Karin Slaughter egy kifinomult és vérfagyasztó pszichothrillerrel tér vissza, melyben veszélyes titkok, hidegvérrel végrehajtott bosszú és váratlan feloldozás követik egymást az elhidegült lánytestvérek életében, akik kénytelenek összefogni, hogy felfedjék az igazságot két, több mint húsz év különbséggel bekövetkezett, gyötrelmes tragédia kapcsán, amelyek rányomták a bélyegüket egész életükre.
Nővérek, idegenek, túlélők.
Több mint húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Claire és Lydia tizenkilenc éves nővére, Julia. A két lány nem beszélt egymással azóta, s mára homlokegyenest eltérő életet élnek. Claire egy atlantai milliomos elkényeztetett felesége lett, míg Lydiát, az egyedülálló anyát egy volt elítélthez fűzi tartós kapcsolat, és alig tud megélni. Egyikük sem tette még túl magát a közösen átélt hajdani borzalmon és szívfájdalmon, s a sebet most kegyetlenül feltépi a sors, amikor Claire férjét meggyilkolják.
Egy tizenéves lány eltűnése és egy középkorú férfi meggyilkolása csaknem negyedszázadnyi eltéréssel – ugyan mi köthet össze két ilyen eseményt? A túlélő nővérek óvatos fegyverszünetet kötve visszanéznek a múltba, hogy megtudják az igazat, s felfedik a titkokat, melyek oly sok éve romba döntötték a családot. Mindeközben felfedezik a megváltás és a bosszú lehetőségét is ott, ahol a legkevésbé sem várnák.
Könyvadatok:
Fordító: Zinner Judit
Oldalszám: 480
Kiadó: Harlequin
Kiadás éve: 2016
Sorozat: -
Karin Slaughter pszichothrillerére tavaly május óta kíváncsi voltam. Akkor történt ugyanis, hogy elolvastam a regény előzményét, a Szőke, kék szeműt, ami egy tizenkilenc éves lány, Julia Carroll egyetlen napját és elrablását meséli el - mindössze csekély 80 oldalban. Ez a mennyiség igencsak kevésnek bizonyult számomra, hisz alig derült ki belőle valami, és nem kaptam válaszokat sem; arra viszont megfelelt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a folytatás iránt. Nem volt tehát kérdés, hogy lecsapok-e Az eltűnt lányra is, amint lehetőségem adódik rá, bár több, mint egy év telt el, mire a kezembe akadt. De megérte várni rá.
Az alcím picit megtévesztő, mivel nem húsz, hanem pontosabban huszonnégy évvel járunk később Julia eltűnése után. A húgai immár felnőtt nők, Claire tizennyolc éve él boldog házasságban férjével, Paullal, míg Lydia leszokott a drogokról, van egy gyönyörű, majdnem felnőtt lánya és stabil párkapcsolata. Látszólag kiegyensúlyozott életet élnek, a két testvér azonban tizennyolc éve nem beszél egymással. Amikor Pault egy sikátorban brutálisan meggyilkolják, és a rendőrség nyomozni kezd, Claire olyasmire bukkan, amire legvadabb álmaiban sem gondolt volna. Hogy megbirkózzon a helyzettel, Lydia segítségét kéri, aki nem mond nemet a húgának. Egy ideig félreteszik egymás iránti haragjukat, hogy felgöngyölítsék az ügyet. Ám olyasmibe keverednek, amibe nem lett volna szabad, és kiderül, hogy az esetnek köze van nővérük rejtélyes eltűnéséhez is.
Ebben a könyvben sok mindenre számítottam, de arra pont nem, amit kaptam. Az írónőnek sikerült alaposan meglepnie. Mesterien csűrte-csavarta a szálakat, és nagyon gondosan illesztette egymáshoz az eddig ismeretlen részleteket, míg végül az apró mozaikdarabkákból összeállt a sokkoló egész. Ez nem egy könnyed történet, sokkal inkább egy olyan érzelmi hullámvasút, amely csak lefelé, egyre mélyebbre és mélyebbre viszi az olvasót. Néha kegyetlen, néha kilátástalan, és néha én is elborzadva olvastam, pedig túl vagyok már néhány brutális regényen. Karin Slaughter nem aprózta el, részletesen bemutatja az emberi természet sötét oldalát, hogy milyen szörnyűségekre képesek az emberek, és a legrosszabb az egészben az, hogy ezek a dolgok a valóságban megtörténhetnek, és nem egyszer meg is történnek. Sőt, még ennél nagyobb borzalmakra is van példa.
VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!
A kötet érzelmi része sem elhanyagolható. Szinte rá sem ismertem a korábban gondtalan, életvidám, igazi egyéniségekből álló család tagjaira, akik a tragédia után nemhogy jobban összetartottak volna a két megmaradt gyerek miatt, hanem teljesen széthullottak. Lesújtó volt látni, mit tett velük a gyász. Az anya, Helen évekig alkoholba fojtotta a bánatát, aztán kijelentette, hogy nem képes tovább mély depresszióba süllyedt férje mellett élni többé, és hiába szerette még mindig teljes szívéből, elhagyta, nehogy még jobban magával rántsa a fájdalom. Az apa, Sam magába zárkózott, és minden követ megmozgatott, hogy Julia nyomára akadjon. Számtalan levelet írt eltűnt lányához, de hat év után feladta a küzdelmet, és önkezével vetett véget életének. Néhány ilyen levélbe mi is betekintést nyerhetünk, itt-ott megszakítják a cselekményt, és afféle visszaemlékezésekként beleláthatunk az apa fejébe. Ezeknél az írásoknál mindig elszorult a torkom, az utolsónál pedig a könnyeimet nyeltem. Méltó megkoronázása a könyvnek.
Lydia egyenesbe hozta az életét, már nem drogozik, a barátjával, Rickkel neveli tizenhét éves lányát, Dee-t, aki külsőleg Julia kiköpött mása. Kissé önbizalomhiányos, de karakán nő vált belőle, aki egy kutyakozmetika üzemeltetésével keresi a kenyerét. Vele ellentétben Claire egy vagyonos, eltartott nő lett, aki teniszklubba jár és egy lélektelen házban lakik. Azt hiszi, mindent tud a férjéről, és ismeri minden oldalát, ám valójában fogalma sincs, mibe keveredett. Egy idő után felszínre törnek a régi sérelmek, a behegedt sebek pedig újra feltépődnek, amikor kiderül, mi történt Juliával. Mert kiderül. És amit megtudunk, durva lesz. NAGYON durva.
SPOILERVESZÉLY VÉGE.
Az eltűnt lány választ adott az előzménykötet olvasása közben felmerült kérdéseimre, és olyan szédületes utazásra vitt, amit egy darabig biztosan nem fogok elfelejteni. Pörgős, izgalmas, olvasmányos thriller, tele titkokkal, hazugságokkal és gyomorforgató jelenetekkel. Az írónő hatalmas bátorságról tett tanúbizonyságot. Le a kalappal előtte!
Pontszám: 10/9
Nézőpont: E/3, múlt idő, váltakozó szemszög - Claire és Lydia
Kedvenc karakter: Lydia
Kiknek ajánlom: erősebb idegzetűeknek, akik nem riadnak vissza a brutális jelenetektől
Idézetek a könyvből
"– Az optimizmus szálka a szívben."
"Ha az ember elég meggyőzően hazudik, általában be tudja csapni magát."
"Vannak dolgok, amelyeket ha egyszer láttál, többé nem tehetsz úgy, mintha nem láttad volna."
"Az ember már csak olyan, hogy az után vágyik, ami nem lehet az övé."
"Néha váratlan helyeken találkozik az ember megértéssel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése