Ha eszébe jutsz… meghalsz.
Egy bizarr baleset folytán egy még bizarrabb gyilkosságra derül fény egy amerikai kisvárosban. A férfira azonban, akit a kettős gyilkosság vádjával letartóztatnak, hamarosan egy még sokkolóbb gyanú árnyéka vetül: legalább huszonöt éve folyamatosan rabolja el, kínozza és csonkítja meg az áldozatait. A gyanúsított azt állítja, ártatlanul keveredett bele az egészbe, és egy titokzatos idegen követte el a bűntényeket. De vajon lehet-e hinni neki?
Az FBI azonnal nyomozni kezd az ügyben, nemsokára azonban külső segítséget kell kérniük. A sorozatgyilkosokra specializálódott, elismert kriminálpszichológust, Robert Huntert bízzák meg azzal, hogy hallgassa ki a gyanúsítottat. Ez a nyomozó számára az eddigi pályafutása során kapott legnehezebb feladatnak bizonyul. A kihallgatás alatt ugyanis borzasztó titkok kerülnek napvilágra, amilyenekre senki sem számított. A legnagyobb titok mégis a gyilkos kilétét fedi, akinek az elkapásához Hunternek a saját magát kísértő démonokkal is szembe kell néznie…
Könyvadatok
Oldalszám: 368
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2020
Fordító: Szabó István
Sorozat: Robert Hunter 6.
A Kivégzés után nagyon vártam, hogy újabb Robert Hunter-krimit olvassak. Érdemes tudni, hogy nem sorrendben haladok a kötetekkel, tehát a második rész nekem az első Chris Carter élményem volt, az Egy gonosz elme (ami egyébként a sorozat hatodik része) pedig a második a sorban. Ez persze egyáltalán nem probléma számomra, hiszen mindegyik könyv önállóan is remekül megállja a helyét, helyenként utal vissza csupán egy-egy korábbi bűnesetre.
Robert Hunter épp jól megérdemelt szabadságát töltené, amikor az FBI a segítségét kéri. Minden jel arra mutat, hogy egy sorozatgyilkost fogtak el, akit már napok óta próbálnak kihallgatni sikertelenül, mivel a férfi nem hajlandó megszólalni. Majd' egy hét után mindössze annyit mond, hogy egyedül Roberttel hajlandó beszélni. Hunter, sutba dobva a hawaii vakációt, Quanticóba utazik, hogy meghallgassa a gyanúsítottat, aki legnagyobb döbbenetére a volt egyetemi szobatársa. Lucien Folter kezdetben ártatlannak vallja magát, ám az ügynököknek és a nyomozóknak sem feltétlenül csalhatatlan a szimatuk. Robert a múltját felelevenítve élete legsötétebb pillanataival kénytelen szembesülni, miközben megkezdődik a visszaszámlálás egy ártatlan ember megmentéséért.
Nem tudom, született-e már érzelmileg ennyire kegyetlen Robert Hunter kötet, de egyelőre ezt a díjat az Egy gonosz elmének nyújtanám át. A legelképesztőbb módon beteg, ugyanakkor izgalmas és érdekfeszítő alkotás, ami inkább az emberi lélek és pszichológia legmélyebb bugyraiba enged bepillantást. Egyszerűen letehetetlen. Sosem olvastam még ennyire összetett, erős elméjű karakterről, akitől a hideg is kiráz, de közben tövig rágod a körmödet, annyira érdekel, titkon mi vezérli ilyen szörnyű tettekre. A puszta kíváncsiság senkit sem jogosít fel arra, hogy más életére törjön, és nem kicsit döbbentett meg, mikor kiderült, mi áll valójában a háttérben. A könyv olyan morális kérdéseket feszeget, melyekre nehéz helyes választ adni, és hosszasan lehet gondolkodni rajtuk, mindenkinek a saját értékrendjének megfelelően. Chris Carter tényleg egy vérbeli zseni, igazi művészet, amit létrehoz a lapokon. Összeszedett, tapasztalt és hiteles, úgy mozgatja a karaktereit, hogy azt tanítani kéne.
Robert most is hozza a szokásos formáját, ám egy olyan helyzetbe kerül, amire talán a legrosszabb álmaiban sem számított volna. Szembekerülni a legjobb barátjával, akivel ugyan már régóta nem tartják a kapcsolatot, bár annak idején igen szoros szálak fűzték őket egymáshoz. Pont ezért az emberismerete kerül terítékre, majd ezt szorosan követi tragédiákkal teli múltjának kiteregetése, aminek egy részét már ismerjük, de a második része teljesen új volt számomra. Feltépni ezeket a régi, beforratlan sebeket, szembenézni velük, majd nem kinyírni idegből azt, aki felszínre csalta a legfájdalmasabb emlékeinket - ez az igazi önuralom. Bármi történt is, mindenesetre egy olyan oldalát ismertem meg most Hunternek, ami előtt a kalapomat emelgettem. A társa, Taylor ügynök nem sok érzelmet váltott ki belőlem, ami Lucienről már nem mondható el. Egy ilyen ember, aki tökélyre fejlesztette a manipuláció művészetét, és szabályosan szellemi hadjáratot folytatva igyekszik darabokra törni a kiszemelt elméjét - a végletekig számító és félelmetes. A pszichopata egy új fokozata, brutális és egyben zseniális.
Mindent egybevetve engem letarolt az Egy gonosz elme. A szadizmus egy olyan szintjét tárja az olvasó szeme elé, ami szinte művészinek minősül. Teljesen magába szippantott a történet, belevesztem ebbe a minden értelemben kegyetlen macska-macska játékba, mert itt az egérből is macska lesz a végén. Sőt, talán soha nem is volt szó egérről, mert nem is hagyta magát igazán. Játszmázás, hatalmi harc és egy gonosz elme, vagyis az emberi brutalitás netovábbja Chris Carter könyve. Akik még nem olvasták a sorozat ezen részét, azoknak egyértelműen kihagyhatatlan. Én pedig folytatom tovább a sorozatot, a következő áldozatom A nevem: halál lesz.
Pontszám: 10/9
Idézetek a könyvből
"- Néha vannak helyzetek, amikből nem lehet jól kijönni, bármilyen higgadt is az ember."
"- Megint igazad van, Robert. Igen, arról beszélek. Olyan hatalom és erő érzése, amellyel, addig azt hittem, csak Isten bír. A hatalom, hogy elvegyek egy életet. És hadd mondjam el: igaz, amit mondanak. Ez az érzés örökre megváltoztatja az életedet. Mámorító, addiktív, lenyűgöző! Főleg, ha egyenesen az áldozat szemébe nézel, amikor kioltod az életét. Ez az a pillanat, amikor Isten leszel!
Szó sincs róla, gondolta Hunter. Ez az a pillanat, amikor azt hazudod magadnak, hogy egyenrangú vagy Istennel. Csak egy becsapott ember hiheti azt, hogy Isten lesz, akármilyen rövid időre is."
"- A tudásnak ára van, néha magasabb, néha alacsonyabb."
A könyv megvásárolható a Libri weboldalán a lenti bannerre kattintva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése