Guillaume Musso - Central Park

New York, reggel nyolc óra.
Alice, a fiatal párizsi rendőrnő és Gabriel, az amerikai jazz-zongorista egymáshoz bilincselve ébrednek egy padon a Central Parkban.
Nem ismerik egymást, és arra sem emlékeznek, hogy valaha találkoztak volna. Alice előző este barátnőivel a Champs-Élysées-n bulizott, Gabriel pedig egy dublini klubban zongorázott.
Lehetetlen? És mégis…
Az első döbbenetet megannyi kérdés követi. Hogy kerültek ilyen veszélyes helyzetbe? Honnan származik a vérfolt Alice ingén? Miért hiányzik egy töltény a fegyveréből? Ha meg akarják érteni, mi történik velük, és visszatérni régi életükhöz, Alice és Gabriel kénytelenek összefogni. Az igazság, amire rábukkannak, fenekestül felforgatja az életüket…

Könyvadatok 

Oldalszám: 288 

Kiadó: Park 

Kiadás éve: 2019 

Fordító: Sárközy Éva 

Musso munkássága nem idegen előttem, a Holnap, Az éjszaka és a lányka, valamint a Regényélet után a Central Park már a negyedik kötet volt, amit olvastam tőle. Nagyon szeretem a könyveit, mert izgalmasak és fordulatosak, és teljesen más szempontból közelít meg egy-egy témát. A könyvtárban járva februárban tervezetten válogattam a művei között, ez a regény volt az, amivel folytatni akartam a sort. 

Alice, a francia rendőrnő egy padon ébred New Yorkban, a Central Park egy erdős részén. Fogalma sincs, hogyan került oda, hiszen előző este még egy párizsi szórakozóhelyen bulizott a barátnőivel. Megdöbbenése annál nagyobb, mikor észreveszi, hogy egy ismeretlen férfihez van bilincselve, véres a blúza és nem a saját szolgálati fegyvere van nála, amiből hiányzik egy töltény. Nincs mit tenni, felébreszti a férfit, és pisztolyt fogva rá követel választ a kérdéseire. Azonban a férfi sem tudja, mit keres Amerikában, amikor néhány órával korábban még Írországban adott koncertet. Az emlékeiket tehát homály fedi, így kénytelenek összedolgozni és rájönni, ki mozgatja a háttérben a szálakat. 

Central Park, New York 

(Kép forrása: Wanderlust Chloe) 

Egy ponton nem igazán találtam a szavakat a történtekre. Musso megint felültetett, én pedig ismét hittem neki. Nem egyszer hökkentem meg az események alakulásán, olyan csavarosan szőtte a szálakat. Csak kapkodtam a fejem, az orromnál fogva vezetett egész végig. Ez a könyv nem az, aminek látszik. Mikor már azt hittem, végre jó nyomon járok, újra és újra az arcomba robbant az igazságként tálalt hazugság. Mondhatjuk, hogy a legnagyobb része kegyes hazugság volt, de akkor is sikerült megtévesztenie. Pont ezért szerettem annyira. Ugyanazok az érzések rohamoztak meg, mint a Holnap olvasása közben, épp ugyanannyira izgultam és rágtam a körmömet tűkön ülve. Nem is tudok megfelelő szavakat találni rá. Ez a fickó egyszerűen egy zseni. Imádom, ahogyan és amiket ír. Vagy elfedi előtted az igazat, hogy ne tudd kiszimatolni, mi áll a háttérben, vagy szimplán csak átver, hogy a homlokodat csapkodhasd a végén. Persze biztos van, aki hamarabb átlátott a szitán, nekem is gyanús volt a sorozatgyilkos felbukkanása, de egyáltalán nem erre a végkifejletre számítottam. Szóval igen, Musso ismételten nagyot alkotott. A cselekmény megállíthatatlanul pörög, mindig ad okot valamivel az agyalásra. A jelent néha megtörik Alice emlékfoszlányai, ezekből a morzsákból áll össze végül előttünk a múltja. Jó volt az apró, töredezett darabkákból összeállítani a nagy egészet. Mint egy ezer darabos puzzle: amikor kiborítod az összeillő részecskéket, még nem látod az összefüggést, de amint elkezdesz rájönni, melyik elemnek hol a helye, világossá válik előtted a teljes kép. 

