W. Bruce Cameron: A Dog's Journey - Egy kutya négy útja

Buddy jó kutya.

Miután számtalan kalandos életen át kereste küldetését, Buddy immár biztos benne, hogy végre megtalálta és teljesíti is azt. Mégis valahányszor végignézi, ahogy az eleven Clarity újból és újból bajba kerül, Buddy meggyőződik róla, hogy a lánynak szüksége van saját kutyára.

Mikor Buddy újjászületik, repes az örömtől, mikor Clarity, akiből azóta érdeklődő, de problémás tini lett, magához veszi. Azonban hirtelen elválasztják őket egymástól, és a kutya kétségbeesik – vajon ezentúl ki viseli Clarity gondját?

Elbűvölő és szívmelengető történet tárul az olvasó elé reményről, szeretetről és végtelen odaadásról. Az Egy kutya négy útja felveti a kérdést: vajon mi, emberek gondoskodunk-e házi kedvenceinkről, vagy inkább ők mirólunk? A regény több, mint egy újabb kedves kutyás könyv – az örök hűségről és az akadályokat leküzdő szeretetről szól.

Könyvadatok:

Fordító: Vince Judit Andrea

Oldalszám: 352

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2015
Sorozat: A Dog's Purpose - Egy kutya négy élete #2

A kutyás és macskás történetek mindig is különleges helyet foglaltak el a szívemben. Hatalmas állatbarát lévén nagyon szeretem őket, ugyanakkor egy kicsit össze is törnek. Legyen akár szomorú, akár boldog befejezésük, könnyes szemmel olvasom végig őket. W. Bruce Cameron februárban már darabokra szaggatott az Egy kutya négy életével, ezért elég sokáig tartott, mire rászántam magam a folytatásra. Tisztában voltam vele, mi vár rám megint, de ez a könyv még az elődjénél is jobban megviselt.

Az Egy kutya négy útja az előző kötet eseményei után két évvel játszódik. Buddynak nagyon hiányzik szeretett gazdája, Ethan. Úgy érzi, hosszú élete során teljesítette a kötelességét, ám a sors újabb feladattal bízza meg. Vigyáznia kell Hannah unokájára, Clarityre, aki állandóan bajba keveredik. Buddy minden tőle telhetőt megtesz, hogy megvédje a kislányt, de öreg kutya már, ráadásul nemsokára elviszik tőle Clarityt. Amikor elérkezik az idő, hogy örök álomba szenderüljön, immár negyedjére, biztos benne, hogy nem ébred fel többé - ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetne. Ismét újjászületik, hiszen még nem végzett: ezúttal Molly kutyaként kell helytállnia. Mikor találkozik az igencsak zűrös tinivé serdült Clarityvel, már tudja, hogy ez az új küldetése: bármi áron vigyázni a lányra, ugyanúgy, mint kiskorában, mivel mindennél jobban szüksége van egy kutyára. CJ szerencsére magához veszi, de nem egyszerű a helyzete. Clarity anyja, Gloria ugyanis mindent elkövet, hogy elválassza őket egymástól.

Nincs könnyű dolgom, mert még napokkal az elolvasása után is a hatása alatt vagyok a történetnek. Mélyen belém ivódott, kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkemen. Ez nem egy sima kutyás könyv, sokkal-sokkal több annál. Annyi, de annyi érzelmet váltott ki belőlem, hogy fel sem bírom sorolni mindegyiket. Harag, öröm, bánat, keserűség, döbbenet, undor, remény... Az író újra egy lehengerlő hullámvasútra ültetett fel, mely egyszer a mennybe vitt, máskor pedig a pokolba. Az egész regény tele van szeretettel, de a fájdalom még ennél is nagyobb méreteket ölt benne. Remekül bemutatja, mire képes egy kutya a gazdájáért, mennyire tud ragaszkodni hozzá, és milyen nehéz, amikor kénytelenek elszakadni egymástól. Kedves négylábúnk ismét négy életet él át, hogy gazdija mellett lehessen, mivel érzi, hogy nélküle elveszne. Először Buddyként, aztán Mollyként, az uszkár-keverékként, majd a félig csivava, félig yorkie Maxként, végül a terápiás beagle Tobyként kerül Clarity (röviden CJ) mellé, és támaszt nyújt neki. Ha kell, felvidítja, vagy épp megvigasztalja, máskor viszont védelmezi. Az én szívemhez Mollyként került a legközelebb, de persze a többi életében is imádtam. Csodálatos az az eltéphetetlen kapocs, ami köztük van, emiatt az elválásba mindig belehalt egy kis részem, és nem győztem törölgetni a könnyeimet.

W. Bruce Cameronnak Clarity személyében sikerült egy sérülékeny, mégis szerethető, emberi karaktert megalkotnia. Nem egyszerű eset, de odavan a kutyákért, és helyén van az a hatalmas szíve. A történet elején eleven, virgonc kislánynak ismerjük meg, aztán problémás kamaszként kapjuk vissza, aki egyáltalán nincs tisztában az értékeivel. Lóg az iskolából, rossz társaságba keveredik, ennek tetejébe még bulímiás is. Egyedül Molly hoz ez életébe némi fényt, de az anyja gonoszságának árnyéka erre is rávetül. Kezdettől fogva gyűlöltem Gloriát, egyszerűen fel nem foghattam, hogyan képes egy anya így viselkedni a gyerekével. Önző, pénzéhes, csakis a saját érdekeit nézi, egyáltalán nem foglalkozik a lányával, akinek mindennél jobban szüksége lenne a szeretetére. Ő CJ nyomorúságának forrása, miatta lett olyan, amilyen. Neki csak a külső a fontos, a máz, hogy az emberek milyennek látják, és hogyan ítélik meg. Mégis milyen szülő az, aki nem engedi meg az egyetlen gyerekének, hogy mások előtt anyának szólítsa, mert azzal öregíti?! Számtalanszor kiverte nálam a biztosítékot, ilyenkor pedig viszketett a tenyerem, hogy felkapjak egy serpenyőt, és pofán csapjam vele, plusz még jól meg is rugdostam volna. Végtelenül sajnáltam Clarityt, amiért egy ilyen szörnyeteg az anyja, aki folyton őt hibáztatja. Egyedül Trent az, a legjobb barátja, akire számíthat, aki próbálja jó útra terelni, és teljes mellszélességgel támogatja. Nagyon kedveltem őt, hihetetlenül szerethető figura. Rengeteg nehézségen és változáson mennek keresztül mindketten, drukkoltam nekik, hogy végül egymásra találjanak, és boldogok legyenek.

Összegezve tehát az Egy kutya négy útja az előző kötetnél is jobban helyben hagyta az érzelmeimet. Megríkatott, megmosolyogtatott, megsimogatta a lelkemet és rávilágított arra, hogy háziállatok nélkül mennyire sivárabb lenne az életünk. Sosem felejtem el ezt a bátor négylábút, aki megmutatta, mi mindenre képes egy kutya a gazdájáért. Toby, Bailey, Ellie, Buddy, Molly, Max - hívjanak akárhogy, örökre a szívembe zártalak.

Pontszám: 10/10

Nézőpont: E/1, múlt idő, kutyusunk szemszögéből

Kedvenc karakter: Molly, Molly, Molly

Kiknek ajánlom: azon állatbarátoknak, akik már olvasták az első részt

Idézetek a könyvből

"Mindenkinek szüksége van egy kutyára."

"- Az ember nem tervez meg mindent előre, néha csak úgy alakulnak a dolgok."

"Odamentem hozzá, és a kezéhez dörgöltem az orromat, ő azonban alig viszonozta kedvességemet. Úgy szerettem volna, hogy érezze ő is azt a boldogságot, ami engem átjárt, valahányszor egymáshoz értünk, de az emberek lényegesen összetettebb lények, mint a kutyák. Hiába szeretjük őket rajongva, viszonzásképp néha csak szidást kapunk."

"Nagy bizonyossággal meg lehet állapítani, hogy ha egy kutya szereti a gazdáját, akkor az csakis jó ember lehet."

"Hiába, vannak emberek, akik egyszerűen nem viselik el a kutyákat maguk körül. Szomorú dolog, még belegondolni is rossz, de attól még így van. Tudtam, hogy Gloria is közéjük tartozik - talán pont ezért nem lehetett igazán boldog életében."