Sarah Robbie - Atina

Az agy felejthet, a test nem.

Atina Black gyilkossági nyomozó élete egy szempillantás alatt darabokra hullik, amikor autóbalesetet szenved. Magához térve a kómából nem emlékszik semmire az addigi életéből. Nem ismeri fel a férjét, aki egyben a kezelőorvosa is, sem pedig a nyomozótársát, akihez hamarosan megmagyarázhatatlan szenvedéllyel kezd vonzódni.

Atina szembeszállva a férje akaratával elhagyja a gyógyszereit, ami azonban horrorisztikus rémálmokat eredményez.

Vagy ezek igazából emlékek?

Hiába próbálja meg összerakni életének szétszórt darabkáit, egyes elemek sehogy sem akarnak passzolni.

Miközben egyre közelebb kerül a múltjával és a balesetével kapcsolatban az igazság kiderítéséhez, rá kell jönnie, hogy a valóság talán szörnyűbb, mint a legvéresebb rémálmai. És ha egyszer minden titok napvilágra kerül, az mindent tönkretehet.

Egy elfeledett élet.

Egy sorsfordító titok.

És az igazság,

amire senki sem áll készen.

Egy csavaros thriller, ahol semmi sem az, aminek látszik, és a múlt árnyainak a keze messzire elér...

Könyvadatok 

Oldalszám: 344 

Kiadó: Underground 

Kiadás éve: 2024 

Sarah Robbie Repugno című kötete bebizonyította számomra, hogy egy tehetséges magyar szerzővel van dolgom. Igencsak ígéretes volt a vámpíros történet, de amit még annál is jobban vártam, hogy olvashassak tőle, az az Atina volt. Ez a thriller még inkább felkorbácsolta a kíváncsiságomat, hiszen egy sötét, fordulatos regényre mindig vevő vagyok. Így kezdődött a kapcsolatom Atinával, aminek olyan vége lett, amire még álmomban sem számítottam volna. 

A 33 éves Atina Black súlyos autóbalesetet szenved, melynek következtében egy hétre kómába kerül. Miután magához tér, semmire sem emlékszik mindebből, sőt arra sem, ő kicsoda. Minden emléke odaveszett a sérülése miatt, senkit sem ismer fel, még a saját férjét sem, aki egyben a kezelőorvosa is. Tom szigorú pihenést és rehabilitációt ír elő a nőnek, ami után fél év múlva végre kiengedik a kórházból. A memóriája továbbra sem a régi, így az általa munkatársainak és barátainak vélt emberek információiból próbálja összerakosgatni addigi élete morzsáit. Nem térhet vissza nyomozói karrierjéhez, míg vissza nem kapja az emlékeit, addig pedig mindent megtesz, hogy helyrejöjjön mentálisan. Ez azonban nem könnyű, mivel brutális rémálmok kínozzák éjszakánként, és Tom sem viselkedik idilli férjként. Egyedül nyomozó társa, Jensen iránti szeretete és rajongása jelent menedéket számára, akivel lépésről lépésre feltárva a baleset körülményeit, lassan ráébrednek a szörnyű igazságra. 

Ha egy meglepő, csavaros thrillerre vágynátok, ajánlom figyelmetekbe az Atinát. Kicsit lassan csordogálnak benne az események, de a vége szó szerint üt. Olyan fordulatot tartogatott a végkifejlet, amire egyáltalán nem számítottam, nem kicsit megdöbbentve ezzel. Pedig tény és való, rengeteg teóriát felállítottam és összeesküvés-elméletet szőttem, csak azt nem vártam egyáltalán, ami végül bekövetkezett. Mint említettem, a cselekmény viszonylag lassú mederben folyik, egy csomó más tevékenység néha sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a főszál, mégis minden a helyén van benne. Ezek a pótcselekvések kellenek, hogy végül értelmet nyerjen minden, és utólag visszagondolva fogjuk a fejünket, hogy erre miért nem gondoltunk, amikor előttünk volt a megoldás. Mert jelek azok voltak, nem is kevés, amiből össze lehetett volna rakni a sztorit, vagy legalább következtetni belőle egy-két dologra. Az ügyesebb krimi és thriller rajongók lehet hamarabb képet alkotnak, nekem nem sikerült. Így viszont sokkal nagyobbat ütött a befejezés. Igen, vannak benne üresjáratok, de mégis annyira jól van felépítve az egész, már-már mesteri, ahogyan összekapcsolódnak egymással a szálak. Az írónő remekül adagolja a fontosabb információkat, és amikről nem is gondolnánk, hogy fontos lehet, annak is van valamilyen szerepe. Még Atina szóhasználata is, ami egy-két helyen picit zavart, pontosabban nem illett a karakteréhez, az is értelmet nyert végül. 

