2017. június 7., szerda

Alexandra Bracken: In The Afterlight - Sötét hajnal



Ruby ​égető fájdalommal a szívében, megtörten indul el az északi gyülekezőhely felé azzal a pár társával, akik még túlélték a kormány Los Angeles-i támadását. Nincsenek egyedül, egy foglyot visznek magukkal: Clancy Gray az elnök fia, aki hasonló különleges tulajdonságokkal rendelkeznek, mint Ruby. Egyedül a lány képes arra, hogy kordában tartsa őt, azonban elég egyetlen pillanatnyi óvatlanság, és Clancy azonnal zűrzavart kelthet a többiek tudatában. 
Egyetlen fegyverük egy ingatag titok: bizonyítékuk van arra, hogy a kormány tudja, mi indította el pusztító útjára a titokzatos betegséget, amely megtizedelte Amerika tizenéveseit, és ami miatt a túlélők különleges, ám veszélyes képességekre tettek szert, amelyek titokban tartása érdekében elzárták őket a világtól. A fellépő belső viszályok azonban azzal fenyegetnek, hogy megakadályozzák az egyetlen esélyt arra, hogy felszabadítsák a táborokat, ahol számos Pszí-képességű társuk szenved. 
Mindeközben visszatér a csapathoz Liam, aki iránt Ruby érzelmei csak erősödtek. A lánynak meg kell küzdenie a fiú tudatába való behatolás fájdalmas utóhatásaival, azonban tudja, hogy meg kell erősödnie, így Liam bátyjához, Cole-hoz fordul segítségért. Megfelelő edzésre van szüksége, hogy képes legyen harcolni Gray elnök és kormánya ellen. Ám Cole-nak is megvannak a maga démonai, és egyetlen, végzetes hiba mindent elpusztíthat.



Könyvadatok: 
Fordító: Bozai Ágota 
Oldalszám: 464
Kiadó: Maxim 
Kiadás éve: 2017 
Sorozat: The Darkest Minds - Sötét elmék #3 


Ismét befejeződött egy olyan sorozat, ami már az első részével a szívembe lopta magát. Imádtam anno a Sötét elméket, és a folytatást, a Sötét játszmákat is, éppen ezért nem vártam a trilógia végét. Mindent megtettem, hogy minél tovább tartson az utolsó kötet elolvasása. Volt olyan nap, hogy nem is vettem a kezembe, vagy csak egy-két fejezetet olvastam, mert attól tartottam, hogy nem olyan lezárást kapok, amilyet szeretnék. De hiába húztam-halasztottam, a vég elérkezett, és szerencsére nem okozott csalódást. 



A könyv nem sokkal a második rész történései után veszi fel a fonalat. A Los Angeles-i támadás után Ruby életben maradt társaival a Gyermek Liga régi központja, a Ranch felé veszi az irányt. Miután megérkeznek, tervezgetni kezdik a táborok felszabadítását, és megpróbálnak minél több különleges képességű gyereket maguk mellé állítani a végső harcban. Ám nem minden megy zökkenőmentesen - Ruby és Liam többször összetűzésbe kerül, és Clancy is igyekszik szorult helyzetét az előnyére fordítani. A gyógymód pedig, amiről úgy gondolták, segíthet a képességeik megfékezésében, nem biztos, hogy a legjobb megoldás. 



A Sötét hajnal hozta, sőt, meg is ugrotta az első két könyv színvonalát. A történet első - és egyben legnagyobb - része a tervezgetésről szól, és, bár közben több minden történik, ez egy lassabb folyamat. Az utolsó kb. 100 oldal viszont már annyira felgyorsul, hogy szinte egy percre sincs megállás. Csak kapkodtam a fejem, azt sem tudtam, hova nézzek, annyira pörögtek az események. Thurmond ismét jelentős szerephez jutott, és sok kérdésre választ kaptunk végre. Megtudtuk, honnan ered a betegség, mi a gyógymód, és egyéb összefüggéseket is feltárt előttünk az írónő. 



A szereplők hozzák a megszokott formájukat, amiért hálás vagyok, ugyanis ez pont az a sorozat, amit a karakterek miatt szeretek annyira. Az első részben mind a négyüket a szívembe zártam, és nagyon örültem, hogy újra összegyűlt a kis csapat. Külön-külön is bírom őket, de együtt a legjobbak. Sok mindenen mennek keresztül, de mindig számíthatnak egymásra. 
Nem titok, hogy nekem Ruby és Liam az egyik kedvenc könyves álompárom. Nagyon szeretem őket, hihetetlenül édesek együtt. Egy kicsit vérzett is a szívem, amiért most annyi feszültség volt közöttük, és akadt egy elég rázós helyzet a könyv vége felé, ami nem volt egyértelmű, akkor izgalmamban lerágtam mind a tíz körmömet. Természetesen akadtak szép pillanatok is, és Dagi és Vida szolgáltatott pár humoros jelenetet, amiken jót mosolyogtam. 



Egy nagyszerű befejezést tarthattam tehát a kezemben, és - ha végső megoldást nem is kaptunk, - a végjáték mindent vitt. A kedvenceim között mindig helye lesz a trilógiának. 


Pontszám: 10/10 


Nézőpont: E/1, múlt idő, Ruby szemszögéből 
Kedvenc karakter: Ruby, Dagi, Liam 
Kiknek ajánlom: akik már túl vannak az első két részen 




Idézetek a könyvből 

"Az életnek megvan az a kellemetlen, utálatos szokása, hogy felemel, aztán visszadob." 

"- Mindenkinek szüksége van arra, hogy a valóság időnként orrba vágja." 

"- Az a helyzet, hogy a félelem teljesen értelmetlen. És káros. Akadályozza az embert, éppen akkor, mikor a legfontosabb, hogy cselekedjen. És csak a fejedben létezik. Gyűlölheted magad azért, hogy félsz, de attól még hagyod, hogy a félelem irányítsa az életedet. Nem unod még ugyanazt a nyavalyás érzést? Hiszen csak lehúz." 

"- Szóval csak azt akarom mondani, hogy bármilyen rossznak tűnik minden, az élet alapjában jó. Nem zúdít ránk olyasmit, amiről tudja, hogy nem tudjuk elviselni... és ha időbe telik is, a végén minden rendbe jön." 

"- Szeretlek - szólalt meg halkan, mintha kitalálta volna a gondolatomat. - Olyannak szeretlek, amilyen voltál, amilyen most vagy, és amilyen leszel. Teljes szívemből szeretlek. Egész életemben így lesz, akárhány év is vár rám." 




Ha még nem teljes a trilógiád, a könyvet IDE kattintva megrendelheted!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése