Hét nappal az elrablása után egy huszonkét éves nő holttestét találják meg a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér melletti elhagyatott területen. Az áldozat a kinyújtott végtagjaival egy ötágú csillagot formáz. Vajon rituális gyilkosság történt? A boncolás során kiderül, hogy a nőt a halála előtt kegyetlenül megkínozták. Ezenkívül azonban a gyilkos egy meglepetést is szánt a rendőrség számára… Alighogy Robert Hunter, a Los Angeles-i rendőrség különleges egységének a vezetője megkapja az esetet, egy újabb holttest kerül elő. Hunter tudja, hogy nincs sok ideje, mielőtt a szörny lecsap a következő áldozatára. Egy igazi ragadozót üldöz ugyanis, akinek a múltja sötét titkot rejt, és aki nem tudja leküzdeni a brutalitás és a gyilkolás iránti vágyát.
Könyvadatok
Oldalszám: 310
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2021
Fordító: Szabó István
Sorozat: Robert Hunter 7.
Robert Hunter iránti rajongásom néhány hónappal ezelőtt, a sorozat második kötetével, a Kivégzéssel kezdődött. Akkor megértettem, miért szeretik ilyen sokan Chris Carter könyveit, és ha már olvastatok tőle, nem is kell magyaráznom. Zseni a fickó, és kész. Aztán következett az Egy gonosz elme, mivel nem időrendi sorrendben haladok a részekkel, amivel jócskán túlszárnyalta az előző élményemet. Azt hittem, ezt már nem fogja tudni megugrani, és ez lesz majd az összes Hunter - krimi közül a kedvencem, hiszen a könyvbeli gyilkosnál még sosem olvastam árnyaltabb és szadistább elkövetőről. Aztán jött, kinek neve: Halál.
Robert szinte ki sem pihente az FBI-nál tett látogatását, egyből újabb ügy szakad a nyakába. Egy fiatal bébiszitter eltűnésének ügyében kezdenek nyomozni Garciával, majd néhány nappal később a holttest is előkerül, torkában papirossal, rajta a felirat: A nevem: Halál. A gyilkos ezután sem áll le, sorra rabolja el és brutális módon mészárolja le a fiatal nőket, miközben egy kisfiú napról napra a túlélésért küzd. A polgármester és Hunter maga is névre szóló levelet kap tőle, ami csak még tovább tépázza az idegeit, ám végül rá kell jönnie, hogy nem mindenki az, akinek látszik.
Eddig is szerettem Chris Carter könyveit, de A nevem: Halál mindegyiken túltesz. Azt hittem, már nem tud meglepetésekkel szolgálni, de tévedtem, méghozzá nagyot. Igazi mestermű. Úgy forgatta a szálakat, hogy észre se vettem, mikor és hol vagyunk éppen, hogy a történet valójában nem egy síkon mozog, és ha merült is fel bennem gyanú olvasás közben, azt hamar elfojtottam magamban. Pár napra kénytelen voltam félretenni a kötetet, mert egyáltalán nem jutott rá időm, de nagyon vártam, hogy kiderítsem végre, ki és mi áll a háttérben. Az igazság most is keményen arcul csapott, torkon ragadott, és csak miután befejeztem a regényt, engedett a szorításából. Még napokkal a vége után is a hatása alatt voltam, és szerintem leszek is egy jó darabig még. Brutálisan erős a pszichológiai oldala, a gyilkosságok leírhatatlanul kegyetlenek, sőt, talán az eddigieket is kenterbe verik. Undorodsz tőlük és magától az elkövetőtől, mégsem tudod egyetlen pillanatra sem levenni a tekintetedet a sorokról, mert félsz, hogy ha egyet is pislogsz, lemaradsz valami fontosról, legyen az akármilyen apró nyom is.
Robertet már kedves ismerősömként üdvözöltem az általam olvasott harmadik könyvre, tudtam, hogy ismét hatalmas, szinte lehetetlen feladat vár rá, amit egyedül ő képes megoldani. Most is félelmet nem ismerve vette az akadályokat, lenyűgözve mindenkit, köztük engem is. Garcia a frászt hozta rám az elején, én naiv még hittem is neki, de szerencsére nem sokáig kellett a legrosszabbtól tartanom. Marlont, a szociális fóbiával küzdő srácot is kedveltem, az utolsó fejezetben széles mosolyt csalt az arcomra. Férget pedig szívből sajnáltam, senki, se felnőtt, főleg meg gyerek nem érdemel ilyet sorsot, viszont csodáltam a kitartásáért és az élni akarásáért, azért, hogy küzdött, és nem adta fel egykönnyen.
Mindent egybevetve a hetedik Robert Hunter - krimi férkőzött be eddig leginkább a fejembe és a bőröm alá. A megtévesztés mesterfoka, a döbbenet magasiskolája, az emberi brutalitás és szakmai hozzá nem értés mintapéldája. Remekül ábrázolja, hogy egyetlen hibás döntés mennyire negatívan tudja befolyásolni egy ember életét és jövőjét, teljesen tönkretéve azt. Chris Carter most alkotta számomra a legnagyobbat, és kétségem sincs afelől, hogy a többi művében sem fogok csalódni. A sorozatot pedig továbbra is ajánlom azon krimi és thriller kedvelőknek, akik még nem találkoztak Hunter profizmusával. Mindenképp érdemes megismerni.
Pontszám: 10/10
Idézetek a könyvből
"A férfi még egy pillanatig nézte őt, aztán lassan elhúzta a száját. Sharon nem tudta megállapítani, hogy mosoly volt ez, vagy valami más. Lehet, hogy az, de Sharon még sosem látott ilyen mosolyt. Nem volt benne jókedv, nem volt benne gúny, sem szimpátia, ahogy érzések sem. Egy tökéletesen érzelemmentes arckifejezés, ami csak arra volt jó, hogy ő még jobban megijedjen."
"- Tudod, milyen érzés megölni valakit? Hatalmas... erős... egészen különleges. Utána már senki sem mondhatja rád, hogy nem számítasz, mert tudod, hogy abban a pillanatban fontosabb vagy Istennél. - A Szörny lassan csóválta a fejét, és közben egész ijesztően megborzongott. - Te vagy az istenük!"
"- A hibázásnak mindig vannak káros következményei, ezt te is pontosan tudod, és minél nagyobb hibát vétünk, annál súlyosabb a következmény."
A könyv megrendelhető a Libri weboldalán a lenti bannerre kattintva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése