Greg Keyes: The Briar King - Hangakirály

Kétezer év telt el azóta, hogy a Született Királynő legyőzte az utolsó szkaszloi nagyurat. A küzdelem során felszabadította az emberiséget. Azt a fajt, melyet valamikor az idők kezdetén kiragadtak távoli otthonából és arra kényszeríttettek, hogy a rabszolgaság súlyos jármát vegye a vállára. E nagy csatával veszi kezdetét a háború és az erény, a varázslat és az árulás hatalmas léptékű története…

Crotheny királyságban két ifjú hölgy bújócskázik a halottak szent városának egyik elhanyagolt kertjében. Amikor megnyílik alattuk a föld, váratlanul egy legendás ősük, a hatalmas királynő elfelejtett kriptájában találják magukat.

A könyörtelen ősvadon szívében egy ártatlan család lemészárlásának ügyét akarja kivizsgálni Fehér Aspar, a király berkésze. Amikor átküzdi magát az ősöreg fűzfák útvesztőin, váratlanul találkozik a népmesék és rémálmok egyik iszonyatos szörnyetegével.
Közben a közeli országúton haladó fiatal, tudós papnövendék hirtelen az élet iskolájának kellős közepébe cseppen, és a saját bőrén tapasztalja meg, hogy a látszólag békés országban milyen gyilkos, gonosz indulatok rejtőzködnek a felszín alatt.

Halálos veszély leselkedik a királyi családra is. Csakis varázslattal lehet megmagyarázni leghűségesebb szolgájuk árulását. Életveszélyes kalandok várnak a három gyönyörű nővérre, egy fiatalemberre, akit csak nemrég emeltek lovagi rangra és arra a halálmegvető bátorságú ifjú nőre, aki beleszeret egy zord kalandorba.
A lassan mindent megmérgező, rosszindulatú erő mintha arra készülne, hogy elpusztítsa mindazt, ami meghitt és jó volt számukra. Mert bizony felébredt szendergéséből a halálhozó Hangakirály.

Elképesztő kalandokkal és szenvedéllyel teli, magával ragadó, hatalmas léptékű, izgalmas történet.

Könyvadatok 

Oldalszám: 492 és 472 (összesen 964)

Kiadó: Delta Vision 

Kiadás éve: 2016 

Fordító: Varga Csaba Béla 

Sorozat: A tövis és a csont országai 1. 

Greg Keyes könyveit a könyvtárban pillantottam meg először. Már a borítója is teljesen lenyűgözött, de amikor a kezembe véve az első kötetet elolvastam a fülszövegét, biztos voltam benne, hogy egy szép napon haza fogom hozni magammal. Minden tekintetben meggyőzött, hogy meg kell ismerkednem vele, idén májusban pedig ez meg is történt. 

A cselekmény több szálon fut, a főbb karakterek szemszögei fejezetenként váltakoznak. A történet egy óriási csatával indul, amibe két bátor harcos társaságában csöppenünk bele, akiket az első ember királynő, Virgenia Dare vezet a háborúban. Az emberek régóta rabszolgasorban senyvedtek, ám Genia volt az, aki győzelemre vezette őket az elnyomó kegyetlen szkaszloi faj ellen. Rabláncukat levetve ezután szabadon terjeszkedtek el mindenhol, különböző birodalmakat alapítva, így jött létre többek között Crotheny, Liery vagy Hanza. Crothenyben továbbra is a Dare ház egyenes ági leszármazottai uralkodnak, a jelenlegi király William Dare, aki egy borzasztó összeesküvés kellős közepén találja magát. A királyi család tagjait elválasztják egymástól, tartva egy lehetséges háború kirobbanásától, így védve a királynét és gyermekeit. Ennek ellenére mindannyian veszélyben forognak, hiszen ébredezik az ősöreg Hangakirály, aki az ismert világ végét jelentheti az emberek számára. 

