EZ A SEB MÁR A RÉSZED, MÁR HOZZÁD TARTOZIK, ETTŐL VAGY AZ, AKI.
Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik. Gerard és sorstársai egy üres pusztán, végtelen erdők peremvidékén térnek magukhoz. Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják? Vajon túlélheti-e Gerard és Helen szerelme, hogy ilyen távol kerültek egymástól? S a fő kérdés: a tizenhárom, teljesen különböző egyéniségű és nemzetiségű fiú megtalálja-e a közös nyelvet egymással, és össze tud-e fogni egy közös cél érdekében?
A Páratlanok˗trilógia első kötete filmszerűen pergő történet, teli meghökkentő fordulatokkal és őszinte érzelmekkel.
Könyvadatok:
Oldalszám: 320
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2017
Sorozat: Páratlanok #1
Szeptember 8-án az iskolákban a világ összes országában egy tesztet íratnak minden tizenhárom éves diákkal. Senki sem tud róla semmit, csupán annyit, hogy akinek hibátlanul sikerül teljesíteni, az kivívja az emberek elismerését, és hírességként fogják ünnepelni. Másnap tizenhárom különböző nemzetiségű fiú a hazájától távol, egy erdővel határolt fennsíkon ébred fel. Fogalmuk sincs, hogyan kerültek oda, csak egy valami biztos: hogy nem fogják megmenteni őket. Ahogy telnek a napok, ráébrednek, hogy egyedül maradtak a tisztáson, és kizárólag magukra, illetve egymásra számíthatnak. Megtanulják, hogyan maradjanak életben a vadonban, de a hazajutás vágya mindennél jobban foglalkoztatja őket. Amikor a francia fiú, Gerard megöl egy hatalmas, fekete farkast, minden megváltozik. Egyre közelebb kerül hozzájuk a szabadulás, de vajon sikerül-e újra visszatérniük a civilizációba?
Már a megjelenése előtt szemet vetettem erre a könyvre. Szerelem volt első pillantásra, egyből megbabonázott a gyönyörű borítója. Ilyen szép és igényes magyar borítótervvel talán még nem is találkoztam. Napokig el tudnám nézegetni anélkül, hogy akár egyetlen másodpercre abbahagynám a bámulását, annyira vonzza a tekintetet. Alig vártam, hogy végre olvashassam, mert úgy gondoltam, a káprázatos külső mögött csakis egy remek történet lakozhat. Szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom.
Szeptember 8-án az iskolákban a világ összes országában egy tesztet íratnak minden tizenhárom éves diákkal. Senki sem tud róla semmit, csupán annyit, hogy akinek hibátlanul sikerül teljesíteni, az kivívja az emberek elismerését, és hírességként fogják ünnepelni. Másnap tizenhárom különböző nemzetiségű fiú a hazájától távol, egy erdővel határolt fennsíkon ébred fel. Fogalmuk sincs, hogyan kerültek oda, csak egy valami biztos: hogy nem fogják megmenteni őket. Ahogy telnek a napok, ráébrednek, hogy egyedül maradtak a tisztáson, és kizárólag magukra, illetve egymásra számíthatnak. Megtanulják, hogyan maradjanak életben a vadonban, de a hazajutás vágya mindennél jobban foglalkoztatja őket. Amikor a francia fiú, Gerard megöl egy hatalmas, fekete farkast, minden megváltozik. Egyre közelebb kerül hozzájuk a szabadulás, de vajon sikerül-e újra visszatérniük a civilizációba?
