Neal Shusterman nevét az Unwind - Bontásra ítélve kapcsán ismertem meg. Abból a kötetből kiderült, hogy nem olyan író, aki megriadna a halál fogalmának boncolgatásától, vagy a morbidabb, brutálisabb témáktól ifjúsági körökön belül mozogva. Nem emlékszem, a Kaszás mikor jött velem először szembe, de nem idén, az biztos. Mégis most nyáron történt, hogy megpillantottam az első két részt a könyvtárban, és közelebbről is megcsodáltam őket élőben. Aznap még nem jöttek haza velem, mert megvolt a kitűzött adag olvasnivalóm, de elhatároztam, hogy a legközelebbi látogatásom során nem hagyom ott. Így is lett, néhány héttel később boldogan csúsztattam be az első részt a táskámba, és izgatottam csaptam fel itthon, nemsokára pedig beszereztem sorban mindhárom kötetet, annyira imádtam.
A könyvek lapjain egy olyan jövőben járunk, melyben az emberek legyőzték a halált, akár több száz évig élhetnek újabbnál újabb korfordulókat tartva (vagyis vissza tudják fiatalítani a testüket, ahányszor csak akarják). Mindent a mesterséges intelligencia, a Viharszem irányít, akinek az évek alatt szinte kizárólagos hatalma lett az emberek felett. Tőle várnak útmutatást és hozzá fordulnak segítségért és tanácsért is, hiszen minden otthonban jelen van, a világon mindent lát és tud. Egyedül egyvalamire nincs befolyása: a Kaszáskörre, a halandóság kora után alakult testületre, ami életről és halálról dönt, küzdve a túlnépesedés ellen. Szigorú szabályok kötik őket, a legtöbben azonban igyekeznek becsületesen végezni a munkájukat, pontosabban a begyűjtéseknek nevezett gyilkosságokat. A régi rend hívei közé tartozik Faraday kaszás is, aki a szokásos egy helyett ezúttal két inast fogad fel maga mellé, akiknek továbbadhatja tudását. Azt akarja, hogy a jobb győzzön közülük, és váljon belőle kaszás, a vesztes pedig visszatérhet az addigi megszokott életéhez. Citra és Rowan küzdelme azonban nem várt fordulatokat vesz, amikor a feltörekvő, hataloméhes Goddard kaszás mozgatni kezdi a háttérben a szálakat.
Számomra a Kaszás lett az év könyve 2025-ben, nem véletlenül. Rég éltem már bele magam ekkora intenzitással ifjúságinak bélyegzett regénybe. Neal Shusterman igazi varázsló, mesterien tangózott az idegeimen és játszott az érzelmeimmel. Az egész világ, amit megalkotott, a rendszer, amelybe belehelyezte a jövő emberét, zseniális. Kapunk egy lenyűgözően felépített és majdnem tökéletesen működő társadalmat, ahol az emberek örökké élhetnek, hacsak nem kaszások általi begyűjtések áldozatai lesznek. De így is rengetegen megérhetnek több száz esztendőt, hiszen ha véletlenül vagy önszántukból vetnek véget az életüknek, akkor sincs probléma, mert szinte azonnal elszállítják őket a nagy számban létesített újraélesztő központok egyikébe. A vérükben keringő nanobotok egyből csillapítják a fájdalmukat, ha megsérülnek, sőt, bármelyik lenyisszantott végtagjuk magától visszanő. Dolgozni is csak a látszat kedvéért járnak el, kivéve akik tényleg szeretik a munkájukat, hiszen feltétel nélküli alapjövedelmet kapnak az államtól. A Viharszem mindent és mindenkit gond nélkül irányít, mindenhol olajozottan működteti a dolgokat. És ugyan ki ne akarna egy ilyen jövőben létezni? A legtöbben élvezik a helyzetüket, mégis akadnak kihágók, akik lázadnak a rendszer ellen, bár számuk elenyésző a világ lakosságához képest, ezzel ellentétben egy bizonyos fanatikus vallásos csoport, a hangolók a történet előrehaladtával egyre nagyobb erőt fognak képviselni. És persze ott vannak a kaszások, akik két csoportra oszlanak: egy részük a régi iskola tanításait támogatja, amit az alapító kaszások fektetettek le évszázadokkal ezelőtt, míg másik részük az új rend híve, ők inkább a változásban és a szabályok megreformálásában hisznek.
Ebben a világban kell nekünk is olvasóként helytállnunk, miután belecsöppentünk, és eldöntenünk, kinek a pártjára állunk, bár szerintem a válasz egyértelmű. Olyan megkérdőjelezhetetlen tekintélyű kaszások, mint Faraday és Curie mellett Goddard mesterkedése szánalmas és taszító, de benne is ott van a potenciál, mint minden karakterben. Nagyon tetszett, hogy az újonnan felavatott kaszások híres történelmi személyek neveit választják maguknak, és a legtöbben próbálnak is felnőni hozzájuk. Citra és Rowan párosát a végéig imádtam, és bár később kissé idegesített, hogy mindenkinek fel kell áldoznia magát valamilyen szinten a lány védelme érdekében, fantasztikusan működtek együtt. A régiek mellett minden kötetben megismerkedünk új szereplőkkel is, mint Greyson vagy Jeri. A cselekmény visz magával előre, fordulatoktól hemzseg, nem egyszer tátottam el a számat olvasás közben, főleg a második rész eseményein. Természetesen bosszantott a végkifejlet, már-már féltettem a könyvem testi épségét, jó párszor legszívesebben kivágtam volna az ablakon. A harmadik rész viszont egyfajta csendes beletörődéssé szelídült részemről, hogy minden, ami történt, idáig kellett vezessen, de itt is néha szívem szerint tomboltam volna egy sort.
Egy biztos: Neal Shustermannek az összes magyarul megjelent regényét el akarom olvasni. A könyveiben súlyos témákat boncolgat, mégis olyan érzékenységgel nyúl hozzájuk, ami csak kevés szerzőre jellemző. A Kaszások kora trilógia felemészti az olvasót, de a lehető legjobb értelemben. Érzelmek széles skálája, sodró lendületű, izgalmas cselekmény, színes, emberi karakterek és grandiózus finálé jellemzi. 16 éven felül bárkinek ajánlom, aki vevő a témára, számomra minden benne van, amire csak vágytam. Talán még a mi jövőnk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése