Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel.
Idővel rájön, hogy nem megszokott világa veszi körül. Ezt az új világot különös lények népesítik be, és sok olyan varázslatos jelenséget tapasztal, amiket eddig még elképzelni sem tudott. Ezek egyike az az erő, amit ő maga is képes életre hívni, és aminek segítségével szinte bármi megtehető.
Kalandos események során a férfi kezdi kiismerni mindazt, ami körülveszi, de a hazajutás vágya továbbra is erősen él benne. Annak érdekében viszont, hogy egyszer visszakapja régi életét, kénytelen szembenézni azzal a két nagyhatalmú lénnyel, akik ezt a világot uralják…
Ez a könyv egy sötét mese őrültekről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról. Ajánljuk mindazoknak, akik szívesen merülnek el egy a valóságtól elrugaszkodott, magyar népmesei motívumok alapján megírt fantasztikus történetben.
CSAK FELNŐTTEKNEK!
Könyvadatok:
Oldalszám: 518
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2013
Sorozat: Elmezavar trilógia #1
Történetünk főhősénél, Dománnál talán nincs is átlagosabb figura a bolygón. Nincsenek nagy álmai, mindig megelégszik azzal, amit az élet épp neki dob, nem vágyik semmilyen előrelépésre. Egyszerűen beletörődött abba, aki, és nem akar ezen változtatni. Egy nap azonban a lakásában megjelenik egy ajtó, ami eddig nem volt ott, és akárhogy próbálja kinyitni, nem sikerül. Domán úgy érzi, kezd becsavarodni, ám egyszer csak szembe jön vele a megoldás. Felkeres egy pszichológust, aki egy furcsa zarándoklatra küldi el, mondván, ezáltal megtisztíthatja az elméjét. A férfi már épp elérné a célját, amikor a semmiből megjelenik előtte ugyanaz a rejtélyes ajtó, ami csupán arra vár, hogy belépjen rajta. Domán lenyomja a kilincset, és ezután egy olyan világban találja magát, ahol az ég bíborszínű, az állatok emberi módon viselkednek és beszélnek, és nem mellesleg varázserővel van megáldva, amit szinte azonnal használni tud. De ez még nem minden: ebben a dimenzióban ugyanis szörnyű háború dúl két hatalmas Hullám-mester, Ménrót és Villő között, akik bármi áron el akarják pusztítani egymást, hogy egymaguk uralkodhassanak mindenen és mindenkin. Egyedül Domán képes megállítani őket, és leszámolni velük egyszer s mindenkorra, ám ha elbukik, örökké saját tudatának foglya marad.
Egészen addig nem is hallottam erről a könyvről, amíg a kezembe nem került. Fogalmam sincs, hogyan történhetett ez, hiszen imádom a fantasyt, és nagyjából képben vagyok az ebben a műfajban íródott magyar regényekkel, így az Elmezavar trilógia egyfajta meglepetés volt számomra. Bár a borítót első pillantásra borzasztónak találtam, a fülszöveg eléggé felkeltette az érdeklődésemet, ezért kíváncsian vetettem bele magam az első kötetbe. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire be fog jönni ez az őrült utazás.
Történetünk főhősénél, Dománnál talán nincs is átlagosabb figura a bolygón. Nincsenek nagy álmai, mindig megelégszik azzal, amit az élet épp neki dob, nem vágyik semmilyen előrelépésre. Egyszerűen beletörődött abba, aki, és nem akar ezen változtatni. Egy nap azonban a lakásában megjelenik egy ajtó, ami eddig nem volt ott, és akárhogy próbálja kinyitni, nem sikerül. Domán úgy érzi, kezd becsavarodni, ám egyszer csak szembe jön vele a megoldás. Felkeres egy pszichológust, aki egy furcsa zarándoklatra küldi el, mondván, ezáltal megtisztíthatja az elméjét. A férfi már épp elérné a célját, amikor a semmiből megjelenik előtte ugyanaz a rejtélyes ajtó, ami csupán arra vár, hogy belépjen rajta. Domán lenyomja a kilincset, és ezután egy olyan világban találja magát, ahol az ég bíborszínű, az állatok emberi módon viselkednek és beszélnek, és nem mellesleg varázserővel van megáldva, amit szinte azonnal használni tud. De ez még nem minden: ebben a dimenzióban ugyanis szörnyű háború dúl két hatalmas Hullám-mester, Ménrót és Villő között, akik bármi áron el akarják pusztítani egymást, hogy egymaguk uralkodhassanak mindenen és mindenkin. Egyedül Domán képes megállítani őket, és leszámolni velük egyszer s mindenkorra, ám ha elbukik, örökké saját tudatának foglya marad.
Ez a könyv sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Megvan benne minden, ami egy jó dark fantasyhez szükséges: sötét világfelépítés, kegyetlen szereplők, véres csatajelenetek, természetfeletti lények és persze rengeteg mágia. Gregus Gábor olyan világot teremtett meg a lapokon, amit imádtam. Egy komplett univerzumot hozott létre, ami leginkább a népmesékből és mondákból merít, mindezt pedig régies hangzású magyar nevekkel fejeli meg. A Minotaurusz, Pegazus, vagy például a Csodaszarvas legendája épp úgy jelen van valamilyen formában, mint ahogy helyet kaptak benne griffmadarak, lófejű szerzetek, apró, vörös manók, gigászi csigák és beszélő, kék rókák is. Lenyűgöző, ahogy az író összegyúrta ezeket az elemeket, és egy pazar, ütős olvasmánnyá formálta - mindezt valakinek a fejében. Óriási képzelőerővel bír, mert azért valljuk be, nem kevés fantázia kell egy ilyen komplex történet megírásához. Maga az alapötlet is zseniális, hogy egy, az őrület határmezsgyéjén egyensúlyozó férfi tudatalattijába enged bepillantást, ami rendkívül színes és egyedi. Emellett nagyon szépen vezeti a cselekményt, amely nem nélkülözi a logikát, tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz az események. A legtöbb történést természetesen Domán szemén - vagyis inkább agyán - keresztül élhetjük át, de tetszett, hogy a végén a két "kórság", Villő és Ménrót gondolataiba is bepillanthattunk, mivel iszonyúan kíváncsi voltam, milyen folyamatok játszódnak le az ő fejükben, illetve hogyan taktikáznak. Akcióból nincs hiány, bőven kapunk a nyakunkba véres jeleneteket (néha már túl véreseket is), ilyenkor végig izgultam, hogy a jó oldal kerüljön ki nyertesen az összecsapásokból, de néhány idilli pillanatnak szintén tanúi lehetünk. Végig élveztem ezt a különös, egyben nagyszerű utazást az agy elzárt részében, és a végére a borítóval is egészen jóban lettem.
A karakterek érezhetően két nagy táborra oszthatók: a rosszakra, akik el akarják nyerni az uralmat főhősünk tudata felett, és a jókra, akik ezt próbálják megakadályozni. Emberek ugyanúgy vannak közöttük, mint animák, vagyis emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Közéjük csöppen Domán, akinek először fogalma sincs, hová keveredett, és csak nehezen illeszkedik be ebbe az új közösségbe. Olyan ember, aki sodródik az árral, nem igazán érdekli, mit hoz a holnap, minden napja ugyanazzal a monoton munkával telik. Amikor belekerül elméje sodró kavargásába, egy teljesen más világ nyílik ki előtte, ahol barátokat szerez, hatalmat kap, és mindenki tőle várja a megoldást. Itt olyan valaki lehet, aki a valóságban sosem, felnéznek rá és tisztelik a képességéért. Igaz, kezdetben eléggé esetlen, és sokat bénázik, de minél több időt tölt el a segítőivel, annál ügyesebb lesz. Megtanulja, hogyan használja erejét, a Hullámot, amivel egyszerre képes teremteni és pusztítani, és számtalan hajmeresztő kalandba keveredik. Útja során rengeteg bizalmasra és barátra tesz szert, többek között a kék bundájú rókára, Valódra, a bőrdzsekit és piros napszemüveget viselő bika-animára, Ketelre, akit nagyon bírtam, a kilenc lábú paripára, Tegzére, a hatalmas griffmadárra, Urosra, és még a szerelem is rátalál a fekete hajú amazon, Zille személyében. Drukkoltam ennek a szedett-vedett kis csapatnak, hogy győzelmet arassanak, és vessenek véget az elnyomásnak. A két diktátor, Ménrót (aki erősen hajaz Charles Xavier professzorra az X-Menből) és Villő határtalanul gonosz és könyörtelen. Velük nem érdemes packázni, mert aki szembe merészel szállni bármelyikőjükkel, hamar alulról szagolhatja az ibolyát. Mondanom sem kell, utáltam őket, utóbbit még jobban is, mivel nem lehet rá észérvekkel hatni. Egyedül Csillag, a félig ember, félig kígyó lány karakterét éreztem feleslegesnek, aki előbb-utóbb belehabarodik Dománba. Ez a szerelmi háromszög kicsit soknak tűnt nekem, szerintem enélkül is remekül megállta volna a helyét a kötet.
Mindent egybevetve a Pillanatnyi elmezavar egy sötét és kalandos mese, ami nem hagyja hidegen az olvasót. A keményebb részek miatt inkább felnőtteknek ajánlanám, de nekik nagyon. És tudjátok mit? Narnia elmehet a búsba! Én inkább beköltözök Domán fejébe.
Nézőpont: E/3, múlt idő, Domán szemszögéből
Kedvenc karakter: Ketel
Kiknek ajánlom: 16 éven felüli fantasy-rajongóknak
A karakterek érezhetően két nagy táborra oszthatók: a rosszakra, akik el akarják nyerni az uralmat főhősünk tudata felett, és a jókra, akik ezt próbálják megakadályozni. Emberek ugyanúgy vannak közöttük, mint animák, vagyis emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Közéjük csöppen Domán, akinek először fogalma sincs, hová keveredett, és csak nehezen illeszkedik be ebbe az új közösségbe. Olyan ember, aki sodródik az árral, nem igazán érdekli, mit hoz a holnap, minden napja ugyanazzal a monoton munkával telik. Amikor belekerül elméje sodró kavargásába, egy teljesen más világ nyílik ki előtte, ahol barátokat szerez, hatalmat kap, és mindenki tőle várja a megoldást. Itt olyan valaki lehet, aki a valóságban sosem, felnéznek rá és tisztelik a képességéért. Igaz, kezdetben eléggé esetlen, és sokat bénázik, de minél több időt tölt el a segítőivel, annál ügyesebb lesz. Megtanulja, hogyan használja erejét, a Hullámot, amivel egyszerre képes teremteni és pusztítani, és számtalan hajmeresztő kalandba keveredik. Útja során rengeteg bizalmasra és barátra tesz szert, többek között a kék bundájú rókára, Valódra, a bőrdzsekit és piros napszemüveget viselő bika-animára, Ketelre, akit nagyon bírtam, a kilenc lábú paripára, Tegzére, a hatalmas griffmadárra, Urosra, és még a szerelem is rátalál a fekete hajú amazon, Zille személyében. Drukkoltam ennek a szedett-vedett kis csapatnak, hogy győzelmet arassanak, és vessenek véget az elnyomásnak. A két diktátor, Ménrót (aki erősen hajaz Charles Xavier professzorra az X-Menből) és Villő határtalanul gonosz és könyörtelen. Velük nem érdemes packázni, mert aki szembe merészel szállni bármelyikőjükkel, hamar alulról szagolhatja az ibolyát. Mondanom sem kell, utáltam őket, utóbbit még jobban is, mivel nem lehet rá észérvekkel hatni. Egyedül Csillag, a félig ember, félig kígyó lány karakterét éreztem feleslegesnek, aki előbb-utóbb belehabarodik Dománba. Ez a szerelmi háromszög kicsit soknak tűnt nekem, szerintem enélkül is remekül megállta volna a helyét a kötet.
Mindent egybevetve a Pillanatnyi elmezavar egy sötét és kalandos mese, ami nem hagyja hidegen az olvasót. A keményebb részek miatt inkább felnőtteknek ajánlanám, de nekik nagyon. És tudjátok mit? Narnia elmehet a búsba! Én inkább beköltözök Domán fejébe.
Köszönöm szépen az olvasási lehetőséget Gregus Gábor írónak!
Pontszám: 10/9
Nézőpont: E/3, múlt idő, Domán szemszögéből
Kedvenc karakter: Ketel
Kiknek ajánlom: 16 éven felüli fantasy-rajongóknak
Idézetek a könyvből
"De hát ez embernek mégiscsak van védelmi mechanizmusa, ami elsősorban a tagadás szokott lenni. Meg hát mégis: ki vallaná be, hogy megőrült? És ki szokta egyáltalán azt tudni magáról? Érzed magadról, ha nem vagy normális? Olyan ez, mint az önképünk, vagy mint a saját kinézetünk ismerete. Minden nap látod magad a tükörben, tudod, hogy nézel ki. És van egyfajta… idealizált alak is a fejedben, amilyennek gondolod, vagy legalábbis reméled magadat. Ha szépnek hiszed magad, és valaki azt mondja, ronda vagy, akkor hogy reagálsz? Megremeg az önképed és onnantól kezdve sokkal kritikusabban fogod szemlélni magad? Vagy azonnal száznyolcvan fokos fordulatot veszel és utálni fogod magad? Vagy azt gondolod, hogy te továbbra is szép vagy, az illető pedig nem normális… Vagy te nem vagy normális.
Ez utóbbi lehetőséget sosem szabad elvetni."
"– Tudod, sokan nem tudják, mit kezdjenek az életükkel – az asszony halántékán egy kövér izzadtságcsepp csorgott le, ahogy mozdulatlanul, mint egy bábu hevert a lány ölében. – Te ilyen szempontból szerencsés vagy. Vannak… akik kevésbé. Vannak, akik unalmukban önmagukba fordulnak. Kérdéseket tesznek fel maguknak, amikre nem képesek válaszolni. Hisz mi más lehet a legnagyobb rejtély a világon, ha nem mi magunk?"
"– Tudja, az emberek a nagyobb hazugságokat sokszor jobb eséllyel hiszik el, mint a kicsiket. És ha meggyőzően adjuk elő, akkor előbb-utóbb hinni fognak bennük."
"– A jelennek kell élned. Hagyni kell a múltat. Folyton a múltban élni… ez az egyik, ami idáig juttathatja el az egészséges elmét. És a jövő… Persze foglalkozni kell vele, lehet tervezni… de az még csak álom, ugyanúgy nem ragadható meg, ahogy a múlt sem. Ami valós, az a jelen. Most kell élned. Most kell tenned."
"– A hatalom nem áldás, és nem is öröm. A hatalom felelősség és nyűg. Nehéz beismerni, de az emberek valójában nem akarják. Azt mondják, hogy igen, pedig valójában nem. De legalább tudjanak róla. Tudják, hogy milyen nehéz feladatról mondanak le."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése