Két hónappal a találkozásunk előtt még a halál kopogtatott az ajtómon.
Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy szerelmes leszek, nekivágok egy őrületes utazásnak, felülök egy Triceratopsra, egy bár pultján fogok énekelni, és hogy elveszítem a szüzességem, azt gondoltam volna az illetőről, hogy be van drogozva.
Aztán találkoztam Beckkel.
A vadító, okos és tagadhatatlanul elbűvölő Beck úgy száguldott be az életembe, mintha az lett volna a küldetése, hogy megértsem, az életet ne vegyem magától értetődőnek. Megmutatta nekem, hogy nincsenek határok, a szabályok a gyengéknek valók, és hogy egy csók pont akkor fog elcsattanni, amikor a legkevésbé számítok rá.
Fenekestül forgatta fel az életemet. Szinte már az utolsó reménysugarat is elveszítettem, amikor hirtelen kaptam egy új esélyt az élettől. Ezúttal viszont nem hagytam, hogy kicsússzon a kezeim közül.
Úgy indultunk útnak, hogy sem vesztenivalónk nem volt, sem garanciánk a másnapra.
Utunk a fiatal, gondtalan szerelemről szólt.
Az elevenen izzó szerelemről.
Egy olyan szerelemről, amihez nincsen térkép.
Könyvadatok
Eredeti cím: With This Heart
Oldalszám: 320
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Fordító: Rácz Kata
Még tavaly nyáron botlottam bele ebbe a könyvbe, véletlenül bukkantam rá, miközben a Könyvmolyképző weboldalán nézelődtem. Már akkor nagyon felkeltette a figyelmemet, tudtam, hogy egyszer el kell majd olvasnom, ha lesz rá lehetőségem. A szerző sem volt idegen számomra, olvastam már tőle a Testcselt korábban, igaz az a regénye nem tett rám különösebb benyomást, így itt volt a lehetőség, hogy újra próbálkozzak vele. Mindenképp tavasszal szerettem volna belekezdeni a kötetbe, mert a jó idő beköszöntével szerettem volna én is erőt meríteni belőle, és ez sikerült is.
A 19 éves Abby sohasem élhetett normális életet. Fél életét kórházban töltötte a vele született szívbetegsége miatta, édesanyja pedig minden percét annak szentelte születése óta, hogy vigyázzon rá és gondoskodjon róla. Itt ismerkedett meg a legjobb barátnőjével, Caroline-nal, akinél májrákot diagnosztizáltak, és egymás legnagyobb támaszai lettek. Míg ő a szervátültetésre várva egyre betegebb, Abby nemrég kapta meg az új szívét, és szigorú felügyelet mellett esélyt kapott ezzel egy új, hétköznapibb jövőre. Egy nap a temetkezési boltban egy különös srácba botlik, és szinte azonnal leveszi a lábáról Beck furcsa humora és vonzereje. Ezen felbátorodva a lány olyat tesz, amire addig sosem vállalkozott volna: elhívja a srácot az általa tervezett road tripre, egy államok körüli útra, Beck pedig nem utasítja vissza a lehetőséget. Az utazás során egyre közelebb kerülnek egymáshoz és magához az élethez, mígnem egy borzasztó tragédia véget vet az idilli napoknak.
Tudtam, hogy szeretni fogom ezt a könyvet. Éreztem, hogy jól választottam, amikor a sors elém vetette, és nem hagytam, hogy kicsússzon a kezeim közül. Abby történetét leginkább azok tudják értékelni, akik maguk is küzdenek valamilyen betegséggel, vagy abból felgyógyulva kaptak még egy esélyt a folytatásra. Remek történet önelfogadásról, újrakezdésről és az első szerelemről, ami fenekestől a feje tetejére állítja a világodat. Persze a könyv messze nem tökéletes, de a hibái ellenére is szerethető, és megolvasztja az olvasó szívét. Néhol klisés, helyenként kissé hihetetlen és idegesítő, de pont ettől tökéletlenül tökéletes. Néha legszívesebben veszekedtem és kiabáltam volna Abbyvel, főleg amikor az egészségét kockáztatta nem egyszer, de be kellett látnom, hogy valahol az új szíve mélyén igaza van. Hisz nem ugyanezt tettem én is? A gyógyulás reményében képes voltam több száz kilométert utazni, hogy kapjak egy olyan kezelést, ami talán enyhülést hozhat a betegségemben, és ezzel együtt találkozzak végre személyesen is azzal az emberrel, aki nap mint nap tartotta bennem a lelket, hogy egy nap majd jobb lesz. Hosszú út vár még rám, mire az a nap tényleg eljön, de addig is hiszek, reménykedek és megélek minden egyes pillanatot, ahogyan Abby is tette, hiszen ha minden éjszaka úgy csukod le a szemed, hogy másnap talán nem nyitod ki többé, sokkal több mindent bevállalsz. Pont ezt szerettem ebben a lányban, hogy eleinte ugyan kissé félve, de végül egyre bátrabban bele mert vágni új kalandokba, és bár fizikálisan nem tudott mellette lenni, de akkor sem hagyta magára még ez idő alatt sem a legjobb barátnőjét. Persze az út valódi céljára elég hamar rájöttem, hogy hová és kihez akar eljutni, de nem is a végállomás volt lényeges, sokkal inkább maga az utazás, és a közben szerzett tapasztalatok. Beckről olyan túl sok mindent nem tudtunk meg, csak hogy milyen kedves, nagylelkű és szuper pasi, mert Abbynek persze sikerült a legszívdöglesztőbb srácot kifognia (mentségére legyen szólva, a betegsége miatt egyetlen hímnemű egyénnel sem került közelebbi kapcsolatba az apján, a kezelőorvosain, valamint a szomszédjában lakó meleg páron kívül), és több mindenbe is bele tudnék kötni (például a rengeteg cukorfogyasztásba Abby részéről), de nem fogok. Aranyosak voltak együtt, tetszett, ahogy Beck vigyázott a lányra és poénkodtak egymással. Ám semmi sem tarthat örökké, főleg nem az emberi élet, és Abbynek is össze kellett törnie nem is egyszer, hogy aztán újraépítse magát a szilánkjaiból, hogy erősebbé váljon és rájöjjön, mennyit is ér valójában, és minden rendelkezésére álló napot úgy éljen meg, ahogyan csak szeretne, a saját akarata szerint.
