Thomas Mayne Reid: The Headless Horseman - A fej nélküli lovas

Rémítő hír terjed a prérin: fej nélküli kísértetlovas tűnt fel a pusztaságban, s amerre vágtat, nyomában a halál jár. A Vadnyugat babonás népe látja ezt így, valójában egy a régmúltban lejátszódott dráma utolsó fejezeteként jelenik meg a titokzatos lovas, hogy azután – a vadregényesség szabályai szerint – a bűnösök bűnhődjenek, az igazak meg elnyerjék jutalmukat.
A ma annyira népszerű western-regények egyik elődje, A fej nélküli lovas a hányatott életű Thomas Mayne Reid könyve. A regény népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy a némafilm idején film készült belőle, folytatásokban vetítették, s emberek százezrei várták izgalommal a történet újabb mozzanatait.
A könyv egyike azoknak a kalandregényeknek, melyeket újból és újból elővesznek a kiadók ifjú és idősebb olvasók szórakoztatására. Thomas Mayne Reid regényét, ezt a feszültséggel, izgalommal teli olvasmányt minden bizonnyal ma is érdeklődéssel fogadja az érdekfeszítő történeteket kedvelő olvasók népes tábora.

Könyvadatok 

Oldalszám: 222 

Kiadó: Dacia 

Kiadás éve: 1970 

Fordító: Lendvay Éva 

A fej nélküli lovast mindig is Az Álmosvölgy legendájával kötöttem össze Washington Irving tollából. Bár a Johnny Depp főszereplésével készült, 1999-ben bemutatott filmre már kevésbé emlékszem, a 2013-as televíziós sorozat a mai napig nagy kedvencem. Ichabod Crane neve számomra elválaszthatatlan a fej nélküli lovastól, de tudtam, hogy utóbbi más történetekben is felbukkan. Ezért örültem meg nagyon, amikor megtaláltam Mayne Reid klasszikusát a könyvtárunk ingyen elvihető kötetei között, és hiába eléggé viharvert példány, egy másodpercig sem volt kérdés, hogy szerető otthonra fog találni nálam. Nem is pihent túl sokáig a polcomon, ugyanis bekerült abba az olvasatlan könyvkupacba, amit idén mindenképp szeretnék elolvasni, párom pedig minden hónapban választ közülük egyet nekem - februárban emellett döntött. 

Az 1800-as évek közepén egy család kel át rabszolgákkal a texasi prérin, hogy elérje végcélját. Woodley Pointdexter, a bőkezűsége miatt tönkrement louisianai földbirtokos itt vásárolt töredék áron ültetvényeket, hogy helyreállítsa megrendült anyagi helyzetét. Ám hamar eltévednek a semmi közepén, ahonnan egy arra vágtató ír fiatalember vezeti ki őket. Segítsége ellenére a férfiak igencsak lenézik az egyszerű musztángvadász Maurice Geraldot, az ifjú Louise Pointdexter szívében azonban halvány érzések kezdenek ébredezni megmentőjük iránt. A két fiatal nem sokkal később egymásba szeret, boldogságukat viszont beárnyékolja, hogy bujkálniuk kell, illetve a lány féltékeny unokatestvére, Casey Callhown gyűlölete Maurice iránt. A két férfi ellenszenve végül nem várt tragédiába és egy hátborzongató, fej nélküli alak feltűnésébe torkollik. 

Új kedvencet avattam e könyv személyében. Mayne Reid stílusa már az elején megfogott, és nem is engedett el egészen a végéig. Minden sora, minden szava, minden lélegzetvételnyi szünete úgy belém kapaszkodott, hogy soha többé el sem enged. Vagy talán én nem vagyok képes elengedni a szereplőket és a történetet, úgy belém ivódott. Elmondhatatlanul élveztem az olvasását. Rég gyakorolt rám ekkora hatást könyv. Csak faltam és faltam a lapokat, hagytam, hogy vigyen magával a cselekmény. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog majd tetszeni, de valóban felejthetetlen élményt nyújtott. Ott lovagoltam én is a kihalt prérin Caseyvel, betörtem a vad musztángokat Maurice-szal, és titokban vártam az éjszakai találkozásokat Louise-szal. Ittam a fejére ejtett Phelimmel, loholtam a hűséges Tara kutyával és nyomoztam a mindenki által megbecsült Zeb Stumppal. Ott éltem velük én is ezalatt a néhány nap alatt, és nem is igazán akartam otthagyni őket. Izgultam, féltem, érzelmek garmadáját éltem át közben. Elvarázsolt a táj, az írásmód, a karakterek közötti viszonyok, amire a legnagyobb hangsúly helyeződik. Félreértésekből adódik bőven, aminek következtében végül a végzetébe rohan egy alak, aki a nyaka helyett a törzse mellett hordott fejével a frászt hozza még a legedzettebb vadászra is. 

