Vic James: Gilded Cage - Aranykalitka

A mágia uralkodik. Mi szolgálunk.

Mindenki nem lehet szabad.

Mindenki nem lehet egyenlő.

Mindenki nem menekülhet meg.

A ​modern Nagy-Britanniában mindent a mágiával bírók uralnak. Övék a vagyon, a politika, a hatalom... és persze te. Ha nem abba a bizonyos egy százalékba - a mágikus elitbe - tartozol, akkor tíz évet kell szolgálnod. Ha idősen kezded, nem éled túl, ha fiatalon, sosem lépsz rajta túl.
Csakhogy Anglia egyik legpompásabb birtokának kapuja mögött olyan erő rejlik, ami az egész világot felforgathatja.
Egy szeretetre és tudásra éhező lány.
Abi Anglia legbefolyásosabb családját szolgálja, ám a lelke szabad. Így hát amikor beleszeret a család egyik nemes ifjába, borzalmas döntés elé kerül. A család titkainak feltárása a szabadságát jelentheti, de vajon az árat a szíve fizeti meg?
Teljes gyorsan az a tíz év...

Könyvadatok:

Fordító: Szabó Krisztina

Oldalszám: 352

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2018

Sorozat: Dark Gifts - Sötét képességek #1

Erre a könyvre már jóval a magyar megjelenése előtt felfigyeltem. Kinti körökben elég nagy népszerűségnek örvend, így hát nagyon vártam, hogy kis hazánkban is kiadásra kerüljön, és tehessek vele egy próbát. Szinte azonnal bekerült a virtuális kosaramba, amint előrendelhetővé vált, és amikor végre a kezembe kaphattam, nem győztem csodálni. Szépséges a borítója, örülök, hogy végül pont erre esett a választás, imádom tapogatni és végighúzni az ujjaimat a dombornyomott felületen. Nem mellesleg igen kifejező is, hiszen a cirádás kapu jelentős szerepet játszik a történetben, ahogyan az ártatlan kismadarat elragadni készülő ragadozó alakja is utal az alaphelyzetre. A fülszöveg kellőképpen rejtélyes, épp csak annyit árul el, ami felcsigázza az olvasó figyelmét, szóval kívülről nézve tökéletes az összhatás. Na de mi a helyzet belülről?

A modern kori Angliában járunk, ahol a társadalom két, egymástól jól elkülöníthető csoportra van felosztva: Tehetségesekre és Tehetségtelenekre. A Tehetségesek, más néven Egyenlők különleges képességeik birtokában irányítják az országot, míg a Tehetségtelen közemberek normális körülmények között élik az életüket, kivéve azt a tíz évet, amit kötelesek leszolgálni valamelyik Egyenlő családnál vagy munkatáborban. Erre az időre gyakorlatilag rabszolgákká válnak, az állam tulajdonát képezik, megfosztva minden joguktól. Van, aki hamar túl akar esni rajta, míg mások idősebb korukban bírják rá magukat a szolgálatra, de senki sem úszhatja meg, akinek nem csörgedezik mágia az ereiben. A Hadley család legkisebb lányuk, Daisy tizedik születésnapja után döntenek úgy, hogy munkába állnak, mivel már elérte a legalsó korhatárt, amikortól elkezdhet dolgozni. A legidősebb lány, a tizennyolc éves Abi a legbefolyásosabb família, Jardine-ék bortokára szervezi meg a szolgálatot, ám indulásukkor nem várt probléma adódik. Öccsét, Luke-ot ugyanis az egyik legborzalmasabb munkavárosba, Millmoorba viszik, elszakítva őt szüleitől és testvéreitől, mert számára nincs hely a fényűző Kyneston falain belül. Pontosabban kapuin belül, mivel a birtokot egy varázslatos kerítés veszi körül, ami kizárólag a Jardine-ok parancsára nyílik meg. Abiék így lényegében csapdába esnek Kynestonban, de Luke-ról akkor sem hajlandó lemondani. Állandóan azon pörög az agya, hogyan kerülhetne vissza hozzájuk az öccse, miközben a fiú igyekszik feltalálni magát Millmoorban. Merész játékai során nem egyszer kerül veszélybe az élete, és idővel olyan titkok bukkannak a felszínre, ami mindannyiukra hatással lehet.

A Gilded Cage nem rossz könyv, de picivel többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ettől függetlenül szerettem olvasni, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Vic James olyan disztópikus világot teremtett, melyben a mágia uralkodik, és az határozza meg az emberek társadalmi helyzetét, hogy rendelkeznek-e vele vagy sem. Éles kontrasztot állít az Egyenlők, akik nincsenek híján a különleges képességeknek, valamint az egyszerű polgárok között, akik nem képesek semmilyen varázslatra. Ha Tehetséges vagy, minden és mindenki a lábaid előtt hever, ám ha tehetség nélkül születtél, kemény tíz esztendő elébe nézel. Sötét és könyörtelen világ ez, melyben az egyén mindössze arról dönthet, mikor kezdi meg a szolgálatait a nemeseknél, több választása nincs. A rabszolgaságot kötelezően vállalni kell, nincs apelláta. Van, aki kissé szerencsésebb helyzetbe kerül a többieknél, mint Abi, Daisy és a szüleik, és van, akit a mérgező gyárak kimerítő robotmunkájára kárhoztatnak, mint Luke-ot. Az egész kötet erre az ellentétre épül, szembeállítva a gazdagok fényűző, csillogó életét a mágiával nem rendelkezők nyomorúságos helyzetével. Emellett kapunk egy jó nagy adag politikai csatározást, csipetnyi gyűlölködéssel fűszerezve, illetve egy fantasztikus fiktív történelmi hátteret, amit különösen imádtam. Minden összefügg mindennel, az események szálai tökéletes láncolatot alkotnak, mégis volt egy picike hiányérzetem. A cselekmény viszonylag lassú lefolyásával nem volt gondom, elvégre még egy felvezető kötetről beszélünk, egy trilógia első részéről, ami elsősorban az alapszituáció és a múltbeli történések megismertetésére koncentrál, a különleges képességekről viszont szerettem volna többet megtudni. Persze kapunk ebből is valamennyit, és az írónő sok mindent szépen megmagyaráz, de nekem közel sem volt elég belőle. Mivel gyengém a fantasy, a száraz politikai tények többsége helyett jó lett volna többet mesélni a működéséről, a kialakulásáról vagy bármiről, ami ezzel kapcsolatos. Ettől eltekintve azonban a kisebb hibák ellenére is élveztem a történetet, néha teljesen belevesztem a leírtakba. Elvarázsolt és magával ragadott a gyönyörű kynestoni táj, a szépséges, mégis hátborzongatóan megmunkált kapu, ami kalitkaként tartja fogva a bent dolgozó személyzetet. Mindezzel szemben Millmoor maga a rémálom, ahol az ember szakadatlanul dolgozik, mégsem jut soha előbbre.

Az eseményeket több karakter szemszögéből láthatjuk, közülük is Abi és Luke jut a legnagyobb szerephez. Abi a gondoskodó nővér, okos, talpraesett lány, akit elég hamar megkedveltem. Mielőtt a rabszolgaságot választotta volna, orvos akart lenni, hogy segíthessen az embereken, de inkább elhalasztotta az egyetemet. Kynestonban egyfajta titkári munkát sóznak rá, ő foglalkozik a birtok ügyes-bajos dolgaival, és közben elköveti azt a hibát, hogy beleszeret a középső Jardine fiúba. Örültem volna, ha ez a románc egy az egyben kimarad a regényből, mert igencsak gyengére sikeredett, enélkül is remekül megállta volna a helyét. Túlságosan erőltetettnek éreztem, mintha a szerző mindenáron rá akarta volna tukmálni Abit Jennerre, vagy fordítva. Luke-ot még nála is jobban kedveltem, ő lopta be magát leginkább a szívembe a szereplők közül. Nagy felelősség szakad rá Millmoorban, hiszen eddig sosem töltött egy napot sem távol a családjától, de ahogy telnek a hetek és a hónapok, egyre erősebb és elszántabb lesz. Tizenhét éves korára kénytelen lesz felnőni, ha túl akarja élni a monoton, fárasztó gyári munkát, és ha nem akarja lebuktatni a csapatát. Itt tartózkodása alatt ugyanis egy olyan titkos csoport tiszteletbeli tagjává válik, ami veszélyes játékot űz a város falain belül, és akit elkapnak, ahhoz az őrök nem lesznek könyörületesek. A húguk, Daisy feladata lesz gondoskodni Gavar balkézről született csöppnyi lányáról, Libbyről. A szöszi lány még maga is csak gyerek, naiv és befolyásolható, idővel menthetetlenül elkezd kötődni az örököshöz és a babához. A Jardine fivérek jobban nem is különbözhetnének: a lobbanékony Gavar, a Tehetségtelen Jenner és a körmönfont Silyen semmiben sem hasonlítanak egymásra. Gavar folyton indulatos, könnyen dühbe gurul, és az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy több szerepben kell helytállnia. Örökös, apa, fiú és Egyenlő egyben, az apja pedig hatalmas csalódásként tekint rá, ami miatt szintén fűti a gyűlölet. Nem került közel hozzám ez a nagydarab fickó, a fúria menyasszonya iránti utálatában viszont osztoztam. Bouda egy elkényeztetett, egoista királykisasszony, akit a saját, önös céljai vezérelnek, bármin és bárkin képes lenne átgázolni, hogy megvalósítsa őket. Jenner kivételt képez a nemesi körökben, azon egyszerű ok miatt, hogy Tehetség nélkül született. Egy Tehetségtelen Egyenlő, ami mindössze egyszer fordult elő előtte a történelemben, ezért sokan megvetik és elnyomják, nem adnak érvényt a szavainak, amiért sajnáltam, mert valójában nagyon kedves srác, bár könnyen belenyugszik a dolgokba. Silyen határozottan a legérdekesebb karakter volt számomra. Ravasz, fondorlatos és kiismerhetetlen, sosem tudtam rajta kiigazodni. Nem tiszta, mit miért tesz, de mindenütt ott van és hatalmas erejével felkavarja az állóvizet, megválaszolatlan kérdéseket idézve elő. Rég olvastam már ilyen rejtélyes szereplőről, remélem, a folytatásban még inkább előtérbe kerül a legifjabb Jardine.

Mindent egybevetve az Aranykalitka ígéretes sorozatnyitó kötet. Nagyszerűen ötvözi a két kedvenc műfajomat, a disztópiát és a fantasyt, bár egy kis pluszt hiányoltam belőle. A lezárása több kérdést is felvet, mivel kissé függővéges, épp ezért alig várom, hogy a többi könyvben választ kapjak rájuk.

Pontszám: 10/8

Nézőpont: E/3, múlt idő, váltott szemszög

Kedvenc karakter: Luke

Kiknek ajánlom: akik egy sötét fantasyt szeretnének olvasni

Idézetek a könyvből

"- Millmoor mindenkit megváltoztat, Luke Hadley! Csak a legtöbben nem jönnek rá, hogy a döntés az ő kezükben van, olyanná válnak, amilyenek lenni akarnak."

"- Ne a tömeget nézd, hanem az egyes embereket! - tanácsolta Jackson korábban. - Az arcot, ne a csődületet! Nézz körbe, ne süsd le a szemed! Minden egyes apróság, amit észreveszel, győzelem."

"Egy dolog bajba keverni saját magunkat, és egy teljesen másik, ha a tetteinkkel veszélybe sodorjuk a szeretteinket."

"A tudatlanság félelmet szül, mondogatta mindig az apja, a félelem pedig engedelmességre tanít."

"- Nincs hatalmasabb mágia az emberi léleknél."

Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!