A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.
A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.
Könyvadatok:
Fordító: Dr. Sámi László
Oldalszám: 448
Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2017
Sorozat: Shades Of Magic - Egy sötétebb mágia #1
Megjelenése óta szuggerált már a könyv, hogy ismerkedjek meg vele. Egy szép napon mindenképpen sorra akartam keríteni, és az utóbbi néhány hétben egyre jobban fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy tényleg olyan jó-e, amilyennek mondják. Külföldön elég népszerű a trilógia, és itthon is csupa szépet hallottam/olvastam róla, így biztos voltam benne, hogy nekem sem fog csalódást okozni. És hogy tényleg annyira nagyszerű-e, mint állítják? Nem: sokkal-sokkal jobb!
A történet középpontjában a mágia áll, valamint a négy különböző világ, ahol megtalálható ez a varázserő. Mind a négy országban van egy London nevű város, és évszázadokkal ezelőtt a mágia használói szabadon mozoghattak közöttük. Ám amikor Fekete London elbukott, mert az ott élők visszaéltek a mágiával, és az megfertőzte őket, a világok közötti átjárókat lezárták, hogy ne terjedjen tovább a kór. Egyedül az antarik képesek mozogni közöttük, de időközben a számuk drasztikusan megcsappant. Mára csupán ketten maradtak, az egyik ilyen utazó Kell, aki a vére használatával képes átjutni egyik városból a másikba, hogy eljuttassa az uralkodók üzeneteit. Egyik küldetése során azonban egy rejtélyes fekete kő kerül hozzá, ami csak úgy pulzál a varázserőtől, és nem a három megmaradt világból származik. Kell nehezen tud ellenállni a kő erejének, és a Szürke London-beli tolvaj lány, Lina sem könnyíti meg a helyzetét, aki első találkozásuk alkalmával ellopja tőle az ereklyét. Linának fogalma sincs, milyen veszélyes kalandba bonyolódik, amikor úgy dönt, segít az antarinak visszajuttatni a követ oda, ahonnan származik.
Az elejétől a végéig imádtam a regényt. Már az első fejezettel megfogott, és nem is engedett el az utolsóig. V. E. Schwabnak olyan képzelőereje van, amivel világokat lehet lerombolni. Teljesen belevesztem ebbe a művészien kidolgozott világba, rögtön magába rántott. Nagyon tetszett az az elképzelés, miszerint minden dimenzióban létezik egy-egy London, ahol különböző viszonyok uralkodnak. Vörös Londonban virágzik a mágia, a harcok dúlta Fehér Londonban épp csak csörgedezik, Szürke Londonban pedig, amit a zsebmetszők és banditák uralnak, a legtöbb embernek nincs semmilyen képessége. Sokan már el is felejtkeztek Fekete Londonról, ahol a mágia annyira felülkerekedett a használóin, hogy végül eluralkodott mindenen és mindenkin. Az írónő nagyon érzékletesen tárja elénk az általa teremtett világot, szinte láttam magam előtt minden egyes apró mozzanatot, annyira filmszerű az egész. A cselekmény ezerrel pörög, egyetlen percre sincs megállás, csupán akkor lassulunk le picit, mikor a múltbeli történésekről kapunk információmorzsákat. Ezeket a részeket is élvezettel olvastam, mivel kíváncsi voltam, milyen volt az élet azelőtt, hogy a mágia elharapózott. Mindig történt valami, ami nem hagyott nyugodni, és szívem szerint szünet nélkül faltam volna a sorokat. Nehezen tudtam csak elszakadni a könyvtől, amint volt egy kis szabadidőm, azonnal kaptam is a kezembe, és nem is akartam letenni addig, amíg választ nem kapok az összes kérdésemre. A végén még inkább felgyorsulnak az események, és hatalmas szemeket meresztve, izgatottan vártam, mi lesz a végkifejlet. Teljesen magához láncolt, amint befejeztem, legszívesebben kezdtem is volna elölről újra. És újra. És újra...
A karakterek egytől egyig elevenek, kimunkáltak, tele vannak élettel. Leginkább Linára igaz ez, aki egy vagány, talpraesett lány, vele nem érdemes packázni. Az évek során megtanulta, hogyan maradjon életben egyedül, még ha lopásból is kell tengődnie. Egyáltalán nem féltettem, mert okos, kalandvágyó, mindig feltalálja és kivágja magát a szorult helyzetekből. Tolvaj létére jobb lelkű nem is lehetne, sosem szeret tartozni senkinek, és így vagy úgy, de igyekszik visszafizetni a másoktól kapott kedvességet. Ezzel a tulajdonságával lopta be magát legjobban a szívembe, sokkal közelebb került hozzám, mint Kell, de a végére őt is megkedveltem. Ő a királyi családhoz tartozik Vörös Londonban, de nem vér szerinti rokonuk, hanem befogadták, ám a herceg tulajdon bátyjaként szereti. Alig tudunk meg valamit a múltjáról, emiatt téptem is a hajam rendesen (remélem, a következő részben azért kiderül, honnan származik igazából). Ettől függetlenül erős, önfeláldozó ifjú vált belőle, akinek ugyan vannak stiklijei, de sosem él vissza a hatalmával, kizárólag nemes célokra használja. Linával remek párost alkotnak, bár azt nem mondhatnám, hogy szikrázik körülöttük a levegő. Rég zavart már ennyire egy regényben a romantika hiánya, meg is akartam csapkodni valamivel az írónőt, amiért csak hangyafarknyi jutott belőle. Rhy herceget nagyon bírtam, bár eléggé beképzelt. Szemtelen, arrogáns és túl jóhiszemű, de nem hibáztattam semmiért. A másik antari, Holland és Fehér London uralkodói, a Dane ikrek a gonoszság megtestesítői. Világuralomra törnének a kő segítségével, melynek sötét útját szintén végigkövethetjük egyik megszállt személytől a másikig.
Ha egy letehetetlen fantasyt keresnétek, bátran ajánlom az Egy sötétebb mágiát. Kalandos, akciódús, fordulatos kötet, amin egy percig sem lehet unatkozni. Szerencse, hogy már a polcomon várakozik a folytatás, mert biztos, hogy az átélt izgalmak után rosszul lennék, ha nem lenne meg. Hamarosan neki is esek.
Köszönöm szépen a könyvet a Ventus Libro Kiadónak!
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/3, múlt idő, (főleg) Kell és Lina szemszögéből
Kedvenc karakter: Lina
Kiknek ajánlom: a fantasy szerelmeseinek
Idézetek a könyvből
"- Ez őrjítő! - morogta. - Miért pont a mágia nyelvét olyan nehéz elsajátítanom?
- Mert az elemeket nem nyerheted meg magadnak a személyes bájoddal, rangoddal vagy mosolyoddal - felelte Kell.
- Ezek nem tisztelnek engem! - jegyezte meg Rhy fanyar vigyorral.
- A talpad alatt lévő földet nem érdekli, hogy egy nap király leszel. Sem a vizet az ivókupádban. Sem a levegőt, amit belélegzel. Egyenrangú félként kell szólnod hozzájuk, vagy ami még jobb, alárendeltként, esdeklően."
"(..) az emberek valójában nem kíváncsiak az igazságra. Nem akarják megismerni. Persze, azt hiszik, hogy igen, és fennen hangoztatják is. De a tényleges tudás megszerzése csak nyomorulttá teszi őket."
"Ez a helyzet a mágiával: mindenütt jelen van. Mindenben. Mindenkiben. És amíg halk, egyenletes pulzusként lüktet a levegőben és a földben, addig az eleven lények testében hangosabban ver."
"Azt az életet, amit érdemes élni, elvenni is érdemes."
"- Bocsánatodat kérem az általam okozott bármilyen esetleges kellemetlenségért! Nem voltam önmagam.
- Sajnálom, hogy lábon lőttelek! - felelte Lina. - Én teljesen önmagam voltam.
Rhy felvillantotta tökéletes mosolyát.
- Ő tetszik nekem - fordult Kellhez. - Kölcsönkérhetem?
- Megpróbálhatod - vonta fel Lina a fél szemöldökét. - De akkor ujjatlan herceg leszel, azt garantálom."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése