Jolene, a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.
Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.
Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.
Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.
A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra különcségeire és az elkerülhetetlen emberi kapcsolódásokra világít rá mesterien.
Könyvadatok
Oldalszám: 432
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2025
Fordító: Tót Barbara
Már a megjelenése előtt kinéztem magamnak ezt a könyvet, szerettem volna sorra keríteni valamikor. Nagyon megörültem, mikor megláttam a könyvtárunk Facebook oldalán, hogy beszerezték, és elhatároztam, a következő látogatásom alkalmával ki is kölcsönzöm. Szerencsére pont bent volt, így haza tudtam hozni elolvasni, és nem is várattam sokáig.
A történet szerint Jolene Smith a Supershopsnál dolgozik irodai alkalmazottként, és egyáltalán nem tölti el örömmel a munkája. Épp ellenkezőleg: annak örül, ha sikerül feltűnésmentesen végigcsinálnia egy-egy monoton napot, hogy aztán otthon önsajnálatba merülve álomba igya magát. Mégis szüksége van erre a munkára, hogy ki tudja fizetni a lakbért, és ne kelljen visszaköltöznie túlbuzgó perzsa szüleihez. Nem jön ki valami jól a kollégáival, ez adja a bonyodalmat. Egy elszúrt e-mail miatt ugyanis az új HR-es karmai közé kerül, aki egy szoftver feltelepítésével korlátozni tudja Jolene hozzáférését egyes adatokhoz és weboldalakhoz. A folyamat azonban visszafelé sül el: a nő az összes munkatársa levelezésébe, sőt, még a főnökség privát e-mailjeibe is betekintést kap. Jolene foggal-körömmel meg akarja tartani a pozícióját, ezért a többiek titkai után kezd kutakodni, hogy megússza a tömeges elbocsátási hullámot a cégnél, hatalmas előnyre szert téve ezzel más dolgozókkal szemben.
Külföldi borító
Ha érdekelnek titeket az egyszerű dolgozók világával és a nagy cégek működésével foglalkozó írások, ne hagyjátok ki ezt a könyvet. Natalie Sue bepillantást enged a munkahelyi kultúra és az emberi kapcsolatok bonyolult keverékébe, ami a regény alapját szolgáltatja. Ám ennél sokkal többről van benne szó: ellenségeskedésről, barátságok szövődéséről vagy felbomlásáról, képmutatásról és elfogadásról, vagyis minden olyanról, amivel nap mint nap kénytelen vagy szembesülni a munkahelyeden. Valljuk be, valamilyen formában mindannyian ismerjük ezeket az érzéseket. Összeszoruló, görcsölő gyomorral lépsz be az iroda ajtaján, attól rettegve, ma vajon milyen fokú megaláztatásban lesz részed, vagy éppenséggel alig várod, hogy az általad legkevésbé kedvelt kolléga átlépje a küszöböt, hogy újra jót élcelődhess rajta. Ismerős, ugye? Sajnos nem mindenki tud vagy akar vállalkozást indítani, így azért, hogy legyen miből kicsengetni a számlákat, muszáj munkát vállalnia. Ha eszméletlenül hajtunk, talán képesek vagyunk bevonzani álmaink munkáját, de nagyon sokan vannak olyanok is, akik a hátuk közepére sem kívánják az egészet. Én átéltem már mindkét végletet, tudom milyen az, mikor reggelente alig várod, hogy végre munkába indulhass, mert egyszerűen imádod, amit csinálsz, és arra is élénken emlékszem, az milyen, mikor hányingerrel küzdve, a szorongástól alig kapva levegőt nézel szembe a folyton csak kritizáló, mások előtt megalázó főnököddel. Nos, ez a könyv szuperül, kompletten egybefoglalja az előbb leírtakat.
Mostanában elég sűrűn ugrálnak elém a traumatizált, önmagukat kereső karakterek, mint amilyen Jolene. Sejtettem, hogy van valami oka a visszahúzódóbb viselkedésének, de nem gondoltam, hogy az áll a háttérben, ami végül kiderült. Az introvertáltsága szinte lehetetlenné teszi, hogy bárkivel is normális kapcsolatot létesítsen, könnyebb neki inkább belemerülni a magány szomorúbb bugyraiba. Na de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne képes felvenni a kesztyűt, ha fenyegetve érzi az egyetlen bevételi forrását, és piszkos trükkökhöz folyamodni. Egyfajta édes kettősség jellemezte az egész nőt: hiába volt csendes és visszafogott a munkahelyén, akikkel megtalálta a közös hangot, azok úgy ki tudták csalogatni a csigaházából, mintha egy teljesen más ember lett volna. Egy nagyon szép karakterfejlődést kaptunk általa, amihez nélkülözhetetlen volt a néha komolytalan HR-es Cliff: olyan jó párost alkottak, hogy alkalmanként hangosan röhögtem rajtuk. Legalább ugyanekkora derültséget váltott ki belőlem Jolene családja, a perzsa szokások és a nem-nagynénik tekintélyes hada.
Akiket érdekel a téma, azoknak szívesen ajánlom Natalie Sue könyvét. Kellőképpen ráébreszt, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, és nem baj, ha olykor kiállunk magunkért vagy nyitunk mások felé. Talán magas falakba ütközünk először, ám az is lehet, hogy tárt karokba rohanunk. Emberek vagyunk, elkerülhetetlen, hogy csalódjunk, azt pedig el kell fogadnunk, hogy embertársainkon és a hozzáállásukon nem tudunk változtatni. Annyit viszont egyetlen munka sem ér, hogy rámenjen az egészségünk. Váltani sosem késő és nem is lehetetlen, ezt a kötet is remekül prezentálja. Az biztos, hogy nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott, nagyon élveztem minden sorát.
Pontszám: 10/8
Idézetek a könyvből
"- Igen, tudom, hogy idegesítő vagyok. De attól még menő, hogy megtaláltad, miben vagy igazán jó. A világnak több olyan emberre lenne szüksége, akik azt hiszik, megmenthetik."
"Olykor kockáztatni kell, ha a játékba teli talppal akarsz beszállni."
"- Nem is olyan rossz ez. Sőt, kifejezetten örömmel húzok potenciálisan kísértetjárta cipőt a lábamra.
Felnevet, és ettől még közelebb ér hozzám. Kavargó érzés szorongat.
- Halálodban te komolyan egy bowlingcsukát szállnál meg?
Elnézegetem a lábbelit a maga mocskos-büdös, de dicső pompájában.
- Ha nem lenne jobb dolgom."
"Nehéz súly telepedik rám. Mintha a felszín alatt közvetlenül kis bánatzacskók várnának felderítésre. De csak néha, véletlenül bukkanunk rájuk.
Máskülönben a létezésükről sem tudunk."
"Lehet, hogy valaki itt épp kibeszél a hátam mögött. Lehet, hogy hamarosan, valahol, valakivel kicsinyesen fogok viselkedni. Lehet, hogy valaki titkolózik előttem, és talán fájni fog, ha kiderül. De engem sokkal jobban érdekel, mi az, amit az emberek meg akarnak mutatni nekem.
És ebben a pillanatban csak ezt látom."
Ha megtetszett a könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!
Ez nagyon érdekes lehet! Sosem olvastam még ilyen jellegű könyvet.
VálaszTörlés