A Páratlanok trilógia első kötete nagyszerű olvasmány. Kalandos, fordulatos, nem szűkölködik izgalmakban. Fantasztikus ifjúsági regény, amit Frank Márton nagy odafigyeléssel alkotott meg. Legjobban azt szerettem benne, hogy sosem lehettem biztos abban, mi vár rám a következő oldalon, mi lesz a következő lépés. Őszintén szólva nem is sejtettem, milyen irányt vesznek majd az események, és miképpen fog megvalósulni a végkifejlet. Bár a történet nincs kimondottan szerkezeti egységekre tagolva, mégis három nagyobb részre lehet osztani, melyek jól elkülöníthetők egymástól. A könyv első harmada leginkább a fiúk összeszokásáról szól, ahogy próbálnak boldogulni a puszta, ismeretlen vidéken, és küzdenek a túlélésért. A következő egység volt a kedvencem, amelyen színre léptek a farkasok, és bevezették a saját, különleges világukba Gerard-t. Ennél a résznél úgy éreztem, szárnyalok, hiszen imádom ezeket a gyönyörű, tekintélyt parancsoló állatokat, és mindig szívesen olvasok róluk, így határtalan izgalommal faltam a sorokat. A regény utolsó harmada a kiképzést foglalja magában, de erről nem árulhatok el semmit, mert nem szeretném lelőni a poént. A lényeg, hogy az író nagyon szépen összekapcsolta ezeket a részeket, miközben érezhető valamennyire az átvezetés, ám sosem tudhatjuk előre, milyen irányt fog venni a cselekmény. Tetszett ez a rejtélyesség, a titokzatosság, ami körüllengte az egész művet, és sosem hagyta, hogy másfelé terelődjön a figyelmem. Számtalan kérdés merült fel bennem, amikre alig vártam, hogy választ kapjak, de a legtöbbre még most sem találok magyarázatot. Bár arra fény derül, mi célt szolgált a Teszt, sok dolgot homály fed, ez pedig csak fokozta a kíváncsiságomat.
A tizenhárom fiú nem is különbözhetne jobban egymástól, ám egy valami közös bennük: mindannyian Páratlanok. Egytől egyig különleges tehetségek, ezért rakják ki őket a semmi közepére, hogy boldoguljanak, ahogy akarnak. Van, akinek könnyebben megy, van, akinek kicsit nehezebben, de mind találékonyak, és nem kell őket félteni a fiatalságuk ellenére sem. Nem mindig működik minden azonban olajozottan, néha, mint minden közösségben - főleg kezdetben - felüti a fejét a széthúzás, legtöbbször az orosz gyerek, Andrej miatt. Vad természetű, beképzelt fiú, aki lenézi a többieket, és azt hiszi, körülötte forog a világ. Rajta kívül szinte mindenkit kedveltem, az okostojás Gianlucát, a kemény és megfontolt Bruce-t, a folyton be nem álló szájú Hanst, még a félénk Traore-t is. Én személy szerint örülök, hogy nem a magyar srác, Tamás lett a főszereplő közülük, hanem a találékony, jószívű Gerard, aki ötleteivel nem egyszer húzza ki társait a slamasztikából. Bátor és eltökélt, segít, amiben tud, a legnagyobb bajban is lehet rá számítani. Szerettem a kis emlékfoszlányait, azokat a pillanatokat, amikor visszaemlékezett a szerelmére, Helenre, ezáltal ismerhettük meg igazán. Furta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történhetett köztük, milyen lehet a lány, és miért vált kiábrándulttá. Ezek a visszaemlékezések olyan pluszt adtak a történetnek, amiért nagyon hálás vagyok. Mint már említettem, a farkasokkal foglalkozó jelenetek voltak a gyengéim, ők is egy saját társadalmat alkotnak, nem mentesen a problémáktól és harcoktól. Az összes Salmadort a szívembe zártam, kiváltképpen Forsant, Gerard farkasát, aki egy idő után hű társa és védelmezője lesz a fiúnak.
Összegezve A világ peremén nagyszerű sorozatnyitó kötet. Lenyűgöző regény, ami már a tizenkét éves korosztálytól kezdve beszippantja az olvasót. Bátran ajánlom tehát a kiskamaszoknak is, mivel nem kifejezetten YA, sokkal inkább az ifjúsági irodalom keretein belül mozog. Engem teljesen megvett magának a könyv, felcsigázva várom a folytatást. Remélem, minél hamarabb érkezik.