Összegezve az Ezzel a szívvel nem egy könnyed romantikus történet. A főszereplőknek hatalmas utat kell bejárniuk, mire végül elfogadják önmagukat, mégsem tudja náluk jobban senki, milyen érzés minden egyes másodpercet az utolsóként megélni. Szóval éljetek, merjetek, nevessetek és szeressetek, ameddig csak lehet, azzal a szívvel, ami bennetek dobog, akár a sajátotok, akár másé ver bennetek. Én pedig ezzel a szívvel szeretem továbbra is töretlenül azt az embert, aki már lassan másfél éve a fényem a sötétségben, és aki nélkül nem írhattam volna le ezeket a sorokat.
Pontszám: 10/9
Kedvenc idézetek
"Tudom, milyen érzés úgy lefeküdni, hogy azon aggódom, minden, amit tettem, esetleg az utolsó alkalom volt az életemben: utoljára vacsoráztam, utoljára öleltem meg a szüleimet, utoljára nyitottam ki a szemem, utoljára hallottam, amint valaki a nevemet mondja. Aztán azokra a dolgokra gondoltam, amiket még nem éltem át. Fogalmam sincs milyen érzés normálisnak lenni."
"- Nem szeretnélek megijeszteni vagy ilyesmi, de általában bokszerban szoktam aludni. Ma éjjel miattad nem akarok, de az tuti, hogy ebben a hőségben képtelen lennék pólóban aludni. Nem baj?
Egyáltalán létezik olyan ember a földön, aki erre nemet mondana?
- Nem baj, én meg általában csukott szemmel alszom, szóval úgysem látom."
"Túl fiatal voltam ahhoz, hogy ilyen cinikus legyek, de nem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy ha egész évben jó voltál, az nem jelenti azt, hogy a Mikulás ajándékot hoz; nem számít, milyen keményen küzdöttél, a testedben lévő sejtek úgyis azt csinálnak, amit akarnak. Mind ki vagyunk szolgáltatva azoknak a folyamatoknak, amelyik emberré tesznek bennünket. Ők irányítják a sorsunkat, nem mi."
"Ő egy jóképű fiú volt baseballsapkában, én pedig egy cinikus lány, aki urnát keresett.
Ő egy makacs fiú volt, aki befurakodott mellém egy road tripre, én pedig egy lány, aki megtanulta, sosem ehetsz elég pillecukrot.
Caroline a barátnőm volt, aki félbeszakította az utunkat, és mi ketten pedig azok, akik megtanulták értékelni a hátralévő életük idejének határtalanságát."
"Értékesebb bizonyos emberek élete másénál? Többet veszített a világ Colby halálával, mint amennyit az én életemmel nyert?
Tényleg azon múlik, hogy valaki mennyire értékes, hogy mit tesz meg a világért? Hogy hány barátunk volt, amikor meghalunk?
Egy éve azt hittem, tudom a választ ezekre a kérdésekre. Mára azonban rájöttem, hogy senkinek nem áll módjában megítélni egy emberi élet értékét.
Mindannyian más okból vagyunk értékesek, és az élet szándékosan nem segít átváltani ezeket az értékeket.
Nem kell tudnunk a választ.
Többé nem élhetek Colby-ért és Caroline-ért.
Kaptam egy szívet, ez tény. Kaptam egy ajándékot az élettől, ami csak keveseknek adatik meg, és nekem kell eldöntenem, hogy én miként akarom használni. Nem úgy, ahogy mások helyesnek tartanák."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése