A százaknak eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembesülniük. Merthogy... az emberiség hazatér.
A vad, zavaros környezet ellenére a százaknak sikerült valamiféle rendet kialakítaniuk a Földön. Ennek a kényes egyensúlynak az újabb űrkompok érkezése vet véget.
A landolók a szerencsések köze tartoznak, a Kolónián ugyanis fogytán volt az oxigén. De ahogy mondani szokták, a szerencse mulandó. Az alkancellár erőszakos törekvései és a vad földi lakók minden életet veszélybe sodornak. Mindeközben Wells és Sasha pengeélen táncolva próbálja elérni a békét, mit sem sejtve a szerelmüket fenyegető baljós erőkről; Glass és Luke a sorsot kísértik, amikor egy meghitt erdei házban védtelenül magukra maradnak; Clarke a szüleit kutatja, miközben élete szerelme, a fékezhetetlen Bellamy múltja halálos veszélyekkel fenyegetve mutatja meg, hogy még nem merülhet feledésbe.
Eljött tehát az ideje, hogy a százak összefogjanak, és harcba szálljanak a Földön megtalált szabadságért, máskülönben elveszíthetik mindazt, amit addig szerettek.
Könyvadatok:
Fordító: Őri Péter
Oldalszám: 312
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2017
Sorozat: The 100 #3
Hatalmas The 100-fan lévén tűkön ülve vártam a harmadik kötet megjelenését. Tavaly ősszel ismerkedtem meg a könyvsorozattal, akkor olvastam az első részt, a Kiválasztottakat, amit nagyon szerettem, annak ellenére, hogy egy icipici pluszt hiányoltam belőle. Aztán jött a Huszonegy nap, közben pedig fejest ugrottam a tévés szériába is, ami azóta előkelő helyet foglal el a kedvenc sorozataim listáján. Imádom tehát nézni és olvasni is a százak történetét (bár nézni azért jobban), így természetesen kíváncsi voltam, mit hozott ki Kass Morgan a Hazatérésből. Azt kell mondjam, az eredmény igencsak fantasztikus lett.
Na de ugorjunk az elejére! Miután rendeződni látszódnak a viszonyok a békés földiek és a százak között, a helyzet megint eldurvul. A lakhatatlanná vált Kolóniáról menekülő égiek az utolsó űrkompokkal a Földre érkeznek, köztük a kegyetlen Rhodes alkancellár. A férfi semmibe veszi mindazt, amit a fiatalok eddig felépítettek, és egy teljesen új hierarchiát akar létrehozni, melynek ő állna az élén. Azonnal intézkedni kezd, egyáltalán nem hallgat a százak vezetőjére, Wells-re, mindenáron le akar számolni Bellamyval a Kolónián történtek miatt. Clarke és Wells ezért Sasha népéhez fordul segítségért, ami még nagyobb ellenségeskedést szül az újonnan érkezettek és a földiek között, és nem biztos, hogy mindenki túléli a háborút.
Izgalommal telve, lelkesen vágtam bele a történetbe, mert éreztem, hogy most sem fogok csalódni. És valóban! Kass Morgan remekül hozza a tőle elvárt színvonalat, sőt, meg is ugorja a lécet. Sokkal erősebb, mint az előző két kötet, és nagyobbat is üt. Meglep, felemel, megdobogtatja a szívet, aztán összefacsarja, mindezt olyan lehengerlő stílusban, hogy nem tudja eldönteni az ember, hol kezdődik a könyv, és hol végződik ő. Összenőttem a regénnyel, szinte eggyé váltam vele, azt akartam, hogy soha ne érjen véget. Csak olvastam és olvastam volna a végtelenségig, mert végre, végre megkaptam azt a kis pluszt, ami az eddigi részekből kimaradt. Persze egyáltalán nem tökéletes, de az apróbb hibák dacára is teljesen magába szippantja az olvasót. Ha lehet, itt még több akcióban van részünk, mivel az egymásnak feszülő ellentétek kemény konfliktusokat okoznak, amik végül katasztrofális, mindent elsöprő erejű harcokba torkollnak. Bőven lesznek veszteségek, olyanok, akik nem élik túl, ám nem csak az összecsapásokról szól. Szép számmal akadnak benne boldogabb, vidámabb pillanatok, amikor egy kicsit megpihenhetünk. Szokás szerint jelentős szerephez jutnak a visszaemlékezések, melyek a szereplők múltjába engednek bepillantást, ezáltal még jobban megismerhetjük őket.
A karakterek sokkal kiforrottabbak, mindannyian óriási változásokon mentek keresztül a kezdetek óta. Mostanra mindenki megtalálta a helyét és a párját, így szerencsére elhagyták a szerelmi civódásokat és a drámázást. Az írónő ismét a belső vívódásokra fekteti a legnagyobb hangsúlyt, a szereplők lelkében végbemenő folyamatokra, ami Wells esetében figyelhető meg leginkább. A csoport vezetése mellett múltbeli tettének terhe is nyomja a vállát, állandóan viaskodik a démonaival. Gyötri a bűntudat, egyedül Sasha mellett érzi magát igazán boldognak. Ő az, aki a legtöbbet veszít, és lépésenként, darabról-darabra kell újjáépítenie magát. A Bellarke-rajongók nyugodtan fellélegezhetnek, ugyanis kedvenc párosunk jó néhány édes jelenetet szolgáltat nekünk. Clarke folyamatosan, éjt nappallá téve dolgozik, hogy ellássa a sebesülteket, és mindennél jobban szeretné visszakapni a szüleit. Erős, okos, bátor lány, aki attól sem riad vissza, hogy szembeszálljon Rhodes-szal a szerelme védelmében. Bellamy, mint mindig, most is a szívem csücske volt. Ő járja be talán a legnehezebb utat, mire felfogja, hogy fontos másoknak, és törődnek vele. Az alkancellár a fejét akarja, és szó szerint kénytelen futni az életéért, de képes lenne feláldozni magát a társaiért. A Glass-Luke párosnak szintén kijut a nehézségekből. Épp csak túlélték a szörnyű landolást, arra sem jut idejük, hogy normálisan rácsodálkozzanak a természet szépségeire, máris küzdeniük kell az ellenséggel. Általuk újra átélhetjük kissé, milyen volt, mikor a százak a Földre kerültek, hiszen számukra teljesen új ez a vad és veszélyes bolygó. Octavia hozza a szokásos formáját, és van egy félig-meddig új karakterünk Rhodes személyében. Hírből már hallottuk, milyen gonosz és kegyetlen, de most testközelből is megtapasztalhatjuk ezt. Egy igazi zsarnok, aki alig szállt le az égből, rögtön magának követeli a hatalmat, és elvárja, hogy mindenki más úgy táncoljon, ahogy ő fütyül. Téptem, rúgtam, haraptam és karmoltam volna, annyira utáltam, és a végén sem kedveltem meg.
Összességében véve tehát elégedett vagyok a harmadik kötettel. Azt kaptam, amit vártam, sőt, egy picivel többet is. Az elejétől a végéig izgalomban tartott, és a hibái ellenére elkápráztatott. A százakkal együtt végre én is Hazatértem.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/3, múlt idő, váltott szemszög - Clarke, Bellamy, Wells és Glass
Kedvenc karakter: Clarke, Bellamy
Kiknek ajánlom: azon rajongóknak, akik már olvasták az első két részt
Idézetek a könyvből
"(...) vezetőnek lenni legalább annyira áldozat, mint amennyire megtiszteltetés."
"A szomorú emlékeket nem lehetett csak úgy boldogokra cserélni.
Ugyanez igaz volt a szerelmi bánatra. Azt sem lehetett soha kitörölni az emlékek közül. Örökre magaddal cipelted."
"- Ha nem ismernélek eléggé, még azt hinném, hogy élvezed - préselte ki magából összeszorított fogai között Bellamy.
- Minden rendben? - kérdezte ekkor valaki. Clarke anélkül is tudta, hogy Max, Wells és talán Sasha közelednek feléjük, hogy odafordult volna.
- A legnagyobb rendben - előzte meg Bellamy Clarke-ot. - Clarke épp kiéli a szadista hajlamát. Nálunk ez megszokott dolog. - Ismét felnyögött. - Minden este hagyom, hogy ezt csinálja velem.
- Ne mozogj! - szólt rá Clarke. Finoman meghúzta a fonalat, és elégedetten látta, hogy a bőr szorosan összezár. - Ugye nem akarod, hogy megcsússzon a kezem, és véletlenül a szádat varrjam össze?
- Nagyon furcsa pár vagytok."
"(...) ahhoz, hogy valaki igazán éljen, nem elég az ész. Ahhoz akaraterő is kell."
"Ha valakit elveszítünk, az a legrosszabb, hogy helyet kell keresnünk azoknak a gondolatoknak és érzéseknek, amelyeket máskülönben megosztottunk volna vele."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése