Sarah Robbie - Repugno

Te is úgy tudtad, hogy a vámpírrá váláshoz az kell, hogy egy vérszívó megharapjon, megitasson a vérével, és meghalj? Én is így hittem. Mondjuk, sok infóm eleve nem volt ezekről, lévén, hogy sose érdekeltek a természetfeletti dolgok. Aztán egyik este lekéstem a hazafelé tartó metrót, és most már tudom, a valóság a meséktől sokkal nagyobb szívás…
Pedig annyira szép, átlagos életem volt! Aztán egy egyéjszakás kaland másnapján harapásnyommal a nyakamon ébredtem. Először, nyilván, kiakadtam, de kiderült, hogy ez nem a világ végét jelenti, nem lettem egyből vámpír, a folklór csak folklór, és egy pici harapás még senkit sem változtat át vérszívóvá. A rossz hír viszont, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy azzá váljak.
És ugyan ki akarna vérszopó lenni?
Én biztosan nem! Így amikor William, a férfi, akibe belezúgtam, közölte, hogy át akar változtatni, elküldtem a francba, és úgy döntöttem, csatlakozok a helyi éjvadászokhoz, hogy segítsenek vele végezni. De legalábbis próbáljuk meg. Már csak elég erősnek kell lennem, hogy ellenálljak Willnek, és elkerüljem a többi harapást…
Egy dolog viszont nem hagy nyugodni: miért engem választott?

Könyvadatok 

Oldalszám: 396 

Kiadó: Artep 

Kiadás éve: 2025 

Sorozat: Phaedra Colt 1. 

Bevallom nem hallottam még az írónőről, míg meg nem keresett, de az eddig megjelent könyveivel igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Az Atina című thrillere kezdetben jobban vonzott, izgalmasabbnak tűnt, de végül a Phaedra Colt első része mellett döntöttem. Egyrészt régen olvastam már igazi vámpíros történetet, másrészt a romantikus szál miatt választottam Valentin-nap közeledtével. 

Phaedra Colt átlagos egyetemista, aki éli a fiatal lányok gondtalan életét. Tanul, bulizni jár a barátaival, és munkájában sikeres párjával is remekül megvannak. Ám egy este az aznapi mulatozásból hazafelé tartva felkelti a figyelmét egy titokzatos idegen. Hamarosan újra egymásba botlanak a férfival, aki egyre jobban megbabonázza a lányt, nem mellesleg a saját klubját is meg akarja neki mutatni. Phaedra él a lehetőséggel, elvégre imád szórakozni, de akkor még nem sejti, mibe keveredik. William ugyanis vámpír, és eltökélt szándéka, hogy őt is azzá változtassa. A lány először ellenáll neki, csatlakozik az éjvadászokhoz, akik az éjszaka teremtményeit üldözik, és megpróbálják megállítani Williamet. Ez persze nem olyan egyszerű, mert ő az egyik legerősebb és leghatalmasabb vámpír, és Phaedra érzései is kezdenek megváltozni iránta. Döntenie kell: végez Williammel, vagy odaadja neki magát testestül-lelkestül. 

Régi borító 

Az Alkonyat után nem igazán kerestem a vérszívós sztorikat, de egy pár így is megtalált. Aztán évek teltek el, mire jött egy és megint jó sok idő telt el, mire ez rám bukkant. A Repugno egy ízig-vérig vámpíros történet, rengeteg vérrel, akcióval és szenvedéllyel. Nagyon sok erotikus jelenetet tartalmaz, meg sem tudnám számolni őket, emiatt csak 18 éven felülieknek ajánlott. Emellett számtalan más fajt is felvonultat a vámpírok mellett, például vérfarkasok, nekromanták és agyatlan élőhalottak is rontják benne a levegőt. Én mindig jobban szerettem a vérfarkasokat a vérszívóknál, de itt egyáltalán nem tudtam kedvelni őket. Sarah Robbie-nak nagyon élénk a fantáziája, ez megmutatkozott abban, ahogyan a történetet szőtte, illetve a vámpírrá válás kérdésében is. Ezt ugyanis egy kissé máshogyan, a saját szájíze szerint értelmezte, de felettébb érdekes elképzelés volt. Eszerint nem elég egyszer megharapni valakit, és inni az átváltoztatója véréből, ezt minimum hatszor-hétszer meg kell tenni. A vamp szó használata nem igazán tetszett, nem szeretem, mikor rövidebb néven emlegetik őket, de ez persze csak én vagyok. Egyetlen negatívumot tudnék kiemelni, ha nevezhetem annak, ami kicsit zavart, hogy néhány mondat túl hosszú. Persze szépen végig lehet követni őket, de szerintem tagoltabban, rövidebb mondatokkal sokkal nagyobbat ütött volna egy-egy bekezdés. Ettől eltekintve tetszett a kötet, bár Phaedra nem kevés fejfájásra adott okot. 

William miatt (vagy inkább maga William) olyan hálót szőtt köré, amit nem volt képes széttépni, és fogva tartotta egészen a könyv végéig. Persze megértettem, hogy harcolva a benne tomboló démonnal hol elpusztítani, hol pedig szeretni akarta a férfit, de azért elég őrjítő volt ez a jojózás. William célja sokkal tisztább volt, bár azért meglepődtem, mikor kiderült az igazság, hogy mi történt Phaedra szüleivel. A lány baráti társasága nem került közel hozzám, nem tudtam velük azonosulni, de jó volt látni, hogy Diára mindig számíthatott. William húga, Kyla egy dög, végig utáltam. Ugyanúgy Miyakót is, az első felbukkanásától kezdve unszimpatikus volt. A pokolba kívántam mindkét nőt, állandóan ment köztük Phaedrával a cicaharc. Hell viszont nagyon cuki volt, nem számítottam rá, hogy valójában nem csak egy édes kiscica. A végére hagytam a kedvenc karakteremet, aki nem más volt, mint Blaise. Ez a srác teljesen levett a lábamról, vicces volt, vagány és vakmerő is. Olyan jó csapatot alkottak Phaedrával, hogy sokkal szívesebben olvastam volna kettőjükről, mint a lányról és Williamről. 

Összességében véve tetszett a Repugno. Attól függetlenül, hogy nem sűrűn olvasok vérszívókról szóló könyveket, szuper kikapcsolódást és szórakozást nyújtott. Sőt, a kedvemet is meghozta a további vámpíros történetekhez. Kellőképpen sötét és akciódús, tele ármánykodással és érzelmekkel. Remekül bemutatta a vámpírok anarchiáját és azt, hogy ők is képesek szeretni és ragaszkodni a szerettükhöz. Ha kedvelitek a hasonló köteteket, ne hagyjátok ki. Én is folytatni fogom mindenképp, a brutális függővég kellőképpen felcsigázott, hogy fejest ugorjak a második részbe is. 

Pontszám: 10/8 

Idézetek a könyvből 

"- Csináltam neked kávét - nyújtotta felém a gőzölgő bögrét. - Minden rendben? - kérdezte aggódva. Úgy nézhettem rá, mint egy kísértetre. 

- Nem, cseppet sem! Ez mi?! - mutattam a nyakam. - Mi ez? Mi a szar vagy te, vámpír? 

- Igen, az. 

- Tessék? - Reméltem, hogy rosszul hallok. Füleltem, koncentráltam, hogyha megismétli, tisztán halljam. 

- Igen, vámpír vagyok. - Kinyitotta a száját, és egy másodper alatt meghosszabbodtak a szemfogai, a pupillái keskeny réssé szűkültek. 

- Ilyen nincs! 

Kifutott a vér az arcomból, elkocsonyásodtak a térdeim, neki kellett támaszkodnom a falnak, hogy ne essek össze. 

- Ne félj. 

Vajon a macska is ezt mondja az egérkének, miközben játszik vele, és véletlenül letépi a fejét? Biztosan." 

"- Holnapután gyere be az üzletbe, gyakorlunk egy kis késforgatást. 

Bólintottam. 

- Az jó. Nem megy nekem ez a fegyverhasználatosdi. 

- Majd belejössz. 

- Nem értem, miért egyből vadászatokra visztek? 

- Mélyvízben tanul meg az ember úszni - mondta, amit már Luke-tól is hallottam. 

- Hacsak meg nem fullad közben - motyogtam sarkon fordulva." 

"Újabb sötét árnyék suhant át az arcán. Csak nem? Miss Tökély sértődékeny. Ilyen alkalmakra magassarkút húzok. Azzal fájdalmasabban lehet beletaposni a dobogó szívbe." 

"Nyomasztó, idegőrlő volt a légkör, bármit megadtam volna azért, hogy felbukkanjon egy szivárványt pukizó unikornis. Végül is, ha vérszipolyokba bármikor belefuthatok, színeset szellentő egyszarvú lovakba miért ne?" 

"Hell is végzett az utolsó vérszipollyal. 

- Ezt a démont vihetnénk magunkkal - javasolta az éjvadász. 

- Nem. 

- Miért? Nagy segítség lehetne. 

- Ő a kiscicám. Ha valami baja esne... 

- És nekem eshet? - mutatott magára felháborodottan. Megvontam a vállam. 

- Majd ha te is dorombolva fogsz hozzám bújni éjszaka, lehet, hogy félteni kezdelek. 

- Ohohó! Ha ezen múlik... - vonogatta a szemöldökét. Az égre emeltem a tekintetem." 

Köszönöm szépen az e-könyvet Sarah Robbie írónőnek! 

Ha megtetszett az e-könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!