Stian Skald - A nemszületett

Maugis a világokat összekötő átjárón keresztül visszatér otthonába, ám nyughatatlan lelke továbbra sem lel békére. Az átélt kalandok nyomot hagytak benne és olyan tudás birtokába jutott, melyet nem oszthat meg senkivel, mégis súlyos árat kell fizetnie érte.
A fortélyos varázslótanonc hamarosan újra útra kel, hogy sötét titkokról rántsa le a leplet, és a rá leselkedő veszedelmek miatt arra kényszerül, hogy szövetséget kössön legádázabb ellenségével. Idővel azonban szembe kell néznie tettei következményeivel. 

Könyvadatok 

Oldalszám: 180 

Kiadó: Underground 

Kiadás éve: 2023 

Sorozat: Avalantia 3. 

Nagyon vártam, hogy olvashassam Stian Skald harmadik kisregényét is, mivel az Avalantia sorozat előző két része igencsak elnyerte a tetszésemet. A lelkek kútja különösen megfogott, ráadásul nem kis függővéggel zárult, ami után irtó kíváncsi lettem, hogyan fog alakulni Fortélyos Maugis további sorsa. Nos, nem pont úgy, ahogy vártam. 

Maugisnak a világokat összekötő átjárón keresztül sikerül visszatérnie Avalantiába. Amint magához tér, rájön, hogy a kapun át az idegen démon is követte, és vele együtt átkerült az ő világába. A varázslótanonc a nyomába szegődik, de döbbenten veszi észre, hogy a hibát saját magában kell keresnie. Egy különös erdőn átvágva hazafelé veszi az irányt, egyenesen a Fakótoronyhoz, ahol hiába figyelmezteti a közelgő veszélyre a tanácsot, feljebbvalói visszavonják peregrinusi kinevezését az el nem végzett feladata miatt. Maugis azonban nem hagyja annyiban a dolgot, egy eltűnt rendtársa nyomába ered, hogy visszaszerezze a Rend bizalmát, és közben megküzdjön saját lelkiismeretével. 

A nemszületett hasonló izgalmakat tartogat, mint elődei. Az Avalantia egy nagyszerű magyar kaland fantasy sorozat, amit bátran ajánlok a műfaj iránt érdeklődőknek. Stian Skald szívét-lelkét beletette a harmadik kötetbe is. Elképzelni sem tudtam, hová lehet még fokozni Maugis történetét, és az előző rész után végig azon kattogott az agyam, vajon mihez fog kezdeni egyedül. Ám végül nem ítéltetett teljes magányra, "szövetségese" ezúttal egy nem emberi lény lesz, aki felettébb érdekes körülmények között született. Érdekes volt erről is olvasni, többet megtudni a lélekgyűjtőkről a feljegyzések által, amiket kedvenc famulusunk talált róluk. Ezáltal meg is jegyezném, hogy a borító ismételten telitalálat lett, remekül szimbolizálja a kötet magvát. És ha már a szimbólumoknál tartunk, megint csak nagyon tetszettek a fejezeteken belüli elválasztó illusztrációk, melyek most egy-egy démont ábrázolnak. Nagyszerű, hogy ezeket is lehetett még újabb szintre emelni. Maugis Laftan-erdőben való kalandozását is élveztem a történet elején, ahol olyan lényeket ismerhettünk meg, mint az erdőpillék, a tündérek vagy éppen a driádok, akik az erdő védelmezőiként jelennek meg. Ezután jött a Fakótorony, amire már nagyon kíváncsi voltam, hogy nézhet ki kívül-belül, milyen elvek uralkodnak a renden belül. Volt részem nem kis meglepetésben, elismerem, a befejezéstől pedig végképp a földön landolt az állam. 

Mondhatnám azt is, hogy a harmadik rész egy az egyben Maugis könyve. Eddigi társai most nincsenek mellette, egymaga kell helytállnia a jól ismert világban, és ez többé-kevésbé sikerül is neki. Igaz, kap egy kis segítőt nem sokkal a kötet vége előtt Arsel személyében, de a legnagyobb hangsúly most a lelki vívódásaira kerül. Az összes kaland, amit eddig átélt, a kétségbeesett próbálkozásai, hogy megmentse Avalantiát és az egykori Mulmirian lakosait, mind visszaütnek rá, aminek következtében kénytelen szembenézni a lelkiismeretével. Amit azonban ott talál, önmagát is megdöbbenti, nem beszélve arról, hogy ha túl akarja élni a toportyánok támadását, együtt kell működnie valakivel, aki mindössze egy elhamvadó porhüvelyként tekint rá. Maugis felfedezése pedig pusztító erejű, és nem várt következményekkel jár. 

Összességében nézve A nemszületett egy bonyolult utazásra invitál Avalantia külső és Maugis belső világába. Ez a kisregény is remekül felépített, váratlan izgalmakkal és új, sötét kalandokkal teli alkotás, ami az utolsó oldalakon teljesedik ki, totális katarzisba ejtve az olvasót. Pont emiatt lett ez a legjobb kötet a három közül, mert itt és most született meg számomra igazán Maugis és a történet. Továbbra is jó szívvel ajánlom Stian Skald könyveit a műfaj kedvelőinek, és akik szeretik az igényes, fordulatos, rejtélyekkel teli olvasmányokat. 

Köszönöm szépen a könyvet Stian Skaldnak! 

Pontszám: 10/10 

Idézetek a könyvből 

"- Talán egyszer az élők tanácsát is megfogadhatnád - sóhajtott Vonfeld. - A helyedben megvárnám a tanács döntését, mielőtt cselekszek. 

- Őket csak a Rend belső ügyei érdeklik, és nem látnak túl a torony falainál. Azt hiszik, értik a világ működését, de valójában olyanok, mint a napszámos, ki még sosem hagyta el faluja határát. Ősi kánonokban hisznek ahelyett, hogy megnéznék, mi is a valóság - Maugis a társa felé fordult. - Én láttam, Vonfeld. Láttam felhők felett úszó szigetet. Láttam a kapukat, melyek külön világokat kötnek össze. Nem is gondolnád, mi minden van még körülöttünk." 

"- Látod, mit tettél? - szólt ezután a benne lévő szörnyeteghez. - Még szerencsétlen fiút is megrémítetted. 

"Valóban?" - gúnyolódott a démon. "És ugyan miből gondolod, hogy tőlem ijedt meg? Nézz magadba, porhüvely! Amerre jársz, halál és szenvedés kísér. A fajtád mintha csak örömét lelné a pusztításban. És ti még tőlünk rettegtek?" 

"Meglepődtél? Akkor talán mégsem ismered magad igazán. Mit gondolsz, miért hajszoltad bele magad ebbe a küldetésbe? Ugyan mit számít neked ez a varázslótanonc vagy a rended elismerése?" 

- Önmagamért tettem - vetette oda dacosan Maugis. - Hogy bizonyítsam, érdemes voltam rá, hogy visszatérjek a világomba. 

"Vagy inkább a halált kerested. De azt hitted, ha feláldozod magad, az majd mentesít a vétkeid alól?" 

A könyv megrendelhető a Libri weboldalán a lenti bannerre kattintva.