Zoltán Tamás - Majdnem

„…amíg nem oldjuk meg a problémáinkat, addig bárhova is szökünk, a félelmeinket és az emlékeinket úgyis mindig visszük magunkkal…”
Áronnak MAJDNEM összejött. Harmincnyolc éves, sikeres vállalkozása van, kicsattan az energiától, és buknak rá a nők. Néha meglátogatja a beteg apját is, aki még sosem ölelte meg. Kényelmesen le tudná így élni az életét, de a sors beleköp a levesébe. Tizenkét hónap alatt megpróbál szembenézni a múltja démonjaival, és helyzeteket keres, hogy bebizonyítsa magának: ő igenis férfi!
Közben meg kell tanítania beszélni egy papagájt, ki kell nyomoznia, hogy hogyan került a hűtőszekrényébe egy doboz tejföl, és bele kell néznie egy kisfiú szemébe is, aki által ő is apa lehet. MAJDNEM apa. MAJDNEM boldog…

Zoltán Tamás második regényében, a nagy sikerű SZERETHETETLEN folytatásában ezúttal a férfiaké a főszerep. A férfiak hátizsákjában meglapuló traumáké, az ágyuk alatt szuszogó mumusoké, a fejükben zakatoló gondolatoké. Mert a férfiak is gondolkodnak. Néha sírnak is…

Könyvadatok 

Oldalszám: 292 

Kiadó: Dopamin 

Kiadás éve: 2025 

Zoltán Tamás a Szerethetetlennel bebizonyította számomra, hogy íróként is maradandót tud alkotni. Igaz, hogy hangoskönyvként hallgattam meg, de annyira elkapott a gépszíj, hogy alig tudtam tőle szabadulni. Velem volt főzés, takarítás, teregetés közben, így a házimunka is sokkal jobban haladt. Amint befejeztem, már kezdtem is hallgatni a folytatását, a Majdnemet, ami szintén letehetetlennek bizonyult. 

Főhősünk, Mikó Áron az előző kötetben egyfajta mentőangyalként tűnt fel Helga mellett, próbálva kirángatni a nőt a gyász bugyraiból. Laza ismeretségüknek azonban kilenc hónappal később nem várt eredménye lett. Egy aranyos kisfiú, akinek létezéséről az apja nem is tud, míg össze nem fut Helgával a repülőtéren, ám a nő nem hajlandó beszélni Áronnal erről. A férfit mélyen érinti az eset, emellett pedig szembe kell néznie a családját érintő tragédiákkal is. Édesapjának ugyanis maximum egy évet jósolnak még az orvosok, és a bátyját is jó útra kell terelnie, hogy szakítson eddigi léhűtő életmódjával. 

Helga története után nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között kapjuk majd vissza a szereplőinket, ezért eléggé megdöbbentett a jelenlegi felállás. Jó pár évet ugrunk előre az időben, és ezalatt szinte mindenki élete a feje tetejére állt. Egyedül Áron az, aki vasmacskaként tartja magát, ő a kötet szíve és horgonya. Nagyon örültem, hogy a Majdnem az ő könyve lett, mert úgy megkedveltem a Szerethetetlenben, hogy szívesen olvastam volna még róla. Mi tagadás, a kedvenc karakterem lett benne, és ebben a kötetben az ő útja és sorsa rajzolódik ki a szemünk előtt. Felváltva látjuk a múltját és a jelenét is, végigkövethetjük, milyen akadályokon és buktatókon kellett keresztülverekednie magát gyermek- és felnőttkorában. Egyik sem volt könnyebb a másiknál, mivel egy diktátor nagyapa mellett lehetetlen volt egy lágyabb lelkű férfinak érvényesülnie, és felnőtt éveiben is elkísérték a volt TSZ elnök "tanításai". Szellemként lebegett előtte mindig a nagyapja eszméje, akinek önző és zsarnoki személye az egész családon rajta hagyta a névjegyét. Érdekes és furcsamód jó volt olvasni a rendszerváltás előtti időkről és a férfi bukásáról, aki nem volt képes lépést tartani a változó világgal. Sőt, feldolgozni sem tudta azt. Kemény gyerekkor jutott emiatt Áronnak, és emellett még a szülei sem szerették egymást, szimpla érdekházasság volt az övék, csupán menekülni akartak mindketten a sorsuk elől. Apja a csendben, a könyvekben talált vigaszt, míg anyja a zajba, a zenehallgatásba fojtotta bánatát. A bátyja, Miki pedig mintha nem is lett volna a család része, a saját világában létezett. Áron mégsem hasonlít egyikükre sem, sikerült megőriznie jóhiszeműségét és pozitív hozzáállását. 

Mint mondtam nehezen voltam képes elszakadni a könyvtől, annyira a bőröm alá szivárgott. Nőként érdekes volt számomra bepillantást nyerni a férfi lélek rejtelmeibe, hogy ők hogyan dolgozzák fel az átélt traumákat. Kicsit másképp, mint mi, és mégis ugyanúgy, hiszen mindenkinek túl kell jutnia egy idő után a nehézségeken nemtől függetlenül. A kötet a maga módján próbálja lerombolni a férfi sztereotípiákat, vagy legalábbis igyekszik valamennyire megdönteni azokat. Nagyon tetszett a lélektani oldala és a mondanivalója, de ezen kívül kiemelném még azt a tipikus pasis humort, ami itt-ott átjárja a regényt, nagyon jót tett neki. Yoda egyértelműen a legjobb arc a történetben, imádtam ezt az őrült papagájt, aki négy szón kívül semmi mást nem bír kinyögni, és azokat is a lehető legrosszabbkor. Ádámot, Áron legjobb barátját és Bettit nagyon kedveltem, az ápolónő kedves, élettel teli személyisége üde fényfoltja volt a kötetnek. A tejföl rejtélyén sokat agyaltam, de végül kiderült, hogy hellyel-közel helytálló a feltevésem. A hangoskönyv esetében egyetlen negatívumot tudnék csak kiemelni, hogy a felolvasó személye egyáltalán nem passzol Áronhoz, a fejemben teljesen más hangot képzeltem el neki. 

A Majdnem egy igazi kis csoda, lehengerlő folytatása a Szerethetetlennek. Áron ugyanúgy megérintette a lelkemet, mint Helga, nehéz volt nem észrevenni az életük között feszülő párhuzamokat. Sosem fogom elfelejteni ezt a jószívű és segítőkész vízvezeték szerelőt, akit rengetegszer tett próbára az élet, de meg nem rontotta. Minden idegszálammal reménykedem, hogy a szerző a későbbiek folyamán is megörvendeztet még hasonló kincsekkel, visszavonhatatlanul az írásai rajongója lettem. Mindenképp be fogom szerezni fizikai példányként is mindkét könyvét a polcomra, mert nem elég őket egyszer átélni. 

Pontszám: 10/10 

Idézet a könyvből 

Ha megtetszett a könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!