Valentina Nazarova: The Hidden Track - A titkos dal

A HUSZONEGY ÉVES NIKA LONDONBAN TANUL,
ÉS LÁTSZÓLAG GONDTALANUL ÉLI ÉLETÉT.
A LELKÉT AZONBAN RÉGI FÁJDALOM KÍNOZZA.

Tizenhárom éves volt, amikor szeretett nővére, Jenia, nyomtalanul eltűnt egy Notown nevű angol kisvárosból. Egyetlen dolgot hagyott hátra húgának, kultikus rockzenegyűjteményét. Nika a zenébe menekül, nővére dalai pótolják a szülői és testvéri szeretetet, a barátságot, és lassan átformálják személyiségét. Segítenek neki felejteni.

Egy szörnyű élmény hatására azonban Nika rájön, hogy nincs más választása, ki kell derítenie, mi történt Jennel nyolc évvel ezelőtt. Kiposztolja a Facebookra nővére egyik régi képét abban a reményben, hogy valaki esetleg felismeri. Bejegyzésére rengetegen reagálnak, sőt egy nő azt állítja, hogy ő volt Jen legjobb barátnője. Nika elindul Notownba…

VAJON SIKERÜL RÁJÖNNIE,
MI TÖRTÉNT ELVESZETT NŐVÉRÉVEL?

Könyvadatok 

Oldalszám: 400 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadás éve: 2021 

Fordító: Kádár Pál 

Valamelyik 999 forintos akció keretén belül rendeltem ezt a könyvet anyukámnak, aki szintén szeretett volna jó áron beújítani néhány kötetet magának. Mivel néha szoktunk egymással olvasnivalót csereberélni, A titkos dal végül egy időre nálam maradt, hogy én avassam fel és mélyedjek el benne kettőnk közül elsőként. Nos, ezúttal kicsit mellényúltunk. 

A huszonegy éves orosz Nika Lukina Londonban végzi egyetemi tanulmányait, de hiába menekült egy másik országba, nem tudta maga mögött hagyni az őt kínzó démonokat. Nyolc évvel ezelőtt tűnt el ugyanúgy angol földön szeretett nővére, Jenia, és miután a rendőrség eredménytelenül kutatott utána, lezártnak tekintve ezzel az ügyet, Nika az őt ért sérelem hatására elhatározza, hogy kinyomozza, mi történt valójában a testvérével. Egy Facebookra kitett segítségkérő poszt után minden nyom Notownba vezet, ebbe az álmos, lepukkant kisvárosba, ahol Jen annyi időt töltött. Minden ember, akivel találkozik, közelebb viszi Nikát a rejtély megoldásához, ám nem biztos, hogy ami menet közben kiderül a nővéréről, azzal mindenki elégedett lesz majd. 

Egy nagy piros pontja van a könyvnek: a zene iránti imádat, ami minden egyes oldalt átitat, szeretettel és fájdalommal töltve meg őket. Utóbbi azonban annyira magával húz a mélybe, hogy ez ennyiben sajnos ki is merül. Ha akartam volna, se tudtam volna rajongani ezért a kötetért. Az ikreken kívül egyetlen karaktert sem kedveltem benne, arról nem is beszélve, mekkora buktatói vannak a történetnek. Mert hát ugye mennyire logikus, hogy a testvéred volt pasijának az ágyában kötsz ki betépve, akit ráadásul a lelked mélyén az ő meggyilkolásával vádolsz. Nem egyszer húztam a számat az ilyen meggondolatlan lépésekre, amiből volt jó néhány, lejtmenetbe téve ezzel számomra a regényt. A zene, a szex, a drogok, a hatalom és az elfuserált emberi kapcsolatok körül forog minden benne, konkrétan az egész egy hatalmas káosz, amiből csak ritkán láttam a kiutat. Mindezek ellenére kíváncsi voltam, hová fog végül kifutni a sztori, él-e még Jenia, vagy pedig örökre a feledés homályába merült. Ami tetszett még és ötletes volt, az a levélregény forma, Nika ugyanis bizonyos időközönként Messenger üzeneteket küld eltűnt nővérének, így meséli el teljes terjedelmében a történetet. Minden üzenet elején szerepel egy előadó és az albumának címe, amit a lány jelenleg hallgat, és a könyv olvasása közben vagy után ezeket akár mi is le tudjuk játszani magunknak. 

Nika jelleme annyira logikátlan, hogy a fejem fájdult meg tőle. Valamennyire erősnek tartottam, amiért képes volt ekkora terhet a nyakába venni, ugyanakkor őrültnek is, és nem jó értelemben. Hibát hibára halmozott, de legalább próbálkozott, ezt elismerem. Ettől függetlenül nem kedveltem és nem is szántam, Jent pedig még ennyire sem. Úgy elvakította a harag és maga alá temették az érzelmei, hogy fel sem fogta, mit is tesz. Egy manipulatív dög lett, aki senkit és semmit nem vett komolyan, előszeretettel tett tönkre mindent és mindenkit maga körül. Az orruknál fogva vezette a férfiakat, ennek köszönhető volt a bukásuk. Maga a banda sem dobogtatta meg a szívemet, de a vége felé közeledve egyre jobban megerősödött bennem, ki volt a felelős a dolgok alakulásáért. Chris, Mark és Ben mind áldozatok voltak csupán, egyedül a köztük lévő, már-már testvéri kötelék tűnt valamennyire igazinak a szememben. 

A titkos dal tehát nem lett a kedvencem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Szeretem a zenét, így ez a megközelítése a történetnek tetszett, ám hagyott maga után némi kívánnivalót. Valentina Nazarova kegyetlen őszinteséggel tárja elénk a világ pusztító hatásait, miközben új szintre emeli az önpusztítás fogalmát. A káros emberek és még károsabb emberi kapcsolatok mellett viszont halványan ugyan, de megjelenik az egymás iránt érzett szeretet is, amit ha nem hagyunk kihunyni, akár életmentő is lehet, és átsegíthet a legnagyobb problémákon. 

Pontszám: 10/6 

Idézetek a könyvből 

"- Még nem láttam szellemet egyébként - tettem hozzá. 

- Hát, ez nem jelenti azt, hogy ők nem látnak téged." 

"- Tőlem aztán nyugodtan igyanak gyógyteát. Csak azt akarom mondani, hogy azok az emberek, akiknek valódi mondanivalójuk van, ők belül lángolnak. Egyszerre éreznek pusztító fájdalmat és végtelen örömöt, és ezt a zenéjükön át osztják meg másokkal. Meg kell fékezni a bennük tomboló lángokat, és ezt gyógyteával nem lehet." 

"- Fura, nem? A zenétől soha nem érezzük jobban magunkat, csak feltépi a régi sebeket, amikről azt hitted, hogy már régen begyógyultak. Hosszú évekig győzködöd magad valamiről, aztán meghallasz egy-két akkordot egy régi dalból, és újra megsemmisülsz." 

"- Az élet tele van gyönyörű kalandokkal, őrült éjszakákkal, hosszú beszélgetésekkel a sötétben, és még hosszabb hallgatásokkal. Az ilyen dolgokat kell fiatalon összegyűjteni, hogy legyen miről álmodnunk a sírunkban. Ne keress benne értelmet, csak élvezd, amíg tart!" 

"Tudod, az életben a legfontosabb dolgok váratlanul történnek, amikor egyáltalán nem is gondolsz rájuk." 

A könyv megrendelhető a Libri weboldalán a lenti bannerre kattintva.