Nézőpont: E/3, múlt idő, Gerard szemszögéből
Kedvenc karakter: Forsan
Kiknek ajánlom: a tizenéves korosztálynak
A tizenhárom fiú nem is különbözhetne jobban egymástól, ám egy valami közös bennük: mindannyian Páratlanok. Egytől egyig különleges tehetségek, ezért rakják ki őket a semmi közepére, hogy boldoguljanak, ahogy akarnak. Van, akinek könnyebben megy, van, akinek kicsit nehezebben, de mind találékonyak, és nem kell őket félteni a fiatalságuk ellenére sem. Nem mindig működik minden azonban olajozottan, néha, mint minden közösségben - főleg kezdetben - felüti a fejét a széthúzás, legtöbbször az orosz gyerek, Andrej miatt. Vad természetű, beképzelt fiú, aki lenézi a többieket, és azt hiszi, körülötte forog a világ. Rajta kívül szinte mindenkit kedveltem, az okostojás Gianlucát, a kemény és megfontolt Bruce-t, a folyton be nem álló szájú Hanst, még a félénk Traore-t is. Én személy szerint örülök, hogy nem a magyar srác, Tamás lett a főszereplő közülük, hanem a találékony, jószívű Gerard, aki ötleteivel nem egyszer húzza ki társait a slamasztikából. Bátor és eltökélt, segít, amiben tud, a legnagyobb bajban is lehet rá számítani. Szerettem a kis emlékfoszlányait, azokat a pillanatokat, amikor visszaemlékezett a szerelmére, Helenre, ezáltal ismerhettük meg igazán. Furta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történhetett köztük, milyen lehet a lány, és miért vált kiábrándulttá. Ezek a visszaemlékezések olyan pluszt adtak a történetnek, amiért nagyon hálás vagyok. Mint már említettem, a farkasokkal foglalkozó jelenetek voltak a gyengéim, ők is egy saját társadalmat alkotnak, nem mentesen a problémáktól és harcoktól. Az összes Salmadort a szívembe zártam, kiváltképpen Forsant, Gerard farkasát, aki egy idő után hű társa és védelmezője lesz a fiúnak.
Összegezve A világ peremén nagyszerű sorozatnyitó kötet. Lenyűgöző regény, ami már a tizenkét éves korosztálytól kezdve beszippantja az olvasót. Bátran ajánlom tehát a kiskamaszoknak is, mivel nem kifejezetten YA, sokkal inkább az ifjúsági irodalom keretein belül mozog. Engem teljesen megvett magának a könyv, felcsigázva várom a folytatást. Remélem, minél hamarabb érkezik.
Köszönöm szépen a könyvet a Ciceró Könyvstúdiónak!
Pontszám: 10/9
Nézőpont: E/3, múlt idő, Gerard szemszögéből
Kedvenc karakter: Forsan
Kiknek ajánlom: a tizenéves korosztálynak
Idézetek a könyvből
"- A harcnak nincs értelme. A gonoszságot gonoszsággal nem győzhetjük le. A tüzet tűzzel nem lehet eloltani. Attól csak még nagyobbak lesznek a lángok."
"- Tehát részt vehet a csatában? - szólalt meg Grant.
- Igen - bólintott Trod. - Ha úgy dönt.
Raúl gúnyos horkantást hallatott.
- És miért döntene úgy? Miért kockáztatná az életét értünk, állatokért?
- Mert ettől válunk többé önmagunknál - felelte az öreg farkas. - Ettől válunk mind eggyé az egész világon, a fajunktól és származásunktól függetlenül: hogy nincs rá okunk, és mégis megtesszük."
"- Az igazság néha túl fájdalmas ahhoz, hogy fény derüljön rá, néha jobb eltemetni jó mélyre és megfeledkezni róla."
"- A szeretet olykor félelemmel párosul, ha félünk attól, hogy elveszíthetjük, akit szeretünk. Ez a félelem borzalmas sérülést okozhat, afféle lelki sebet. Egy ilyen seb leírhatatlan fájdalommal jár. Ez a fájdalom gyötör téged is. Ez a fájdalom, amit te utálsz, megvetsz, el akarsz titkolni, valójában egyáltalán nem utálatos, megvetendő, eltitkolandó, noha biztosan szörnyen rossz érzés, hanem nagyon is szép dolog, a legszebb ezen a világon, hiszen a szeretetből fakad."
"- Ahhoz, hogy valaki rendkívülit alkothasson, rendkívüli helyzetek kellenek."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése