„Bravúros történetmesélés, amelyet minden olvasó vár.” – PUBLISHERS WEEKLY
Stephen King legújabb kötetében ezúttal négy lenyűgöző kisregény kapott helyet. A Mr. Harrigan telefonja a fiatal Craig és a magának való, idős Mr. Harrigan barátságát meséli el. Miután a fiú elveszti és eltemeti öreg mentorát, különös üzenetek érkeznek a telefonjára, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét. A Chuck életé-ben a világ összeomlani látszik, az internet leáll, az emberek kétségbeesetten próbálnak túlélni, csak egy bizonyos Chuckot éltetnek a városban mindenfelé. A kötet legformabontóbb és legmeglepőbb írásából megismerhetjük a titokzatos idegen életét.
Még a nyáron futottam bele a film trailerébe, ami alapján szerettem volna megnézni. Akkor tudtam meg, hogy adaptáció, King azonos című kisregénye alapján készült, csak azt nem sejtettem, hogy pont a Minél véresebb-ben fogom megtalálni. Így hát egybegyúrtam a kettőt, mert miután befejeztem az egész könyvet, sikerült ledarálnom a filmet is, ami valóban olyan csodálatos volt, amilyennek beharangozták.
Nyakunkon a világvége, egyre több természeti katasztrófa tombol világszerte, Kalifornia darabokban süllyed az óceán fenekére. Eltűnőben az internet, ami az embereket sokkal jobban aggasztja, mint a gyerekük teljesítménye az iskolában. Marty Anderson is érzi a közelgő apokalipszist, ám őt jobban foglalkoztatja, ki lehet az a bizonyos Charles Krantz, aki egy hirdetőtábláról vigyorog le rá fekete keretes szemüvegben a bank tetejéről. Chuck aztán hirtelen mindenhol megjelenik: a tévében, a rádióban, sőt még a levegőben írt üzenet formájában is megköszönik neki azt a 39 remek évet, amit talán a munkahelyén töltött el, és most nyugdíjba vonul. Marty nem tudja, de nem ő az egyetlen, ugyanis senki sem ismeri ezt a könyvelőnek kinéző fickót, akárkit megkérdez. A tragikus jelenések száma egyre csak növekszik, ő pedig nem vágyik másra, mint hogy a volt feleségével tölthesse az utolsó perceket.
Így kezdődik a Chuck élete, és a kamaszkoránál ér véget valahol. A történet különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy King visszafelé meséli el, hátulról előre. Megismerünk egy csomó embert, akik nem ismerik a főszereplőnket, ám ő mindegyiküket ismeri valahonnan, hiszen valamilyen formában részei voltak az életének. A kisregény mondanivalója különösen megfogott: élvezd az életet, akármeddig tart is. Röviden és tömören ennyi, de annyi, annyi minden van még benne! Az egész világ maga. Nem gondoltam volna, hogy kereken ötven oldalba egy egész életet bele lehet sűríteni, és még egy majd' két órás filmet is lehet belőle kreálni. De igen. King megcsinálta. Három felvonáson követhetjük végig Chuck életét, ezáltal fokozatosan kitágul előttünk a világa. És bár az ő története a lehető legtragikusabban ér véget, a létezése mégis maga volt a csoda, ahogyan ő maga is. Annyi szív és lélek szorult ebbe a pár oldalba, ami sokszor egy nála tízszer hosszabb terjedelmű alkotásba sem fér bele. Az íráson nem sírtam, de a film előcsalta a szememből az áruló könnycseppeket, melyek szomorúan gördültek végig az arcomon az események alakulása miatt. A színészek alakítása bámulatos, tényleg egy könyvhű, kissé kibővített adaptációt kaptunk, és azok a jelenetek, illetve párbeszédek, amiket hozzáadtak még pluszban, csak jobban fokozták az érzelmi hatást, és előrébb vitték a cselekményt.
Többet nem szeretnék elárulni róla, hogy ha még nem találkoztatok a történettel, nehogy elszóljam magam, de mindenképp megéri megismerni Chuck életét. Rég alkotott már King ennyire eleven művet. Ez a kisregény él és lélegzik, és benne van a nagybetűs MINDEN. Az egész élet, az egész emberiség, az egész univerzum. Elgondolkodtat, miközben megpendíti a lelked húrjait. Az én szívem véglegesen elvérzett rajta. Egyszerre élet és halál, maga a csoda, ami mindenkiben egyaránt megvan, erre emlékezteti is az olvasót. Mert ez a valódi célja: rávilágítani, mennyire egyediek és értékesek vagyunk. Az emberi lét lenyűgöző, hiszen mindenkiben ott rejtőzik az egész világ, minden szépségével és bánatával együtt. Minden, amit valaha láttunk, éreztünk, tapasztaltunk, kiegészítve az agyunk képzelő- és a gondolatunk teremtő erejével. Ezek alkotják az embert, és ezek teszik azzá, ami. Mindenki élete csodálatos, még ha néha nem is tűnik annak, de mindig van választásunk és lehetőségünk javítani a dolgokon. Csupán egy életünk van, ami sajnos véges, nem tart örökké, ezzel mind tisztában vagyunk. Akkor pedig miért ne hozzuk ki belőle a lehető legtöbbet, ameddig megtehetjük?
Pontszám: 10/9
Kedvenc idézetek
"- Az emberi agy véges, csak egy szövetszivacs egy csontketrecben, de az agyban lakozó elme végtelen. A tárolási kapacitása irdatlan, a képzelete felfoghatatlan. Szerintem amikor egy férfi vagy nő meghal, egy egész világ omlik össze. Az a világ, amit az az illető ismert, amiben hitt. Erre gondolj, fiacskám: sok milliárd ember él a Földön, és mindegyikben van egy világ. Az a Föld, ami az elméjükben fogant."
"Úgy fogok tenni, mintha nem is lett volna, élem az életem, amíg véget nem ér. Csodálatos vagyok, megérdemlem, hogy csodálatos legyek, és sokaságok vannak bennem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése