Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.
Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.
Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.
"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át."
Erzsébet Fenevadova
Könyvadatok:
Illusztrálta: Zsiga Laura
Oldalszám: 188
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Sorozat: -
Igazi macskabolond lévén már a megjelenése óta foglalkoztatott ez a könyvecske. Több, mint másfél évig szemeztem vele folyamatosan, mikor egy újságban talált interjú végleg meggyőzött róla, hogy nem halogathatom tovább az olvasását, idén mindenképpen muszáj sorra kerítenem. Volt némi halvány sejtésem az Elnökasszonyról, hiszen időnként rá-rápillantottam a közösségi oldalára, de rettenetesen kíváncsi voltam a nyomtatásban megjelent alkotására is, hogy milyen a világ macskaszemmel, és milyen érzés egyben megkapni ennyi életbölcsességet.
Erzsébet Fenevadova
Ha valaki esetleg nem szerzett tudomást eddig valamilyen formában róla (amit erősen kétlek), annak elárulom, hogy Erzsébet Fenevadova egy 2010. szeptember 1-jén született, brit ezüst cirmos előkelőség. A közösségi médiának hála napjaink egyik legmeghatározóbb véleményvezére, igaz celeb, díva, fotó-és szupermodell, életvezetési tanácsadó, egy szőrös fülű, bajszos polihisztor. Már egészen aprócska korában tisztában volt vele, milyen nagy dolgokra hivatott, politikai ambíciói is hamar kiforrtak. De mivel minden macskának szüksége van egy gazdára - bocsánat, szolgára - a céljai eléréséhez, Erzsinek is döntenie kellett egy ember mellett, így esett a választása a naiv Gergelyre, aki akkor még csak nem is sejtette, mi vár rá a későbbiekben. Erzsi ugyanis macskához méltóan nem könnyű eset, mindig szövöget valamilyen világmegváltó tervet, amivel mancsába ragadhatja az irányítást.
Hihetetlenül élveztem ezt a kötetet, mindössze egy bajom adódott vele: hogy túl rövid volt. Szívesen merültem volna még tovább az Elnökasszony bölcsességeibe, és életének kis, ám annál meghatározóbb mozzanataiba. Erzsiből sosem elég, hiába osztja nap mint nap Facebookon az észt, vagy tölt fel magáról friss képeket az Instagramra. Van egyfajta kisugárzása, ami azonnal leveszi a lábáról az embert, mindegy, milyen nemű, korú az illető, és hány lábon jár. Őmacskasága esszenciája mindenkire átragad, ha nem akarja, akkor is. Engem is megfertőzött, a rabja, a megszállottja lettem, el sem tudom képzelni, mi lenne az internettel nélküle. Valószínűleg kietlen pusztasággá változna, háló lenne csupán világ nélkül, hiszen ki mondaná meg akkor a tutit? Erzsébetnek mindenről és mindenkiről megvan a véleménye, amit cseppet sem fél megosztani másokkal. Nagyon szerettem olvasni az életéről szóló fejezeteket, hogy milyen volt icipici kölyökmacskaként, amikor Gergelyhez került, és hogyan cseperedett politikai karrierről álmodó asszonysággá. Imádnivaló, humoros regény, amely őszintén mesél ember és macska kapcsolatáról, illetve örökös harcáról. Néha a hasamat fogtam, úgy nevettem rajta, de a kevésbé poénos részek is mosolyt csaltak az arcomra. Szerettem azt az öniróniát, amivel Gergely jellemzi önmagát (még ha, mint tudjuk, Erzsi is diktálta le neki az irományt). Minden macskamániás tisztában van vele, hogy ezek a doromboló szőrpamacsok a személyi kultusz megszállottjai, isteni lényként tekintenek önmagukra, akiknek minden igényét ki kell elégíteni. Bármit megtehetsz értük, ők akkor is csak szolgaként tekintenek rád, hiába dobog titkon szeretettel telve irántad parányi cicaszívük.
