Nem látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szerelme… vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.
Könyvadatok:
Fordító: Molnár Edit
Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Sorozat: The Raven Cycle - Hollófiúk #1
Amikor közzétettem a blogon a márciusi olvasmánylistámat, több visszajelzést is kaptam Tőletek (amit ezúton is nagyon köszönök) A Hollófiúkkal kapcsolatban. Tudom, hogy rengetegen szeretitek Maggie Stiefvater munkásságát, jómagam is azok közé tartozom, akik rajonganak érte. Eddigi rövidke történetem az írónővel 2015 nyarán kezdődött, amikor elolvastam A Skorpió Vágtát, ami olyan mértékben a lelkembe égett, hogy miután befejeztem, rögtön megfogadtam, hogy sorra kerítem az összes többi könyvét is. Igaz, azóta eltelt majdnem három év, amit szégyellek is, de most végre elérkezettnek láttam az időt arra, hogy belevágjak ebbe a sorozatába is, és ne halogassam tovább. Hatalmas adag kíváncsisággal és nagy elvárásokkal vágtam bele tehát a regénybe, és amit kaptam, az felér a világ legcsodálatosabb ajándékával.
Henrietta nem egy átlagos kisváros. A Róka utca 300. alatt igazi jósnők élnek, akik mindenféle humbug nélkül képesek megmondani a jövőt, ami mindig be is következik. Egyedül Blue Sargent nem örökölte édesanyja látnoki képességeit, ám őt születése óta egy sötét jóslat kísérti, mely szerint, ha megcsókolja az igaz szerelmét, a fiú meghal. A lány emiatt igyekszik távol tartani magát a fiúktól, különösen az elit magániskola, az Aglionby diákjaitól, vagyis a Holló Fiúktól, akik beképzeltségükről és fennhéjázó modorukról híresek. Akkor változik meg minden, amikor Blue Szent Márk éjszakáján megpillant egy szellemet, holott neki nem kéne látnia semmit. Nagynénje szerint erre két magyarázat létezik: azért látja, mert ő a lány igaz szerelme, vagy azért, mert ő ölte meg. A srác Gansey néven mutatkozik be, és ezen kívül csupán annyi biztos, hogy az Aglionbyre jár és egy éven belül meg fog halni. Azonban Gansey sem épp átlagos: évek óta megszállottja a walesi király, Glendower legendájának, aki, ha felébresztik álmából, kiváltságos jutalomban részesíti a rátaláló személyt. A fiú három barátjával, Adammel, Ronannel és Noah-val kutatja a Ley-vonalakat, melyek segítségével megtalálhatják a királyt, közben pedig Blue sorsa egyre jobban összefonódik a Holló Fiúkéval.
Maggie Stiefvater csodálatos írónő. Imádom a különleges, egyedi stílusát, amivel már másodjára vesz le teljesen a lábamról. Félelmetes, ahogy össze tudja fonni a valóságot a fantasyvel, miközben megrepeszti a szívemet, és arra ösztönöz, hogy higgyek a csodákban. Neki mindent elhiszek. Ha kell, azt, hogy valahol nagyon messze léteznek a capall uiscék, vagy akár azt, hogy a Ley-vonalakkal fel lehet támasztani egy rég halott uralkodót. Minden szavát varázslat lengi körül, egyszerűen zseniális, ahogyan ír. Maradéktalanul képes voltam beleélni magam a történetbe, míg már nem tudtam különválasztani a valóságot a képzelettől. Úgy beszippantott a könyv, hogy valószínűleg azt sem vettem volna észre, ha kitör a harmadik világháború, vagy bombát robbantanak mellettem. Sőt, nem is akartam tudomást venni a külvilágról. Menthetetlenül elvesztem benne, sokszor törni-zúzni szerettem volna, amiért nem cipelhetem mindenhová magammal és nem lehetnek velem minden egyes percben a szereplők az olvasás ideje alatt. Beleestem a tipikus könyvmoly-problémába: szabályosan rettegtem attól, hogy a karakterek tenni fognak valamit addig, míg nem lehetek újra velük. Óriási megkönnyebbülés áradt szét az ereimben, amikor ismét a kezeimben tarthattam a kötetet, mert egyáltalán nem akartam elszakadni tőle még egy századmásodpercre sem. Furcsa, már-már beteges kötődés alakult ki közöttünk. Egy idő után rám is átragadt a borús, melankolikus hangulat, sajátomként hordoztam magammal a szereplők problémáit, együtt örültem és búslakodtam velük, az utóbbiból pedig jó sok kijutott. Egyedül a fanyar humorral átitatott párbeszédeknél nevettem, de ott annyira, hogy néha csak nagy nehézségek árán voltam képes abbahagyni.
A karakterek olyan valóságosak, hogy folyton azt vártam, mikor öltenek előttem ténylegesen alakot. Legfőképpen számtalan gondjuk teszi hihetetlenül élővé őket. Mindegyikük cipel a vállán valamilyen terhet, mindenkinek megvan a maga drámája, a démonaik, amikkel nap mint nap meg kell küzdeniük. Blue leginkább egy fényesen világító csillaghoz hasonlított számomra, annak ellenére, hogy már születése pillanatában megpecsételődött a sorsa. Attól, hogy nincs semmilyen jóstehetsége, még nagyon is különleges, ugyanis képes arra, hogy felerősítse az energiákat. Ezen kívül okos, bár kissé különc lány, pont emiatt kedveltem annyira. Gansey első pillantásra tipikus Holló Fiúnak tűnik, de ez csupán a látszat. Érző szívű, intelligens fiú, aki ugyan nem mindig tudja, mit mondjon az embereknek, hogy ne tűnjön fennhéjázónak, és remekül rejti el a valódi érzéseit, de abszolút szerethető figura. Ő a csapat főkolomposa, aki megszállottan keresi élete nagy rejtélyének nyitját. Nála csak Adamet szerettem jobban. Ő az, aki kicsit kilóg a sorból, aki nem a vagyona, hanem a szorgalma miatt került be a menő magániskolába. Néha legszívesebben adtam volna neki egy-két taslit, ugyanakkor megértettem, miért vágyik a függetlenségre. Szerettem volna meggyógyítani a lelkét, megvigasztalni, hogy idővel jobbá válik a helyzet, csak ne adja fel. Ronan nem igazán került közel hozzám, de az ő karaktere talán a legérdekesebb. A bátyjával utálják egymást, mióta az apjuk meghalt, teljesen kifordult önmagából. Szinte soha nem kerüli el a balhét, de ez a nemtörődömség és dac mindössze álca. Ha a felszín alá nézünk, egy megtört srác fog ránk visszanézni, aki nem találja a helyét a világban. Noah közülük a legvisszahúzódóbb, alig látni társaságban, ám ennek jó oka van. Sejtettem, hogy valami ilyesmi áll a háttérben, így rajta nem lepődtem meg, hiszen több utalás van rá, ki is ő valójában. És persze van egy főgonoszunk is, aki szintén meg akarja találni Glendowert, Whelk személyében. Nem riad vissza a mocskos eszközöktől sem, és attól, hogy bepiszkítsa a kezét, ha kell. Blue családját eléggé megkedveltem, akármilyen hangosak és őrültek, szívesen beköltöznék hozzájuk a Róka utca 300-ba.
Ha esetleg azon kevesek közé tartoztok, akik még nem olvasták a könyvet, ne habozzatok tovább, nyugodtan adjatok neki egy esélyt. Nem fogjátok megbánni. Kissé lassú sodrású, ám annál csodásabb ifjúsági regény, ami nem véletlenül rendelkezik népes rajongótáborral. A Hollófiúk az én szívemet is elrabolták, alig várom a következő felvonást.
Nézőpont: E/3, múlt idő, váltott szemszög - Blue, Gansey, Adam és Whelk
Kedvenc karakter: Adam
Kiknek ajánlom: a rejtélyek kedvelőinek
A karakterek olyan valóságosak, hogy folyton azt vártam, mikor öltenek előttem ténylegesen alakot. Legfőképpen számtalan gondjuk teszi hihetetlenül élővé őket. Mindegyikük cipel a vállán valamilyen terhet, mindenkinek megvan a maga drámája, a démonaik, amikkel nap mint nap meg kell küzdeniük. Blue leginkább egy fényesen világító csillaghoz hasonlított számomra, annak ellenére, hogy már születése pillanatában megpecsételődött a sorsa. Attól, hogy nincs semmilyen jóstehetsége, még nagyon is különleges, ugyanis képes arra, hogy felerősítse az energiákat. Ezen kívül okos, bár kissé különc lány, pont emiatt kedveltem annyira. Gansey első pillantásra tipikus Holló Fiúnak tűnik, de ez csupán a látszat. Érző szívű, intelligens fiú, aki ugyan nem mindig tudja, mit mondjon az embereknek, hogy ne tűnjön fennhéjázónak, és remekül rejti el a valódi érzéseit, de abszolút szerethető figura. Ő a csapat főkolomposa, aki megszállottan keresi élete nagy rejtélyének nyitját. Nála csak Adamet szerettem jobban. Ő az, aki kicsit kilóg a sorból, aki nem a vagyona, hanem a szorgalma miatt került be a menő magániskolába. Néha legszívesebben adtam volna neki egy-két taslit, ugyanakkor megértettem, miért vágyik a függetlenségre. Szerettem volna meggyógyítani a lelkét, megvigasztalni, hogy idővel jobbá válik a helyzet, csak ne adja fel. Ronan nem igazán került közel hozzám, de az ő karaktere talán a legérdekesebb. A bátyjával utálják egymást, mióta az apjuk meghalt, teljesen kifordult önmagából. Szinte soha nem kerüli el a balhét, de ez a nemtörődömség és dac mindössze álca. Ha a felszín alá nézünk, egy megtört srác fog ránk visszanézni, aki nem találja a helyét a világban. Noah közülük a legvisszahúzódóbb, alig látni társaságban, ám ennek jó oka van. Sejtettem, hogy valami ilyesmi áll a háttérben, így rajta nem lepődtem meg, hiszen több utalás van rá, ki is ő valójában. És persze van egy főgonoszunk is, aki szintén meg akarja találni Glendowert, Whelk személyében. Nem riad vissza a mocskos eszközöktől sem, és attól, hogy bepiszkítsa a kezét, ha kell. Blue családját eléggé megkedveltem, akármilyen hangosak és őrültek, szívesen beköltöznék hozzájuk a Róka utca 300-ba.
Ha esetleg azon kevesek közé tartoztok, akik még nem olvasták a könyvet, ne habozzatok tovább, nyugodtan adjatok neki egy esélyt. Nem fogjátok megbánni. Kissé lassú sodrású, ám annál csodásabb ifjúsági regény, ami nem véletlenül rendelkezik népes rajongótáborral. A Hollófiúk az én szívemet is elrabolták, alig várom a következő felvonást.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/3, múlt idő, váltott szemszög - Blue, Gansey, Adam és Whelk
Kedvenc karakter: Adam
Kiknek ajánlom: a rejtélyek kedvelőinek
Idézetek a könyvből
"Az a lényeg, állapította meg magában Gansey, hogy az ember higgyen a keresett dolog létezésében, és egy nagyobb valami részeként tekintsen rá. Vannak titkok, amelyek csak az arra érdemesek előtt mutatkoznak meg."
"– Hallottál már róla, hogy az árulókat felakasztották és felnégyelték?
– Nem lehetett fájdalmasabb, mint Ronannel beszélgetni – jegyezte meg a lány.
Gansey Ronanre sandított, aki apró, homályos alaknak tűnt a fák sűrűjében. Adam pukkadozott a nevetéstől.
– Attól függ, mennyire józan Ronan – felelte Gansey.
– Egyébként mit csinál ott? – kérdezte Adam.
– Pisil.
– Öt perce sem vagyunk itt, de Lynchnek máris sikerült megszentségtelenítenie a helyet.
– Megszentségteleníteni? Csak a területét jelöli ki.
– Akkor övé fél Virginia.
– Most, hogy belegondolok, nem emlékszem, hogy valaha is használt volna fedett vécét."
"(...) néha még az okos emberek is csinálnak hülyeségeket."
"Az emberek akkor kiabálnak, ha nincs akkora szókincsük, hogy suttogjanak."
"– Blue. A nevem Blue Sargent.
– Blair?
– Blue.
– Blaize?
Blue felsóhajtott.
– Jane – sóhajtott fel Blue.
– Ja, Jane! Mintha Blue-t hallottam volna."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése