Guillaume Musso: La ​vie secrète des écrivains - Az írók titkos élete

Felejthetetlen olvasmány, szenzációs irodalmi kirakó, amely akkor válik igazán ördögivé, amikor az író az utolsó darabot is a helyére illeszti. 
1999-ben, három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles végleg leszámol az írással, és visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre. 
2018 ősze. Fawles az elmúlt húsz évben egyetlen interjút sem adott. Regényei azonban változatlanul rabul ejtik az olvasókat. Mathilde Monney, egy fiatal svájci újságírónő a szigetre utazik, hogy megfejtse a titkot. 
Ugyanaznap egy női holttestet sodor partra a víz, és a hatóságok megtiltják a ki- és beutazást a szigetre. Veszélyes párharc kezdődik Mathilde és Nathan között, ahol néma igazság és makacs hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a félelmet pedig csak egy hajszál választja el egymástól… 

Könyvadatok 

Oldalszám: 230 

Kiadó: Park 

Kiadás éve: 2020 

Fordító: Sárközy Éva 

Július végi könyvtárlátogatásom során céltalanul kóboroltam a különböző részlegek között. Nem volt tervem arra nézve, milyen olvasnivalót válasszak, pusztán a véletlenre hagyatkoztam. Így esett, hogy hosszas nézelődés után végül egy Musso kötettel a táskámban tértem haza, nevezetesen Az írók titkos életével, amire egyébként is kíváncsi voltam egy ideje. 

Nathan Fawles széles körben ismert és kedvelt író hírében állt, akinek három megjelent könyvéért olvasók tömegei rajongtak. Az ünnepelt szerző azonban két évtizeddel ezelőtt minden magyarázat nélkül visszavonult az irodalmi életből, és a kicsi, zárt közösségű Beaumont-szigetre költözött. Ezután soha többé nem volt hajlandó interjút adni vagy a műveiről beszélni. Egészen addig a világ fürkésző tekintete elől elvonultan tengette mindennapjait kutyájával, Broncóval, míg egy nap egy fiatal, feltörekvő író, Raphael Bataille a nyomára nem bukkant. A fiú arra kéri, olvassa el a kéziratát, de Fawles nem hajlandó rá, és a vita közben egy szerencsétlen mozdulat következtében megsérül a bokája. Nem sokkal később Bronco eltűnik, akit egy újságírónő, Mathilde Monney szállít haza a begipszelt lábú írónak. A nő egy húsz évvel ezelőtti gyilkosságra hívja fel Nathan figyelmét, ki akarja deríteni, mi történt valójában azon a bizonyos napon. Mindeközben egy idegen nő holttestét találják meg a szigeten, a szálak pedig egyre kuszábbá válnak, ahogy felszínre lebeg az igazság. 

Az írók titkos élete Musso egy újabb remekműve. Mesterien szövi benne a szálakat és addig forgatja az igazságot, míg az szőröstül-bőröstül napvilágra nem kerül. Ám ami kiderül, az a legtöbb szereplőnek és talán magának az olvasónak is fájni fog. Összvissz 230 oldal az egész regény, de annyi minden van belesűrítve, hogy újfent csak kapkodtam a fejemet. Itt egy kis célzás, ott egy elejtett félmondat, aminek később hatalmas jelentősége lesz, de az is csupán a kötet közepén történik. Mert Musso ezúttal is lázas izgalomban tart, nem tudod letenni addig a könyvet, míg össze nem áll a fejedben a teljes kép. Az összes karakter összefügg az összes helyszínnel, szép lassan kristályosodik ki a történet és az, mi köti a jelent a húsz évvel ezelőtti eseményekhez. Mint egy irodalmi kirakós, aminek a darabjai fokozatosan kerülnek a helyükre. De nem csupán egy gyilkossági rejtély, ugyanúgy szól az írókról és az alkotás szerepéről, illetve a titkokról és arról, hogy vajon mennyit tudhatunk ténylegesen egy emberről, akiről úgy hisszük, ismerjük. 

Nathan egy, az életből és az emberekből kiábrándult, napjait magányosan, nagyrészt ivással tengető író, aki egyedül a kutyája társaságát tűri el napi szinten. Otthona, a Dél Keresztje szinte már egy erődítmény, aminek határát ha bárki átlépi, egy dühös szempárral és egy puska csövével találja szemben magát. Megkeseredett, mogorva, mégis végtelenül emberi alak, akivel nem bánt kesztyűs kézzel az élet, és aki visszaadta neki azt, amit kapott tőle. Kíváncsi voltam, hogyan fog összefonódni az ő és Mathilde sorsa, mi lesz az a két verzió, ami egymással szemben áll majd, és hogy kapcsolódik ehhez Raphael és a meggyilkolt nő. Ami pedig kiderült, az nem kicsit döbbentett meg, együtt éreztem mindenkivel, aki érintett volt az ügyben. Különösen tetszett az ellopott fényképezőgép története, amit a szerző a valóságból merített, és az írással kapcsolatos idézetek közül is lett néhány kedvencem. 

Nem ez lesz ugyan a kedvenc Musso kötetem, de az biztos, hogy velem marad majd a történet. Bár a Nathan Fawles - rejtély megoldódott, hiszem, hogy sok emberben hagyott még kérdéseket, köztük bennem is. És ez az, amitől ilyen jól működnek a francia író könyvei: napokig vagy akár hetekig lehet gondolkodni rajtuk, és azon agyalni, mi vajon hogyan döntöttünk volna a karaktereink helyében. Az emberi gyötrelem és esendőség sosem megy ki a divatból, mindig lehet köré újabb sztorikat kanyarítani. Visszatérve a könyvre, erősen ajánlom. Nathan Fawles olyan figura, aki mellett nem lehet elmenni szó nélkül. 

Pontszám: 10/8 

Idézetek a könyvből 

"- Ha újra annyi idős lehetnék, mint te, nem az írást választanám. 

- Miért? 

- Mert egy író élete a legkevésbé sem vonzó - sóhajtott Fawles. - A többi embertől elzártan, magányosan élsz, akár egy zombi. Egész álló nap pizsamában rontod a szemed a monitor előtt, hideg pizzát eszel, és kitalált hősökkel beszélgetsz, amibe végül beleőrülsz. Éjszakákon át vért izzadva próbálsz összetákolni egy mondatot, amely fölött az olvasóid háromnegyede átsiklik majd. Ez vár arra, aki írásra adja a fejét. 

- Nem csak ez... 

Fawles folytatta, mint aki meg sem hallotta: 

- És az a legrosszabb az egészben, hogy képtelen vagy felhagyni ezzel a gyatra életformával, mert abba a hitbe ringatod magad, hogy tolladdal és billentyűzeteddel afféle teremtő vagy, aki képes megszépíteni a valóságot." 

"- Amikor tanácsért fordultam magához, miért mondta, hogy "Ne akarj író lenni, keress magadnak más életcélt"? 

- Mert ez a meló nem épeszű embernek való. Skizofrén munka, tudathasadással járó tevékenység: amikor írsz, egyszerre vagy része a világnak és maradsz kívülálló. Érted? 

- Azt hiszem, igen." 

"- Az írás segít rendezni a gondolataidat és az életedet, rendet teremt a káoszban." 

"- Nincs olyan, hogy igazság, Mathilde! Vagyis az igazság létezik, de folyton változik, alakul, és mindig új arcát mutatja. 

- Tele a hócipőm az okoskodásával, Fawles! 

- Ha elfogadod, ha nem: az emberi természet nem fekete vagy fehér. Mindannyian a szürke árnyalatai vagyunk, bizonytalan közegben élünk, ahol a legjobb ember is képes elkövetni a legszörnyűbb tettet. Miért bünteted magad egy olyan igazsággal, amit nem tudsz elviselni? Miért öntesz savat egy friss sebre?" 

"Hallottál arról, amit a görögök kairosznak neveztek? A megfelelő pillanatot jelenti, amit nem szabad veszni hagyni. Még a legelfuseráltabb életben is adódik egy esély arra, hogy változtassunk a sorsunkon. A kairosz annyit tesz, hogy képesek vagyunk élni a lehetőséggel. De ez a pillanat általában nagyon rövid, és az élet nem ad második esélyt." 

A könyv megrendelhető a Libri weboldalán a lenti bannerre kattintva.