Alice-t kezdetben karakán, talpraesett zsarunak ismerjük meg, akit az sem képes kizökkenteni a szerepéből, hogy egy totál ismeretlen helyen találja magát. Lételeme a nyomozás, nem képes élni nélküle, ezért a szorult helyzetéből is igyekszik kihozni a maximumot. Gabriel először talán kissé furcsának tűnhet, esetleg gyanúsnak is, míg ki nem derül, mit is keresett valójában Dublinban. Aztán ahogy elkezdenek együtt dolgozni Alice-szel, lassan körvonalazódik, kinek mi a szerepe, de az biztos, hogy a nő emberére akadt a férfiban. Furfangos és vág az agya, gyors észjárású, aminek következtében Alice egyre jobban megbízik benne. Ügyesen meneteltek előre az ügy megoldásában, követve a nyomokat, amik végül elvezettek a borzalmas igazságig. A befejezés pedig jóformán szabadon értelmezhető, mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogyan képzeli el a folytatást. Én szeretem azt hinni, hogy amiket az író felvázolt az utolsó fejezetben, mind megvalósultak. 

A Central Park tehát letarolta az agytekervényeimet. Minden hamisnak bizonyult, amit gondoltam, hatalmas tévútra vezetett. Elmondhatatlanul szövevényes olvasmány, ami folyamatosan agyalásra készteti az olvasót, miközben egy többszörösen traumatizált nő életrajza is kibontakozik belőle. Az biztos, hogy engem padlóhoz vágott, onnan kellett felszedegetnem az állkapcsomat nem sokkal a befejezés előtt. Musso hozta az általa elvárt színvonalat, sőt, számomra meg is ugrotta. Nem véletlenül kezd felkapaszkodni a harmadik helyre a kedvenc férfi szerzőim, Stephen King és Fredrik Backman mögé a listámon. Krimi és a rejtélyek kedvelőinek igencsak ajánlom, és azoknak is, akik egy ütős, csavaros történetre vágynak, amit garantáltan nem felejtenek el egyhamar. 

Pontszám: 10/9 

Idézetek a könyvből 

"Vannak az életben olyan ritka pillanatok, mikor kinyílik egy ajtó, megadatik egy olyan találkozás, amiben az ember már nem is reménykedett. Mikor megleli a másik felét, aki elfogadja olyannak, amilyen. Aki ismeri és elnézi a furcsaságait, félelmeit, sértettségét, haragját és a tengernyi komor gondolatot a fejében. Aki megnyugtatja. Aki olyan tükröt tart elé, amelybe már nem fél belenézni." 

"Elég egy röpke perc, egy pillantás, egy találkozás, hogy fenekestül felforgassa az ember életét. A megfelelő ember, a megfelelő pillanatban. A sors cinkos szeszélye." 

"Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó, és napfény árad az ember életébe. Ritka pillanatok, amikor valami felszabadul ott belül. Súlytalan lebegés, száguldás egy radar nélküli sztrádán. A döntések egyértelműek, kérdések helyett válaszok vannak, a félelem átadja helyét a szerelemnek. 

Kegyelmi idő. 

Ritkán tart sokáig." 

"Az ember sok mindent kibír, olykor még azt is, amiről azt hiszi, hogy nem lehet kibírni." 

"Emlékszem erre a nehéz időszakra, romboló kapcsolatokra gyűlölt férfiakkal. Akkor még nem tudtam, hogy magunkat is szeretni kell egy kicsit, hogy másokat szeretni tudjunk..." 

Ha megtetszett a könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!