Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.
A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?
A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?
Könyvadatok:
Fordító: Horváth Márta Zsanett
Oldalszám: 400
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2019
Sorozat: The Enemy #1
Az utóbbi időben méltatlanul hanyagoltam a zombis történeteket, hiába imádom őket. Így amikor megláttam, hogy év elején érkezik Charlie Higson könyve, egy percig sem volt kérdés, hogy elolvassam-e. A fülszövege azonnal megfogott, alig vártam, hogy végre megjelenjen, és szerezzek belőle magamnak egy példányt. Rég vonzott már ennyire észveszejtően egy ifjúsági regény, egyszerűen éreztem, hogy nincs apelláta, nekem ezt olvasnom kell.
A történet Londonban játszódik, ahol megközelítőleg másfél évvel ezelőtt egyfajta gyilkos kór ütötte fel a fejét, amitől a legtöbb tizennégy év feletti ember életét vesztette, vagy ami ennél is rosszabb, rothadásnak induló, vérszomjas lénnyé változott. Az életben maradt gyerekek a város különböző pontjain vették be magukat, kis csoportokat alkotva a túlélés érdekében. Arran néhány maroknyi fiatallal a Waitrose bevásárlóközpontban húzza meg magát, ám a tökéletesen kiépített védelmi rendszerük ellenére sem érezhetik magukat biztonságban. A felnőttek ugyanis mindenütt jelen vannak, a környéken ólálkodnak, Arranék az egyre fogyatkozó élelem miatt pedig kénytelenek elhagyni a boltot, hogy beszerző körútra induljanak. Egyre messzebb merészkednek jelenlegi otthonuktól, míg nem egy nap egy különös idegennel találkoznak. A foltos kabátos fiú, Jester azt állítja, hogy a Buckingham-palotából jött, ahol az ott élő gyerekek viszonylag jólétben és biztonságban töltik napjaikat. Arran úgy dönt, hogy követi Jestert, és elindul kis csapatával, ám minden utcasarkon veszély leselkedik rájuk. Nem egyszer kell megküzdeniük a rájuk rontó felnőttekkel, miközben céljuk felé menetelnek, és korántsem biztos, hogy az az idill várja őket a végállomáson, amire számítanak.
Charlie Higson
A Felnőttek nélkül különleges young adult regény. Brutális, mégis szívmelengető történet a túlélésről. A kötet legnagyobb érdekességét a gyerekek kontra felnőttek elképzelés adja, hogy hogyan is tudnak életben maradni tizennégy éven aluliak egy olyan világban, ahol a szüleik vagy épp idősebb testvéreik potenciális zsákmányként tekintenek rájuk. Az író nem kertel, egy erős in medias res kezdéssel egyből a dolgok közepébe vág, szembesítve az olvasókat a könyörtelen valósággal. Egyáltalán nem finomkodik, hús-vér valójában jeleníti meg előttünk az eseményeket, ezért ifjúsági regény ellenére csak erősebb idegzetűek kezébe ajánlott. Nem nélkülözi a gyomorforgató, véres jeleneteket, amikből kapunk jószerével a nyakunkba, mégis van egyfajta bája, ami megdobogtatja az ember szívét. Engem is magával ragadott a feszes tempó és a sok izgalom, mindvégig bizonytalanságban tartott a történet kimenetelét illetően. Egyetlen percig sem lehettem benne biztos, ki lesz az, aki végül beér a célba, ugyanis Charlie Higson nem bánik kesztyűs kézzel a karaktereivel. Nem kegyelmez nekik, bármikor meghalhatnak, ha úgy jön ki a lépés. Az egyik főszereplőtől már körülbelül a könyv harmadánál búcsút vehetünk, és utána is rengeteg halál és megrázó esemény történik. A cselekmény alapvetően két szálon fut, az egyiken a Waitrose-csapat sorsát követhetjük nyomon, míg a másik síkon a szintén hozzájuk tartozó, de felnőttek által elrabolt Kis Sam kálváriáját élhetjük át. Mindkét szál izgalmas és tökéletesen kidolgozott, egyedül a fordítást éreztem gyengének, főleg a vége felé lett "elkapkodva", ami sajnos kissé elvett a maximális élményből.
A regény erősen karakterközpontú, szinte minden főbb szereplő fejébe bepillantást nyerhetünk. Arran a csoport vezéreként olyan fiú, akire felnéznek a többiek. Gondoskodik róluk, vezeti a guberálókat, és a szíve is a helyén van. A helyettese, Maxie is a szívén viseli a csapat sorsát. Erős, okos, lelkiismeretes lány, védelmezi a kisebbeket, akik mindig számíthatnak a segítségére. Ollie a csapat esze, az a típus, aki inkább a háttérben maradva csendben szemléli a dolgokat, így vonva le a megfelelő következtetéseket. Kis Sam került hozzám a legközelebb, aki képes több felnőtten is keresztülgázolni, hogy megtalálja a húgát, eszméletlenül szerethető és harcias a maga kilenc évével és a határozottságával. Akhilleusz tipikus harcos macsó, aki az erejével kérkedve kissé felvágós, de ő is szerethető, ahogy Arranék kezdeti ellenfelei, majd később bajtársai, a Morrisonsos gyerekek. Blue, Lewis, Whitney és a többiek is abszolút megállják a helyüket ebben a sarkaiból kifordult, kegyetlen világban, ahol sosem tudni, mit hoz a holnap, és melyik lesz az utolsó nap, amit megélnek.
A Felnőttek nélkül tehát egy nem mindennapi regény életben maradásról, zombikról, akik valójában nem zombik, és gyerekekről, akik nem gyerekek többé. Maguknak is felnőtté kell válniuk, és össze kell fogniuk, ha túl akarják élni. Akciódús, pörgős, elgondolkodtató könyv, természeten függővéggel és egy olyan hátborzongató csavarral, ami miatt már most két kézzel kapnék a folytatások után.
Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
Pontszám: 10/8
Nézőpont: E/3, múlt idő, több szemszög
Kedvenc karakter: Kis Sam
Kiknek ajánlom: erősebb idegzetű zombistáknak és disztópiásoknak
Idézetek a könyvből
"- Ha a farkas a bárányokra támad, a pásztor megöli a farkast - mondta Rhiannon. - Végül azonban megeszi a bárányt, ha éhes.
- Nem vagyok bárány - mondta Sam. - Én egy fiú vagyok.
- Az ő szemükben bárány vagy."
"- Résen kell lennünk, Frodó - szólt a Kölyök.
- Sam vagyok - háborodott fel a fiú.
- Ja, tényleg, bocs. Tudtam én, hogy valamelyik hobbit."
"Az hiányzik a legkevésbé, hogy valaki megpróbáljon felvidítani. Olyankor tudni akarod, hogy más is ugyanilyen nyomorultul érzi magát, és tudja, mit érzel. Így tudod, hogy nem vagy egyedül."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése