Riley Sager: The House Across The Lake - Egy ház a tónál

Casey, a sikeres színésznő éppen a hétvégi házában időzik. Igazából nincs nagyon mit csinálnia. Amikor a kezébe akad egy távcső, figyelni kezdi a szomszédjait: Tom és Katherine látszólag abszolút álompár. A férj jólmenő befektető, a feleség gyönyörű ex-model. Tényleg fogalmuk sincs, hogy valaki lesi őket?
Casey megfigyelős játéka nemsokára rögeszméssé válik. Aztán váratlanul eltűnik a szép feleség a szomszédból. Vajon hol lehet? És közben miért posztol az Instagramon olyan fotókat, mintha minden rendben lenne? Tényleg annyira fontos Casey számára, mi történik a másik házban?
Ne felejtsd, mindenkinek van titka! Csak egyeseké pokolian veszélyes.

Könyvadatok 

Oldalszám: 398 

Kiadó: Lettero 

Kiadás éve: 2022 

Fordító: Daróczi Péter 

Riley Sager neve nem ismeretlen előttem, évekkel ezelőtt olvastam tőle a Három lányt. Szerettem volna más műveivel is megismerkedni a későbbiek folyamán, ezért pont kapóra jött, hogy párom egy kedves munkatársa két könyvét is kölcsönadta nekünk, amit ezúton is nagyon szépen köszönök. Izgatottan vetettem bele magam az elsőbe, ami az Egy ház a tónál lett, nagyon vártam az újbóli találkozást a szerzővel. 

Casey Fletcher a Greene-tónál álló, régóta a családja tulajdonában lévő házban tölti épp kényszerszabadságát. A híres színésznő férje, a forgatókönyvíró Len holttestét egy éve találták meg a tóban, amit ő azóta sem volt képes feldolgozni. Az alkohol mámorába menekült, hogy felejteni tudjon, és a fájdalmas emlékek ne vegyék át elméje felett az uralmat. Ez azonban a munkájába került, ezért száműzte édesanyja a tóparti házba, hátha jobb belátásra tér. Caseyre viszont nem hatnak az észérvek, itt is tovább folytatja a piálást, emellett pedig új elfoglaltságot talál magának. Elhunyt férje madárlesre használt távcsövével a tó túlsó partján lakó szomszédait kezdi figyelni, miután megmenti Katherine Royce életét. Ám nem sok időt tudnak ismerkedéssel tölteni, mivel a volt szupermodell pár nappal később váratlanul eltűnik. Vagy talán nem is annyira váratlanul, legutolsó leskelődése alkalmával Casey ugyanis szemtanúja lesz, ahogyan éjszaka dulakodásra kerül sor közte és férje között. Tom Royce-nak lenne bőven oka félreállítani a feleségét az útból - de valóban ő áll a rejtélyes eltűnés mögött? És mi történt egyáltalán Katherine-nel? 

Nem egyszer lepett meg ez a könyv. Riley Sager úgy játszott az idegeimmel, mint macska az egérrel, én meg csak ide-oda sodródtam az általa szövögetett háló hullámain. Nem számítottam rá, hogy vesz egy "sima" krimit, és paranormális elemekkel tűzdeli meg a végén. Mikor már azt hittem, sejtem, mi történt, és mi áll a háttérben, fogta, és jól megcsavarta a dolgokat, összekuszálva ezzel mindent, amit addig hinni véltem. Az utolsó nagyjából száz oldalt olvasva csak pislogtam, mint guppi a szatyorban, mert nem gondoltam, hogy ide futnak ki majd az események. Megdöbbentett, mert váratlanul ért ez a fordulat, de amennyire hirtelen jött, annyira tetszett. Végre nem csupán egy szimpla, kiszámítható történet, ahol már előre sejtetted, ki lesz a csúnya, gonosz farkas, hanem a falka akarata kíván majd felülkerekedni az emberi elme befogadóképességén, amihez egy sebtiben megtervezett, elborult pillanat vezet. 

A karakterek közül senkit sem tudtam igazán megkedvelni, mégis egytől egyig érdekesek voltak. Különösen Casey. Kezdetben nem láttam rá a valódi okra, miért kell minden egyes nap a sárga földig innia magát, persze az utolsó fejezetekben értelmet nyert az indok. Nem lett a szívem csücske, ám nagyon drukkoltam neki, hogy megoldást találjon a problémáira. A maga módján kemény és elszánt is tudott lenni, ezt azért tiszteltem benne. Katherine a gazdag, egykori szupermodell, akinek minden oka meglenne felvágni, mégis az emberi oldala domborodik ki jobban. Azzal ellentétben, hogy mit gondolnak róla, nem beképzelt és fennhéjázó, az erős maszk mögött egy törékeny nő, aki biztonságra és stabilitásra vágyik az életében. Tom ezzel szemben lekezelő és sunyi, a feleségéhez képest egy igazi lúzer. Boone figyelemre méltó karakter volt, nem mellesleg elég megosztó, ártatlannak és vétkesnek egyaránt tartható. Inkább megvártam, míg kiderült a teljes igazság, addig nem szerettem volna beskatulyázni. Egyedül talán Eli volt az, akit valamennyire kedveltem, a kedves öregúr a maga módján csak segíteni akart mindenkinek. 

Mindent egybevetve engem teljesen lekötött az Egy ház a tónál. A cselekmény hol a jelenben játszódott, hol a múltba vitt vissza, de minden fejezet hozzáadott valami pluszt az egészhez. A 80 alatti Molyos százalék miatt tartottam tőle, hogy több helyen is vérezni fog a sztori, és bár tényleg nem tökéletes, nagyon örülök, hogy lehetőségem volt elolvasni. A meglepő fordulatok és az ezáltal kiszámíthatatlan befejezés miatt mindenképp megérte. Következő áldozatom az írótól a Várj, amíg sötét lesz, de ezután minden Riley Sager kötetet szívesen fogok kézbe venni. 

Pontszám: 10/8 

Idézetek a könyvből 

"Az üvegből, acélból és kőből készült épületen a szürke égbolt és a víz visszatükröződik, így szinte sohasem látszik, mi történik odabent. Ha a lámpákat felkapcsolják, valamennyire belátni, de csupán árnyak és fények látszanak. Ebben hasonló a tóhoz. Bármennyire nézi az ember, a felszín alatt valami mindig rejtve marad. 

Meg akarom tudni, mit rejt a sötétség. 

Ezért figyelek." 

"- Azt hallottam, hogy fura alak - közli Marnie. 

- Hogy fura? 

Próbálja gondosan kiválasztani a megfelelő szót. 

- Pörgős. 

- Arról beszélünk, hogy Tom Cruise ugrál a kanapén? Vagy Tom Cruise kötélen lóg egy helikopteren? 

- Van valami különbség a kettő között? 

- Nem igazán." 

"Az ellenállásnak is vannak hátulütői. Még jobban akarok valamit - figyelni Royce-ékat, lehajtani egy italt. Tudom, hogyan működik a tagadás. Visszafogod, visszafogod, visszafogod magad, amíg mentálisan meg nem törsz, és szétáradnak benned a rossz késztetések, gyakran kárt okozva." 

"Nem azért iszom, hogy bántsak vagy büntessek vagy jól érezzem magam. 

Azért iszom, hogy felejtsek. 

Ezért emelem az üveget az ajkamhoz. Amikor a whisky eléri a torkomat, minden testi és lelki feszültségem elmúlik. Kinyílok, mint egy rózsabimbó." 

"- Fogalmad sincs, milyen nehéz nőnek lenni. Vagy milyen őrjítő állandó bizonytalanságban élni ebben a kibaszott társadalomban. Hidd el nekem, hogy nem tudnád kezelni. Menj csak végig este egyedül az utcán, vagy várakozz a metróállomáson, és elgondolkodhatsz, hányan próbálnak zaklatni. Vagy megtámadni." 

Ha megtetszett a könyv, a libri.hu-n e-könyvként megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!