Mint említettem, központi szerephez jutnak benne az emberi kapcsolatok és érzelmek, emiatt igazán árnyaltak a főbb karakterek. A már a történet elején főgonoszként kikiáltott Caseyt csak a bosszúvágy fűti, ami egy idő után elnyomja unokatestvére iránt érzett vágyát is. Louise persze az egészből semmit sem kér, ő meg van győződve róla, hogy neki Maurice-t szánta az ég. A szerelem természetesen kölcsönös, hiszen a férfi is bármit megtenne szíve hölgyéért, még ha a környezetük nem is nézi jó szemmel viszonyukat a társadalmi különbségek miatt. Remekül működött ez a szerelmi háromszög, minden bűnével és bájával együtt. Hol szurkoltam a szerelmeseknek, hol pedig Casey szemgolyóit akartam kikaparni a helyükről, annyira elegem volt az ármánykodásából. Phelimen jókat nevettem, az abszolút kedvencem viszont a talpig becsületes Zeb Stump volt. Az öreg vadász kivívta az én tiszteletemet is, amikor kezébe vette az igazságszolgáltatás súlyos lasszóját, és a valódi vétkes nyaka köré vetette. 

Összefoglalva A fej nélküli lovas hatalmas kedvencem lett. Nem számítottam rá, de menthetetlenül magával ragadott Thomas Mayne Reid műve. Úgy volt igazságos, hogy közben egyáltalán nem volt az. A körmöm rágtam, izgultam, alig mertem lapozni, és mégis hajtott a kíváncsiság, annyira meg akartam ismerni ezt a félelmetes, egyben titokzatos lovast, hogy mi történt vele valójában. A kérdésemre a válasz azonban még annál is szörnyűbb, mint sejtettem. A texasi préri, a musztángok, a kunyhó, az eltévedt menet immár örökre bennem él tovább. Hiszen így kezdődött minden: az emberi önteltséggel és irigységgel, amik kétszáz évvel ezelőtt is uralták az embert. 

Pontszám: 10/10 

Idézetek a könyvből 

"A déli pihenőnek ebben az órájában azonban sem felröppenő madarat, sem eliramló vadállatot - az élet egyetlen jelét sem lehetett felfedezni az egész prérin: minden teremtett lény árnyékba húzódott. Csupán az ember dacolt a nap izzó sugaraival: megállás nélkül folytatta útját, űzte a meggazdagodás démona." 

"- Phelim, öreg csont, mondd meg igaz lelkedre, láttál ennél szebb lovat életedben? 

- Soha, mister Maurice, soha! Oly gyönyörű, hogy legszívesebben megenné az ember! Bár, ami azt illeti, inkább arra kell vigyáznunk, nehogy ő egyen meg valamennyiünket." 

"Louise Pointdexter a félelem vagy vonakodás legkisebb nyoma nélkül hagyta ott a vendégsereget, odalépett a lóhoz, átvette a vadász kezéből a lószőrből font kötőféket, a ló nyakába vetette, és a Casa del Corvo istállójába vezette a remegő lábú állatot. Fülében a fiatalember szavai visszhangoztak: "Úgy fogja venni, hogy ön szelídítette meg, és mindenkor aláveti magát az ön akaratának." 

"Most a holdfényes földsávhoz érnek. A mexikóiak rémült kiáltást hallatnak, és hanyatt-homlok rohanni kezdenek visszafelé, be a sűrűbe, ahová a lovakat kötötték; eszeveszett gyorsasággal vetik magukat a nyeregbe és elvágtatnak. A látvány, amelyben részük volt, náluk jóval bátrabbakat is borzadállyal töltött volna el: szemük előtt megjelent a fej nélküli lovas." 

"A préri végtelen síkságán két lovas halad őrült vágtában: az egyik, egy szürke musztáng lovasa, üldözi a másikat, amely pejmusztángon ül. Az üldözöttnek nincs fej a vállán. Az üldözőnek van. S ebben a fejben őrült elhatározás fogamzik meg." 

Ha megtetszett a könyv, antikvár példányként megrendelheted a libri.hu-n. Katt a bannerre az oldal alján!