Ezzel Erzsi sincs másként, mert ugyan valahol mélyen szereti az emberét, de a felsőbbrendűségi érzést nem tudja elnyomni magában. Ez már abban megnyilvánult, hogy nyolc éve nem Gergely választotta ki őt, hanem fordítva, legalábbis ő szereti ezt hinni. Azóta számtalan kalandban volt részük ketten, például túl vannak egy nagy és ijesztő szökésen, ami miatt még a Duna vize is visszafelé folyt, és az egész ország az angol fenevadat kereste, miközben ő három napig dekkolt éhen-szomjan a padlásfeljáróban. Vagy az is felejthetetlen pillanat, amikor egy cinege okozott totális káoszt a lakásban (aki nem mellesleg az egyik lábát is elhagyta), és azóta ő az Észak-budai Vadászkörzet Cinegemadár Szakosztályának elnöke. Mindezen szösszenetek mellett betekintést kapunk gyönyörű cirmosunk legbelsőbb vágyaiba és félelmeibe, van ugyanis egy ősi ellensége, a porszívó, amit mindennél jobban rühell. A tonhalat ezzel szemben mindennél jobban imádja, csakúgy, mint a kefélést, hiszen egy ízig-vérig úrihölgy kizárólag akkor érzi kiválóan magát a bőrében, ha vakítóan csillog-villog a bundája. Ezeken a lényeges dolgokon kívül szuper életvezetési tanácsokat is kapunk a nyakunkba, valamint az ivartalanítás fontosságára is felhívja a figyelmünket, úgy, hogy közben a világbékéről sem feledkezik meg.
Mondhatnám, hogy a Puszi, Erzsi! kellemes kikapcsolódást nyújtott, de az igazság az, hogy ennél sokkal többet adott. Egyrészt megmozgatta a rekeszizmaimat, másrészt pedig el is gondolkodtatott az élet nagy dolgairól. Drága Erzsi, remekül átlátod a világ működését, talán még inkább, mint az emberek, úgyhogy ezentúl árgus szemekkel fogom figyelni minden további megmozdulásodat, nehogy lemaradjak valamelyik tanításodról.
Hihetetlenül élveztem ezt a kötetet, mindössze egy bajom adódott vele: hogy túl rövid volt. Szívesen merültem volna még tovább az Elnökasszony bölcsességeibe, és életének kis, ám annál meghatározóbb mozzanataiba. Erzsiből sosem elég, hiába osztja nap mint nap Facebookon az észt, vagy tölt fel magáról friss képeket az Instagramra. Van egyfajta kisugárzása, ami azonnal leveszi a lábáról az embert, mindegy, milyen nemű, korú az illető, és hány lábon jár. Őmacskasága esszenciája mindenkire átragad, ha nem akarja, akkor is. Engem is megfertőzött, a rabja, a megszállottja lettem, el sem tudom képzelni, mi lenne az internettel nélküle. Valószínűleg kietlen pusztasággá változna, háló lenne csupán világ nélkül, hiszen ki mondaná meg akkor a tutit? Erzsébetnek mindenről és mindenkiről megvan a véleménye, amit cseppet sem fél megosztani másokkal. Nagyon szerettem olvasni az életéről szóló fejezeteket, hogy milyen volt icipici kölyökmacskaként, amikor Gergelyhez került, és hogyan cseperedett politikai karrierről álmodó asszonysággá. Imádnivaló, humoros regény, amely őszintén mesél ember és macska kapcsolatáról, illetve örökös harcáról. Néha a hasamat fogtam, úgy nevettem rajta, de a kevésbé poénos részek is mosolyt csaltak az arcomra. Szerettem azt az öniróniát, amivel Gergely jellemzi önmagát (még ha, mint tudjuk, Erzsi is diktálta le neki az irományt). Minden macskamániás tisztában van vele, hogy ezek a doromboló szőrpamacsok a személyi kultusz megszállottjai, isteni lényként tekintenek önmagukra, akiknek minden igényét ki kell elégíteni. Bármit megtehetsz értük, ők akkor is csak szolgaként tekintenek rád, hiába dobog titkon szeretettel telve irántad parányi cicaszívük.
Ezzel Erzsi sincs másként, mert ugyan valahol mélyen szereti az emberét, de a felsőbbrendűségi érzést nem tudja elnyomni magában. Ez már abban megnyilvánult, hogy nyolc éve nem Gergely választotta ki őt, hanem fordítva, legalábbis ő szereti ezt hinni. Azóta számtalan kalandban volt részük ketten, például túl vannak egy nagy és ijesztő szökésen, ami miatt még a Duna vize is visszafelé folyt, és az egész ország az angol fenevadat kereste, miközben ő három napig dekkolt éhen-szomjan a padlásfeljáróban. Vagy az is felejthetetlen pillanat, amikor egy cinege okozott totális káoszt a lakásban (aki nem mellesleg az egyik lábát is elhagyta), és azóta ő az Észak-budai Vadászkörzet Cinegemadár Szakosztályának elnöke. Mindezen szösszenetek mellett betekintést kapunk gyönyörű cirmosunk legbelsőbb vágyaiba és félelmeibe, van ugyanis egy ősi ellensége, a porszívó, amit mindennél jobban rühell. A tonhalat ezzel szemben mindennél jobban imádja, csakúgy, mint a kefélést, hiszen egy ízig-vérig úrihölgy kizárólag akkor érzi kiválóan magát a bőrében, ha vakítóan csillog-villog a bundája. Ezeken a lényeges dolgokon kívül szuper életvezetési tanácsokat is kapunk a nyakunkba, valamint az ivartalanítás fontosságára is felhívja a figyelmünket, úgy, hogy közben a világbékéről sem feledkezik meg.
Mondhatnám, hogy a Puszi, Erzsi! kellemes kikapcsolódást nyújtott, de az igazság az, hogy ennél sokkal többet adott. Egyrészt megmozgatta a rekeszizmaimat, másrészt pedig el is gondolkodtatott az élet nagy dolgairól. Drága Erzsi, remekül átlátod a világ működését, talán még inkább, mint az emberek, úgyhogy ezentúl árgus szemekkel fogom figyelni minden további megmozdulásodat, nehogy lemaradjak valamelyik tanításodról.
Puszi, Erika
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, múlt idő, Erzsi szemszögéből
Kedvenc karakter: Erzsi
Kiknek ajánlom: az Elnökasszony híveinek és követőinek
Idézetek a könyvből
"Ha valaki esetleg nem tudná, már az ókori Egyiptomban istenként tiszteltek bennünket. A folyton változó Hold égi útjára vigyázó macskaistennő, Bastet a termékenység és az élvezetek istennője is volt. Szemünk villanása a sötétben félelmet és imádatot keltett. Titokzatos, kifürkészhetetlen lénynek tartottak már akkor bennünket, olyannak, aki az életre született, és soha nem lesz szolgája senkinek. Az embert viszont idejekorán sikerült az igánkba hajtani. Templomokat emeltek a tiszteletünkre, nagyobbakat, mint ma egy stadion, és földi életünk végén az egész ház népe gyászolt. A kétlábúak megszaggatták a ruháikat, hamut szórtak a fejükre, kovásztalan kenyeret ettek, meg ki tudja még mi módon fejezték ki a gyászukat – a lényeg, hogy komolyan szarul érezték magukat. A Halottak Házában bebalzsamozták isteni testünket, és olyan temetést rendeztek egy-egy kollégának, amilyen még Zámbó Jimmynek sem volt."
"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak."
"Aludj sokat, mozogj rendszeresen, egyél tonhalat, és ne csak az alomba szarj, hanem a világra is. Ez a hosszú, boldog élet titka."
"Szerintem a boldog élethez az ivartalanításon túl bunda is szükségeltetik, és nem csak a kefélés miatt.
A bunda ugyanis jótékonyan eltakarja a problémás testrészeket, és hála ennek, nem kell reggelente azon töprengni, hogy mit vegyek fel. Hányszor, de hányszor hallom ezt? Mintha nem lenne mindegy. Mert bármivel is takargassa magát, amit a természet elrontott, azt nem tudja helyrehozni."
"Ha valakit elveszít egy ember, előbb-utóbb túlteszi magát a gyászon. De ha még él a remény, hogy egyszer visszaszerezheti azt, akit szeret, akkor mindent meg fog tenni, hogy újra együtt legyenek."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése