„Bravúros történetmesélés, amelyet minden olvasó vár.” – PUBLISHERS WEEKLY
Stephen King legújabb kötetében ezúttal négy lenyűgöző kisregény kapott helyet. A Mr. Harrigan telefonja a fiatal Craig és a magának való, idős Mr. Harrigan barátságát meséli el. Miután a fiú elveszti és eltemeti öreg mentorát, különös üzenetek érkeznek a telefonjára, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét. A Chuck életé-ben a világ összeomlani látszik, az internet leáll, az emberek kétségbeesetten próbálnak túlélni, csak egy bizonyos Chuckot éltetnek a városban mindenfelé. A kötet legformabontóbb és legmeglepőbb írásából megismerhetjük a titokzatos idegen életét. A Minél véresebb kisregényében gyanús körülmények között bomba robban egy iskolában. A híradásokat figyelve Holly Gibney gyanús nyomokat vesz észre és a tettes nyomába ered, miközben fény derül az évek óta lappangó, félelmetes titokra. King ebben az írásában a Mr. Mercedes és A kívülálló világába tér vissza, a folytatásból pedig megtudhatjuk, hogyan alakult a magánnyomozó további élete. A patkány hőse a kiváló novellista, Drew Larson, aki egy váratlan ihlet hatására családja erdei házába vonul, hogy megírja élete első regényét. A munka azonban lassan halad, ráadásul a férfi lázas betegen a hegyen reked egy viharban. Az ítéletidőben végül megment egy patkányt, és a váratlan látogatóval töltött éjszaka után hihetetlen erőre kapva befejezi élete fő művét. A sikernek azonban ára van, és Drew kénytelen szembenézni a következményeivel.
A népszerű és legendás szerző csodálatos karrierje során újra és újra visszatér a rövidebb lélegzetvételű művekhez, és bizonyítja, hogy mind a mai napig képes különleges alkotásokkal meglepni olvasóját.
Könyvadatok
Eredeti cím: Rat
Terjedelem: 70 oldal
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2021
Fordító: Pék Zoltán
Pár héttel ezelőtt olvastam, hogy adaptáció fog készülni ebből a King novellából is. Akkor még nem ismertem a történetet, csupán annyit tudtam róla, hogy egy írói válságban szenvedő szerző alkut köt egy patkánnyal, aki átsegíti a könyv megszületésén. Természetesen felkeltette a figyelmemet, és örültem neki, mikor kiderült, hogy A patkány is a Minél véresebb kisregényeinek táborát erősíti.
Drew Larson nem tartozik a termékeny szerzők közé. Több, mint két évtizedes írói próbálkozásai néhány novellában és egy félig megírt könyvben merülnek ki. Az egyetemi tanár utolsó kísérlete majdnem az egész házuk leégését vonta maga után. Egy-egy kudarcba fulladt történet után ugyanis Drew szinte az őrület határára sodródik, vagy jobb esetben hetekre agóniába zuhan, amiből idővel sikerül kilábalnia. Ezért a családja ismét félni kezd, mikor kijelenti, hogy elmegy néhány hétre az apja régi faházába alkotni. Felesége, Lucy nem szívesen engedi el, ám a történet, ami a férje fejében kezd körvonalazódni, egyre nagyobb méreteket ölt, így Drew elkocsikázik a semmi közepére. Előtte még megáll a közeli boltban, hogy feltankoljon élelmiszerekből, és kezet ráz a folyton tüsszögő tulajdonossal. Ez a momentum jelenti a probléma forrását: Drew néhány nap múlva nagyon beteg lesz, és a kezdetben jól haladó regény megtorpan. Az elméjét elködösítő láz miatt nem jön az ihlet, ráadásul a beígért vihar is odaér. A tomboló időben a férfi egy félig döglött patkányt talál az ajtó előtt. Először agyon akarja csapni egy lapáttal, ám végül megkönyörül a halálán lévő jószágon, és beviszi a kandalló elé, hogy legalább melegben múljon ki. Drew elalszik, másnap viszont arra ébred, hogy az állat a mellkasára telepedve beszél hozzá. Kijelenti, hogy tud segíteni a regény elkészültében, ha a férfi alkut köt vele, és felajánlja cserébe a hasnyálmirigyrákkal küzdő barátja, az idős tanszékvezető Al Stamper életét. Drew belemegy az egyezségbe, lévén úgyis csak hallucináció, mivel a patkányok nem beszélnek, Al pedig egyébként is haldoklik, ám a lázálomnak hitt víziónak nem várt következményei adódnak.
Aki már jó néhány King kötetet elolvasott, tudja, hogy imád írói sorsokat megörökíteni bennük. Nekem ő mindig is az íróról író író marad, aki helyenként saját magát is beleszövi a történeteibe. Ebben a hetven oldalban is egy démonaival viaskodó, jóformán inspiráció nélküli szerzőt látunk, akinek egyetlen nagy dobása volt egész pályafutása során, de ő ennél többre vágyik. Egy komplett regényre, amiért a családját is képes hátrahagyni hetekre, hogy a fejében motoszkáló sztorit papírra vethesse. King Drew figuráján keresztül remekül ábrázolja az emberi mohóságot, hogy amink van, az soha nem elég, mindig többre és jobbra vágyunk, és mi mindent vagyunk hajlandóak feláldozni a saját boldogulásunkért. Nem igazán tudom magamban hová tenni a történetet, az egész kötet írásai közül ez tetszett legkevésbé. Viszont nagyon emlékeztet a régi King regényekre, amikben a legeslegvégére, szinte az utolsó lapokra tartogatta a csattanót. Itt is az utolsó felvonásban lép színre a patkány, ha úgy tetszik, az ördög, akinek a főhős gátlástalanul eladja a lelkét, pontosabban más lelkét, arra apellálva, hogy a barátja gyógyíthatatlan beteg, úgyis késő neki. Abba egy pillanatig sem gondol bele, hogy valami csoda folytán akár meg is gyógyulhat, inkább biztosan halálra ítéli. Én még álmomban sem lennék képes elcserélni valaki életét valami másra, de nem csak emiatt nem került közel hozzám Drew karaktere. Nem tudtam vele azonosulni a hirtelen dührohamai és a makacssága miatt. Persze, megértem, hogy az alkotói folyamatot hagyni kell kibontakozni, amihez térre és csendre van szükség, de ebben a tekintetben jobban szimpatizáltam Lucyvel. Én is halálra aggódtam volna magam, ha a férjem egyedül van egy faházban a semmi közepén betegen egy napokig tartó óriási viharban, és még telefonon sem lehet elérni. De hát ilyen az írók élete - ha jön az ihlet, menni és írni kell.
Összességében véve A patkány lett a legkevésbé tetsző kisregény a kötetből, viszont maga a Minél véresebb a szívemig hatolt. Mint a Mr. Harrigan telefonjánál említettem, nemcsak King munkássága, hanem ez a gyűjtemény is egy hullámvasút volt. A vége felé haladva egyre kevésbé fogott meg, ám ez nem von le semmit a mű értékéből. A lelkemet pont azokon a helyeken simogatta meg, ahol kellett.
Pontszám: 10/8
Idézetek a könyvből
"Mindig megdöbbentette, milyen sok csillagot lát az ember, ha nem gátolja fényszennyezés, még egy olyan viszonylag kisvárosé sem, mint Falmouth. Isten egy korsónyi csillámport borított ki odafent, és azon túl lakozik az örökkévalóság. Az efféle elnyújtott valóság ésszel fel sem érhető."
"A valóság mély és távoli. Sok titkot őriz, és a végtelenbe nyúlik."
A Minél véresebb többi kisregényének értékelései:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése