E. Lockhart - A hazudósok családja

A TikTokon páratlan népszerűségre szert tett New York Times bestseller A hazudósok lebilincselő előzménye egy másik nyárba röpít el, amelynek titkai évtizedeken át kísértik majd a családot.

Egy szélfútta magánsziget Massachusetts partjaitól nem messze.

Egy éhes óceán, melyben titkok és bánatok örvénylenek.

Egy megszállott örökösnő. Egy ellenállhatatlan, kiismerhetetlen fiú.

Megbocsáthatatlan árulások és rettenetes tévedések nyara.

Üdv megint a Sinclair családban.

A hazudósok családjában.

Amint a titkok kitudódnak, nem lehet őket elfelejteni – ezért javasoljuk, csak A hazudósok után olvassa ezt a könyvet.

Könyvadatok

Eredeti cím: Family of Liars

Oldalszám: 312

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2022

Sorozat: A hazudósok (0)

Annyi éve már, hogy 2016. húsvétján először elolvastam A hazudósokat. Annyi ideje már, hogy akkor zokogva tettem le a végén E. Lockhart tragikus műalkotását, és kitörölhetetlen nyomot hagyott az életemben. Azóta még egyszer újraolvastam, és még akkor sem gondoltam volna, hogy még abban az évben bővülni fog a kis csapatunk sztorija. Pontosabban ez már nem az ő történetük, hanem a szüleiké, azon belül is Carrie-é. 

Egy 25 évvel ezelőtti nyár. Egy titokzatos sziget. Négy Sinclair nővér. Mind sportosak, szőkék, tökéletesek, a legidősebbet kivéve. Carrie tökéletlen állkapcsa, a műtét, egy csúnya fertőzés, majd a tömérdek gyógyszer. Egy borzasztó tragédia. Egy nyár, amikor minden megváltozott, és még egy, ami a változás után következett. A Sinclairek kemények és törhetetlenek, de vajon el lehet-e felejteni valakit, aki tíz évig része volt az életednek? És be tudsz-e engedni valakit feltétel nélkül a világodba, akit eddig még csak egy pillanatra sem ismertél? 

Igencsak tartottam ettől a könyvtől. Rettegtem, hogy nem fogja megütni A hazudósok szintjét, és csalódva fogom félrerakni a végén vagy inkább már a közepén. Ám a félelmem alaptalan volt: A hazudósok családja nagyon is megállja a helyét az egyik kedvenc könyvem spin-offjaként. Egyből a jelennel indít, az előzmény (vagyis inkább a következmény) után, így ha valaki nem olvasta Cadence történetét, egyből egy spoiler-tengerbe fog ugrani. E kötet elolvasása előtt kötelező tudomást szerezni az előző kötetben történtekről, majd miután ez megvolt, ugorhatunk is vissza az időben. A három anyát már ismerjük, akik édesanyjuk, Tipper hagyatékán marakodtak látástól vakulásig, na de milyenek voltak még ifjúságuk virágán? Egy hajszálnyit sem jobbak. Vagy talán mégis, csak az az egymást követő két forró évszak tette őket olyanná, amilyenek. Ha nem tapasztalták volna meg a veszteséget, talán nem váltak voltak ilyenekké. Vagy talán mégis, elvégre mind talpig Sinclairek. Vagy talán mégsem? Annyi, de annyi minden történt ebben a kötetben is, hogy túl sok lenne felsorolni. Egy valami azonban mégis állandó: ez az elátkozott sziget, ami annyi bajt és bánatot hozott már a családra. És persze mindig van egy lány is, meg egy fiú, akivel megtapasztalják az első szerelmet, jelen esetben Johnny és Will édesanyja. Csakúgy, mint az unokahúga, ő is rengeteg mindenen ment keresztül, sőt, neki még több rosszat szánt a sors. Ennek ellenére vagy épp pont ezért ugyanúgy közel éreztem magamhoz a karakterét, mint Cadie-t annak idején, ő volt a legszimpatikusabb a három nővér közül. Sok minden értelmet nyert számomra ebben a regényben, az írónő nagyon szépen összefuttatta a két történetet. Néha viszont olyan érzésem volt olvasás közben, mintha újra Cadie lenne a narrátor, annyira hasonlított a két lány elbeszélésmódja, de lehet ez az írói stílus miatt van. Vagy csupán azért, mert büszke, ragyogó, félelmet nem ismerő Sinclair mindkettő. 

Összegezve A hazudósok családja nem szárnyalta túl számomra az elődjét, de nem is ez a célja. Egy teljesen új, más, mégis ismerős perspektívából enged láttatni egy évtizedekkel ezelőtt feledésbe merült titkot, amit a Sinclair testvérek az óceánba vetettek. De ami egyszer megtörtént, megtörténhet újra, még tragikusabban is, mint annak idején. Egyedül az utolsó csavar nem tetszett, szerintem felesleges volt, bár megértem, miért lett bedobva a csali. Nem haraptam rá, mert nem volt értelme. De van egyáltalán bármi értelme annak, ami történik velünk életünk során, főleg úgy, ha a történelem folyton csak ismétli önmagát? Sok kérdésre ad és nem ad választ ez a könyv, de az biztos, hogy érdemes adni neki egy esélyt, én nem bántam meg, hogy végül mégiscsak rászántam magam, és adtam egy sanszot Carrie Sinclairnek is. Épp ellenkezőleg. 

Pontszám: 10/10

Kedvenc idézetek

"- Szerintem jobb továbblépni. Előre nézni.

- De...

- Nem változtathatunk azon, ami az újságban van, akkor miért rágódnánk rajta? A múltat sem alakíthatjuk át, akkor miért ragadjunk le benne? (...) A régi sebek feltépése nem javít semmin - közli Tipper. - Nincs értelme dagonyázni." 

"- A dolgok néha törékenyek - közlöm. - Pont ettől értékesek." 

"- Én senkinek se szeretem kimutatni az érzéseimet - ismeri be egyszerűen Penny. - Az olyan, mintha meztelen lennék.

- Szóval képesek vagyunk rá - ismétlem határozottan. - Jók vagyunk benne.

- Miben? - kérdezi Penny.

- A színészkedésben. Egész évben úgy tettünk, mintha minden rendben volna, csak ezt kell folytatnunk. Már alaposan belerázódtunk. Ez amolyan családi szokás. És egy idő után tényleg minden rendben lesz. Értitek?" 

"- Nagyon összekuszálódnak az okok - vallom be. - És nem ígérhetem meg neked, hogy boldog leszek, még azt sem, hogy jól leszek, de elmondom, mit érzek, mert ezzel kifejezem, hogy többé nem áll szándékomban elzsibbasztani magam. Együtt fogok élni a bánattal és a szégyennel, és tényleg át fogom érezni őket, vagy mi, és igyekszem kevésbé gyűlölni és büntetni magam. Csak élek tovább, és jön egyik nap a másik után." 

"Én vagyok Hamupipőke mostohatestvére.

Én vagyok a szellem, aki nem nyerte el méltó büntetését.

Én vagyok Mr. Fox.

Fehér pamut vagyok és homokos láb, régi pénz és orgona, igen... és belül mégis csupa tengervíz, elvetemedett fa és rozsdás szög. (...)

Ez a nő egyszer úgy döntött, hogy hűséges marad a családjához. Elhagyhatta volna őket. Nem volt könnyű velük élni. De őket választotta, és vállalta ennek következményeit.

Továbbment, és mindent elkövetett azért, hogy

örömteli,

de tudatos

életet éljen.

Ez sem volt egyszerű. De megpróbálta."