A szereplőket bevallom árgus szemekkel fürkésztem, hátha valaki elárul valami nyugtalanítót magáról, mert senkiben sem bíztam teljes mértékben. Feltételeztem én mindenkiről mindent, jót és rosszat is, csak az igazat nem láttam magam előtt. Atina végig keresi a múltját és legfőképpen önmagát, hogy ki volt a balesete előtt, és miért változott meg néhány dolog terén az ízlése. Örültem, hogy nem nyerte vissza félúton az emlékezetét, így sokkal izgalmasabb volt a történet, minden újdonságra vele együtt tudtunk először rácsodálkozni. Nagyszerű volt ezáltal megismerni ezt a nőt és a környezetét. Tom kezdetben eljátssza a szerető és gondoskodó férjet, ám hamar kibújik a szög a zsákból, és megmutatkozik a valódi énje. Jensen vele ellentétben egyfajta menedékként funkcionál Atina számára, a köztük lévő kapocs nagyon meghitt és érzelmes volt. Tetszett, ahogy a férfi vigyázott rá és mellette állt, történjék bármi. Nedjem pedig nagyon aranyos volt, nemhiába szereti a szerző a cicákat, örültem, hogy ebbe a kötetbe is került egy édes négylábú. 

Összegezve engem magával rántott Atina története. Izgalmas volt, agyalós, és végig fenntartotta a figyelmemet, a végén pedig egy olyan fordulattal vágott arcon, amire nem voltam felkészülve, totálisan meghökkentve ezzel. Remélem, hamarosan érkezik a folytatás is, mivel az epilógus nyitva hagyott jó pár kérdést a jövőt illetően, de azokat, amik olvasás közben merültek fel bennem, mindet megválaszolta. Addig is lehet agyalni azon, hogyan fog alakulni majd a szereplők sorsa. 

Pontszám: 10/9 

Idézetek a könyvből 

"Ha mindig ugyanazt csináljuk, miért várnánk el, hogy valami másként történjen? Talán itt volt az ideje valami újat kipróbálni." 

"- Receptre kéne írni az embereknek az emlékezetvesztést. Megérdemelnénk egy valódi második esélyt az életben." 

"- Szeretlek - mondta, mintha meg se hallotta volna, mit hadováltam össze az előbb. Lefagytam. - Természetesen még mindig szeretlek, Tina. Ez mit sem változott az elmúlt hónapok alatt. Sőt, ha lehet, jobban szeretlek, mint előtte. Csak bonyolult lett a helyzet így, hogy nem emlékszel. Nem tudom, mi most a helyes lépés. 

- Én meg nem tudom, viszont mondhatom-e, hogy én is szeretlek úgy, hogy nem emlékszem semmire, csak az elmúlt fél évre. De talán az érzéseket nem lehet elfelejteni. Azok nem a fejben élnek." 

"- Nem becsülöd kicsit alá? 

- Reménykedni szabad. 

- Azt lehet. Néha másunk nincs is." 

"Nem értettem, hogy lehet valakit ennyire szeretni. Ilyen mélyen, ilyen tisztán. Mintha ősi ösztön lett volna, ami velem született." 

Köszönöm szépen az e-könyvet Sarah Robbie írónőnek! 

Ha megtetszett az e-könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!