Év végi összegzés és 2025 legjei

Pár óra, és búcsút mondhatunk 2025-nek is. Ilyenkor leülök, és végiggondolom az egész évet, mi az, amit sikerült megvalósítanom, és melyek azok a célok, amiket nem értem el. Összegzem magamban az elmúlt 365 napot, és természetesen górcső alá veszem az olvasmányaimat is. Ennek az eredménye olvasható ebben a posztban, bár nem tagadom, helyenként egy-egy adaton magam is meglepődtem. 

2025-ben összesen 93 könyvet olvastam, ami 30.608 oldal volt. Idén is a fantasyt részesítettem leginkább előnyben, ebből a műfajból 43 kötetet daráltam le. 

A leghosszabb könyv, amin átvergődtem magam, Samantha Shannontól A leszálló éj napja volt, 968 oldallal. Ezzel szemben a legrövidebb olvasmányom a Marcsi téli kalandjai lett Kozári Dorka tollából, 74 oldallal. 

A legviccesebb kötet trófeáját egyértelműen P. G. Wodehouse-nak nyújtom át a Halihó, Jeeves! miatt, míg a legszomorúbb regény díját az Anjouk ötödik része, az Ötvenezer lándzsa nyerte meg Bíró Szabolcstól. 

A legnagyobb meglepetés talán Raven Kennedytől a Gild volt, minden hibája ellenére engem beszippantott Auren világa. A legszebb borító cím a The Wishing Game-et illeti a maga egyszerűségével. 

Az év könyve nálam, ami az egész évet letarolta, nem más lett, mint Neal Shustermantől a Kaszás, de szorosan mögötte kullog nem sokkal lemaradva A vér éneke Anthony Ryantől, így egyfajta különdíjat ő is megérdemel tőlem. 

A blogon 2025-ben 23 bejegyzés született, mivel csak ősszel tértem vissza az értékelések írásához, összesen viszont már 170 poszt olvasható rajta. 

Rengeteg szuper könyvet olvastam és írtam róla, a kedvenc projektem mégis az volt, mikor szétbontottam Stephen King Minél véresebbjét, és mind a négy kisregényről külön mondtam el a véleményemet. 

Magyar szerzőktől idén sajnos vajmi keveset olvastam, ám Ashley Carrigant kiemelném közülük, a Negin első részével igazán levett a lábamról. 

Olvasási válságba szerencsére nem csöppentem bele, inkább a munka miatt olvastam egy időben kevesebbet, újraolvasásom viszont volt, V. E. Schwabtól vettem ismét elő A mágia árnyalatait. Régebben évente megvolt a 100 elolvasott könyv, ettől most kissé elmaradtam, de így is alulról súrolom ezt a számot, és ennek nagyon örülök. 

Összességében véve olvasási szempontból egyáltalán nem zártam rossz évet, és sikerült viszonylag vegyesen olvasnom, több műfajt kipróbálnom. A komfortzónámból azonban nem nagyon mozdultam most ki, bár több gyerekkönyvre esett idén a választásom, mint az elmúlt években. Romantikusból és krimiből még mindig olvashatnék többet, ezeket igyekszem majd jövőre jobban előtérbe helyezni. Konkrét elképzeléseim és céljaim 2026-ra nem igazán vannak egyelőre, persze vannak olyan kötetek, amiket már kinéztem magamnak. Ha minimum 70 könyvet sorra tudok keríteni, boldog és elégedett leszek. Ha valamit megtanultam az évek során olvasóként az az, hogy soha nem szabad semmit magunkra kényszerítenünk, mert annál rosszabb, inkább azt olvassunk és akkor, amit és amikor szeretnénk, mikor mi fér bele a kereteinkbe. 

Nektek mi volt 2025-ben az év könyve? Volt olyan, amit mindenki más szeretett, de ti nem? Mit vártok 2026-tól olvasóként, mik a terveitek?