Greg Keyes A tövis és a csont országai sorozatának első része lenyűgöző és zseniális alkotás. A két kötetes Hangakirály majd' ezer oldalon keresztül kalauzol egy sötét, mégis reményteljes történetben, melynek végén megkérdőjeleződik a jó és a rossz szerepe. Az első szótól az utolsóig ámulatba ejti az olvasót. Egy valami hiányzott csak nagyon: egy térkép, amivel sokkal könnyebben tudtam volna tájékozódni ebben az óriási világban, főleg a könyv elején. Amilyen gyönyörű, csak tovább fokozta volna a fényét, ám ettől eltekintve is teljes pompájában ragyog a mű. A kétezer évvel ezelőtti nyitó csatajelenet után szép lassan csordogálnak az események a jelenben, fejezetről fejezetre mind jobban megismerjük a karaktereket, hogy aztán a cselekmény előrehaladtával tövig rágjuk a körmünket a sorsuk alakulása miatt. Rengeteg gyönyörűséges vagy éppen félelmetes helyen fordulunk meg követve őket, hiszen valóban egy hatalmas, összetett világ szakad a nyakunkba. Egy remekül felépített, egymásra rétegzett világ, melyben a mai napig ádáz harcot vív a fény és a sötétség. A második kötet végére azonban értelmét veszti mindkét fogalom, mivel a befejezés a feje tetejére állította minden addigi elképzelésemet. 

Ahogy menetelünk előre a történetben, úgy pörögnek fel még inkább az események, a befejezéshez közeledve pedig már csupán kapkodni voltam képes a fejem. A főszereplőket szinte kivétel nélkül megszerettem, különösen Fehér Aspart. Magam sem értettem, miért, de a makacs, önfejű berkész kálváriája vonzott leginkább, ő került hozzám a legközelebb. De ugyanúgy kedveltem Winnát, Neilt, Caziót és Stephent is a bátorságuk és elszántságuk miatt. Egyedül Anne makacsságával nem tudtam mit kezdeni eleinte, de ahogy elindult benőni a feje lágya, neki és Austrának is szorítottam. A királynét egy percig sem féltettem, William végzete már a kezdetekben meg volt írva a csillagokban, ahogyan azt is sejtettem, mi fog történni a valódi gonosztevővel, szóval az epilógus egyáltalán nem lepett meg. Maga a Hangakirály viszont annál inkább, a záró jelenetek egyike ugyanis mélyen megérintett, mert Aspar legvégső tettével nem feltétlenül értettem egyet. 

A regény vérbeli epikus fantasy, aki rajong ezért a zsánerért, imádni fogja a Hangakirályt. Greg Keyes engem megvett kilóra ezzel a grandiózus sorozatnyitó kötettel. A lelkembe ivódott minden egyes betűjével, titokzatosságával és mitikus lényeivel egyetemben. Hogy ajánlom-e azoknak, akik az elmúlt egy évtized folyamán még nem olvasták, az nem kérdés; ami jobban foglalkoztat, az az, milyen új kalandok várnak majd a folytatásban. Sok kérdés maradt még nyitva és megválaszolatlanul, amiket remélem a Kriptaherceg nem fog így hagyni. Addig is olvassátok és szeressétek ti is ezt a csodálatos sorozatot, mert megérdemli, hogy minél többen rajongjanak érte. 

Pontszám: 10/10 

Idézetek a könyvből 

"- Az arany szépen csillog, de nem igazán lehet vágni vele. Ne is törődj azzal, hogy mi a szép, mi a divatos. Maradj mindig kemény! A királyi udvar veszélyesebb az igazi harcosra, még ezer portyázó vejhendnél is!" 

"- Létezik egyfajta félelem, felség, aminek jöttét nem lehet megmagyarázni. Pontosan olyan, mint az a borzalom, amit a zuhanó ember is érez. Egyszerűen csak ránk tör. 

- Igen, pontosan ilyesmit éreztem. Csak éppen nem zuhantam sehová. 

- Egy ember számtalan módon a mélybe zuhanhat, felség." 

"- Amikor először hallasz meg egy új dalt, akkor azt hiszed, hogy az a világon elsőként a te füledben zendült fel. Nem számít, hogy hány száj énekelte már korábban." 

"- A jó kalmár tudja, nem szabad megvennie azt az árut, amelyik legelőször kerül a szeme elé. Nem számít, hogy milyen szép, vagy mennyire tetszetős. Ha nincs összehasonlítási alapod, akkor mégis hogyan dönthetnéd el, hogy pont ez kell neked?" 

"Az örökkévaló csillagok. A nagyapja legalábbis így hívta a fénylő pontokat. 

Az idős férfi azonban tévedett. Semmi sem tartott örökké. Még a csillagok vagy a hegyek sem. Sem a szentek, sem a szeretet, sem az igazság nem tudott megbirkózni az örökkévalósággal."