 

Maugis hitét mintha kissé megtörni láttam volna, bár ugyanolyan fortélyos, ahogyan tőle megszokhattuk. A kis csapat új vezetőjeként próbálja menteni a barátait, miközben a varázsereje megvadul, kiszámíthatatlanná válik, és igyekszik kijátszani egyik oldalt a másik ellen. Persze csupán a jó szándék vezérli, mivel haza akar jutni, de emellett az elfeledett szigetlakókat is meg akarja menteni. A többieknek talán kicsit kevesebb szerep jutott, de örültem, mikor Farun szót emelt valaki mellett vagy ellen, Seldorant pedig eddig sem kellett félteni. A szerencsevadász hozza a fennhéjázó formáját még menekülés közben is, igaz, nem a száját kötözték be. Egyedül Northas beszólásait hiányoltam, aki különféle okok miatt nem úgy tudott részt venni a történésekben, ahogy szeretett volna. 

Mindent egybevetve A lelkek kútja ugyanúgy levett a lábamról, ahogyan az első kötet. Ismételten közel 170 oldalon keresztül élvezhetjük Fortélyos Maugisék kalandjait, de ez az oldalmennyiség simán felér egy kétszer ekkora terjedelmű regénnyel. Remekül kidolgozott kötet, egyben megnyerő folytatás, kissé sötétebb hangvétellel, lebilincselő függővéggel. Stian Skaldnak újfent sikerült elérnie, hogy izgatottan tegyem le a könyvet, és lyukat fúrjon az oldalamba a kíváncsiság. Épp ezért nem fogom sokáig váratni a folytatást, A nemszületettet sem. 

Köszönöm szépen a könyvet Stian Skaldnak! 

Pontszám: 10/9 

Idézetek a könyvből 

"- Annak, aki az igazságot kutatja, sokszor igen zord helyeket kell megjárnia - elmélkedett a varázslómester, és hangjától Maugis kissé megnyugodott. - Ám öltsön magára bármily barátságtalan külsőt, aki bölcsességét másokkal megosztja, minden tiszteletet megérdemel." 

"- Választás az mindig van. (...) Amikor ránk omlott a barlang, és a kövek alatt rekedtem, minden erőmre szükség volt, hogy ne hagyjam el magamat. Ekkor eszembe jutott egy törpe mondás, miszerint, ha nincs olyan járat, ami elvezet a kincshez, akkor magadnak kell azt kivájnod. Én mindig ehhez tartom magam." 

"- Szerencsét az életben... 

- És dicsőséget a halálban!" 

"A mágia határtalan, és nem ismer halandók alkotta szabályokat." 

"Miféle istenség emel templomot saját magának?"