A kirobbanóan sikeres, filmen is magával ragadó Egy kutya négy élete írójától! Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.
Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló, elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hazavigye Bellát.
Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor is, ha nem érti, mi szükség van bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra. Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére, a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást szerezni, akiknek a leginkább szükségük van rá.
Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig.
Könyvadatok:
Fordító: Benedek Dorottya
Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Sorozat: -
W. Bruce Cameron kétszer már bebizonyította számomra, hogy kivételesen ért a kutyák nyelvén. Mind az Egy kutya négy élete, mind pedig a folytatása, az Egy kutya négy útja véglegesen belopta magát a szívembe, ezért nagyon vártam, hogy újra olvashassak az írótól. Nem is kellett olyan sokat, mivel közel egy éve jelent meg két másik kutyás könyve, amiket ez év elején be is szereztem. Igazság szerint nem terveztem ilyen hamar sorra keríteni, az Egy kutya bakancslistájához hasonlóan ezt a regényt is az egyik, Molyon futó kihívás miatt vettem a kezembe, amit persze cseppet sem bántam meg.
Történetünk főhőse ezúttal Bella, aki egy építkezési területen látja meg a napvilágot. Boldogan eljátszadozik testvérkéivel és a szomszéd cicacsalád tagjaival, míg nem egy nap a kutyákat és a macskák nagy részét el nem távolítják onnan az építkezők, hogy lebonthassák a házakat. Bella azonban ottmarad, mivel az egyik anyamacska elvonszolja magával a saját kölykeihez, és ezután ő fogja nevelni. Éhezniük nem kell, mert az utca túlsó oldalán lakó fiatal srác, Lucas minden nap eteti őket, és szenvedélyesen küzd az ellen, hogy lebontsák a házakat, amíg azok alatt állatok élnek. Ehhez az állatmentők segítségét kéri, akik nagy nehezen kihalásszák az odúból a kiskutyát, de a legtöbb macska így is elbújik. Lucas azonnal beleszeret a kis négylábúba, és hazaviszi az édesanyjával közösen bérelt lakásukba, ahol elvileg nem lenne szabad kutyát tartani. Ám Lucas nem törődik ezzel, ráadásul depressziós édesanyjára is jótékony hatást gyakorol a kis jószág, akit Bellának neveznek el. Jelenlétét igyekeznek titokban tartani, ám Lucas a macskák miatt összetűzésbe keveredik az építkezés vezetőjével, akinek feltűnik, hogy Bella igencsak hasonlít egy pitbullra. Denverben szigorúan tilos pitbullt tartani, amit az állatvédők halálosan komolyan vesznek, így egy nap séta közben elkapják Bellát, és közlik Lucasszal, hogy ha még egyszer meglátják odakint, elaltatják. Lucas és az anyja ezért még inkább próbálják elrejteni őt a kíváncsi tekintetek elől addig, míg nem találnak maguknak egy másik lakást, és hiába nyilvánítják Bellát érzelmi támogatást nyújtó állatnak, a sorsa megpecsételődik. Másodszor is elkapják, csupán úgy sikerül megmenekülnie, hogy Lucas az egyik belső ember megvesztegetésével kicsempészi az állatvédőktől. Nem marad más választása, kénytelen egy nevelőcsaládhoz küldeni Bellát egy időre, ameddig rendeződnek a dolgok. De Bellát kemény fából faragták, és úgy érzi, kötelessége teljesíteni gazdája "Menj haza!" parancsát, amit mindig akkor játszottak, mikor el kellett bújnia. Bella tehát távol otthonától elindul, hogy hazataláljon, ám az út jóval tovább tart, mint szeretné.
Az Egy kutya hazatér egy újabb szívhez szóló alkotás W. Bruce Cameron tollából. Bár a végkifejlet adott, maga a megtett út az, ami igazán lényeges. Remekül megmutatja, mire képes egy kutya a gazdájáért. Jöhetnék most Lassie-vel, hogy összehasonlítgassam a két művet, de nem fogok. Tény, hogy az íróra nagy mértékben hathatott Eric Knight regénye, és nem mellesleg a Lassie hazatér az egyik kedvenc könyvem, de nem lehet ez alapján összeütköztetni őket. Mindkettő csodálatos a maga nemében és korában, függetlenül a köztük lévő párhuzamoktól. Mint említettem, történetünk főszereplője és narrátora Bella, a szerény körülmények között született keverék kutyus, akit sokan pitbullnak néznek, holott valójában nem lehet száz százalékosan megállapítani a fajtáját. Külseje ellenére nagyon szelíd, barátságos jószág, aki a légynek sem tudna ártani, kivéve, ha a helyzet megköveteli. Ha ugyanis meg kell védenie az épp mellette tartózkodó személyt, azt nagyon is komolyan veszi, és morgó, vicsorgó testőrként üldözi el az ártó szándékú embereket. Már az első oldalakon beleszerettem ebbe a hihetetlenül okos, bátor, hűséges kutyusba, aki foggal-körömmel ragaszkodik a gazdájához, és védelmezi aktuális társát. A cím mindent elárul, az viszont sokkal fontosabb, mi történik a hazatérés során. Bella városokon, évszakokon keresztül menetel, hogy elérje célját, az idegen, néha ijesztő vadonon is átvág. Hosszú utazása alatt számos új barátra tesz szert, akik mellett rengeteg új dolgot és érzést tapasztal meg. Lucas után egy házaspárhoz, Joséhoz és Lorettához kerül, hogy aztán maga mellé vegyen egy elárvult pumakölyköt, Nagy Cicát, és együtt vészeljék át a természetben a telet és az éhezést. Később szintén egy házaspár, Gavin és Taylor fogadja be egy másik kutyával, Dutch-csal együtt, majd egy kis időre Gavin édesanyja, Sylvia ad neki otthont. Bella fájó szívvel hagyja ott mindegyikőjüket, hogy végül találkozzon Axellel, a veterán katonával, és enyhülést adjon neki, ameddig szüksége van rá. Bella mindvégig hű és odaadó, támogató barát marad, amivel tócsává olvasztotta a szívemet. Ez a kötet nagyszerűen rávilágít, hogy egy kutyának is van lelkiismerete, mindig érzi, meddig érdemes valaki mellett maradnia, valamint ha rossz útra tért, még akkor is, ha nem képes teljes mértékben kiismerni az emberek viselkedését.
Lucasnál jobb gazdát Bella keresve sem találhatott volna magának. Érzékeny, felelősségteljes srác, fejlett igazságérzettel, mindig kiáll az igaza mellett. Odaadóan gondoskodik a gazdátlan állatokról, amiért egyből megkedveltem. Bellával szerelem első látásra az övék, ám a szigorú törvények és a körülmények nem engedik, hogy kapcsolatuk hosszú távon működőképes legyen, de addig is fényt hoz a fiú és édesanyja nehéz életébe. Terri nem egyszerű eset, és nem a legjobb anya, de ezzel tisztában is van. Veterán katona, kiskorában többször is elhagyta Lucast, amit a fia nem egykönnyen bocsátott meg neki. Afganisztánból hazatérve súlyos rohamok és depresszió gyötri, valamint a drog- és alkoholfüggő életmódját is igyekszik maga mögött hagyni, amiben Bella nagy segítségére van. Neki és a Veterán Kórház más ápoltjainak is megnyugvást hoz a kutyus jelenléte, amikor Lucas beviszi őt a munkahelyére. Bella kedvessége mindenkit elvarázsol, nem csoda, hogy a meleg házaspár, Gavin és Taylor is ragaszkodni kezd hozzá. Lucasék mellett őket is nagyon megszerettem, főleg Gavint, ahogy a kutyákkal bánt. Egy lavina következtében találkoznak a két négylábúval, amikor Bella a vadonban tartózkodik, és Dutch-csal együtt próbálják kiásni a hóból annak gazdáját. A hatalmas bernáthegyi kezdetben nehezen viseli az embere hiányát, de amikor a szívtelen, agresszív gazdája lemond róla, lassan beletörődik a helyzetbe. Gavinnal együtt az én szívem is meghasadt, amiért olyan könnyen eldobták, mintha csak egy egyszer használatos műanyag szívószál lenne, de örültem, hogy végül szerető családra lelt. Gavin anyját, Sylviát azonban sehogy sem tudtam megkedvelni. Önző, semmirekellő nőszemély, aki nem képes örülni a fia boldogságának, nem mellesleg az sem érdekli, ha a macskái épp kamikaze akciót hajtanak végre a medencéjében. Axelt nagyon sajnáltam. Terrihez hasonlóan ő is a hazáját védte, de elhárított szinte minden segítséget. Nap mint nap egyedül vívta meg a harcot a démonaival, hiába szerették volna támogatni az emberek. Minden kaland közül a Nagy Cicával töltött hónapok voltak a kedvenceim. A kis puma anyja lemészárlása után árnyékként követte Bellát, akivel idővel verhetetlen csapattá kovácsolódtak. Ő lesz a második meghatározó doromboló lény hű társunk életében nevelőanyja, Anyamacska után. Nem tudom, hogy a valóságban mennyire állná meg a helyét egy ilyen kapcsolat (bár tény, hogy az állatvilágban is köttetnek igen furcsa barátságok), de az összes elválás közül a tőle való távozás volt legnehezebb számomra.
Az Egy kutya hazatér mélyen belekapaszkodott a lelkembe. Kiváló alkotás, mely az emberek és hű társaik, illetve az állatok közötti eltéphetetlen kötelékekről szól, és arról, mit is jelent egy kutya a gazdája életében. Kincsként fogom őrizni az emlékeimben ezt a csodálatos történetet.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, múlt idő, Bella szemszögéből
Kedvenc karakter: Bella
Kiknek ajánlom: kutyásoknak kihagyhatatlan
Idézetek a könyvből
"- Csak azt mondom, hogy amikor megtudták, hogy becsempésztétek ide a kutyát, az célt adott nekik. Tudod? Hadd nyerjenek valamiben. Mind harcosok, és jó érzés megint harcolni valamiért, még ha az csak egy ostoba kutyaellenes szabály elleni lázadás is."
"- Nem vigyázhatsz rám állandóan, és még ha tudnál is, én utálnám. Egy anya számára az a legrosszabb, ha teher a gyerekének. Ha mindent félreteszel miattam, akkor az életem semmit sem ért."
"Anyamacska nem értette, milyen csodálatos lehet az élet egy olyan emberrel, mint Lucas. Félt az emberektől. Tudtam, hogy hiába próbálnám, nem tudnám eléggé megnyugtatni ahhoz, hogy bízzon benne, még akkor sem, ha ő hozza az ételt. A macskák különböznek a kutyáktól."
"- Kurch nem tudott odajönni a telefonhoz. A nővérével beszéltem - válaszolta Taylor.
- Várjunk csak! Kurch?
- Gondolom, így hívják.
- Rímel a görccsel?
- Igen.
- És így is betűzi? - faggatózott tovább Gavin. - G-Ö-R-C-S?
- Oké, látom, hogy fokozódik a bölcsész indulatod, de ez nem az én hibám, így hívják. És nem, K-val írja, K-U-R-C-H.
- Kurch.
- Tudom, Gavin.
- El sem hiszem, hogy a kutyáinkat egy Kurch nevű fickónak adjuk.
- A mi kutyáinkat? De ja, valószínűleg ez a leghülyébb név a világon.
- És mit mondott Kurch nővére? Ó, és őt hogy hívják? Reuma? Migrén?"
"Annyira akartam csinálni a "Menj haza!"-t, de tudtam, hogy azt teszem, amit Lucas elvárna, ahogy a Nagy Cicáról való gondoskodásnál is. Lucas mindenekelőtt, még a "Menj haza!"-nál is jobban, azt szerette volna, ha jó kutya vagyok. És soha nem voltam jobb kutya, mint akkor, amikor vigaszt nyújtottam egy rémült embernek vagy cicának, akinek szüksége volt rá. Ez volt a feladatom."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése