Isaac Marion: Warm Bodies - Eleven testek

R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi hulla.

Egy elhagyott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük.

Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni...

Isaac Marion egész életében Seattle-ben élt. Nem végzett el semmilyen egyetemet, nem nyert díjat, nincs felesége, sem gyereke. Van viszont egy zenekara, képeket fest, és első regényében gyökeresen megváltoztatta a zombikról alkotott elképzeléseinket.

Könyvadatok:

Fordító: Nagy Gergely

Oldalszám: 312

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Warm Bodies - Eleven testek #1

Kb. két éve láttam a regényből készült filmet, ami akkor annyira tetszett, hogy azon nyomban elhatároztam, valamikor mindenképpen belevetem magam a könyvbe is. Telt-múlt az idő, kicsit háttérbe is szorult ez a szándékom, hiszen mindig jönnek újabb és érdekesebb kötetek, amik elsőbbséget élveznek a várólistámon, de az élmény nem kopott meg. Nem pont ebben az évben terveztem felfrissíteni az emlékeimet a történetről, de egy kedves barátom nekem ajándékozta a saját példányát nemrég, és onnantól nem volt visszaút. Megrohamoztak a régi emlékek és érzések, hogy mennyire szerettem a filmadaptációt, így izgatottan vártam, hogy fejest ugorhassak az írott verzióba is.

R zombi. De nem ám akármilyen zombi. Érző, gondolkodó lény, tele álmokkal és vágyakkal, emiatt kissé kilóg élőhalott társai közül. Egy nap a szokásos portyájára indul néhány másik, szintén éhes szomszédjával a városba, ahol belefutnak egy túlélő Eleven csoportba. A fiataloknak esélyük sincs a támadó zombisereg ellen. Amikor R elkapja a vezetőjüket, Perryt, és megeszi az agyát, átveszi az emlékeit, melynek hatására egyetlen cél kezdi vezérelni: hogy megmentse a fiú barátnőjét, Julie-t, aki riadtan kuporog az egyik sarokban a mészárlás alatt. Bár a többiek megpróbálnak végezni vele, R kimenekíti a lányt, és hazaviszi a repülőtérre, az otthonába. Julie kezdetben retteg tőle, de hamar rájön, hogy elrablója nem megenni, hanem védelmezni akarja, és idővel furcsa, mégis bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük. R úgy érzi, mellette Holt létére igazán él, és velük kezdetét veszi egyfajta változás, ami talán az egész világra hatással lehet.

Az Eleven testek nem egy átlagos zombis regény. Épp ellenkezőleg: egyedülálló a maga nemében. Isaac Marion olyan képet fest benne az élőhalottakról, ami gyökerestől változtatja meg a róluk alkotott elképzeléseinket. A legtöbb kötet üres fejű, agyatlan hullaként ábrázolja őket, akik nem képesek elfojtani emberi hús iránti sóvárgó éhségüket, ezért a gyilkolás és a kannibalizmus irányítja a mindennapjaikat. Nos, ez kezdetben ebben a könyvben sincs másként. A kiindulópont szerint a zombik élvezettel mészárolják le a még élő embereket, vagyis az Eleveneket, bár nem mind ugyanazon a fejlettségi szinten állnak. Vannak közöttük olyanok, akik több mindenre emlékeznek a régi életükből, melyek csupán benyomások, de arra épp elegendőek, hogy változást hozzanak az "életükbe". Ez az, ami a történet különlegességét adja. Az író nem a leépülésre, hanem a gyógyulásra helyezte a hangsúlyt. Egy szépen kidolgozott fejlődési folyamatot tár az olvasók elé, amivel teljesen lenyűgözött. Nem hiába imádtam a filmet, tudtam, hogy valamikor el kell olvasnom a könyvet is, hogy teljesebb legyen az élmény. Általában törekszem rá, hogy előbb a könyvet kerítsem sorra, és csak utána a belőle készített adaptációt, de ez esetben nem számított, hiszen száz százalékig élvezhető maradt a történet, annak ellenére, hogy tudtam, mi vár rám a végén. Egyébként is rég olvastam már egy jó kis zombis sztorit, így ez most úgy kellett a lelkemnek, mint sivatagban szomjazónak egy éltető korty víz. Hihetetlenül tetszett az a hierarchia, amit az író felállított a Holtak számára, ugyanis nem mind egyenlőek. Vannak, akik már megszámlálhatatlan ideje élőhalott állapotban leledzenek, és a hús is rég lefoszlott róluk, ők a Csontik, míg a Husik többé-kevésbé nagyobb mennyiségű izommal és szövettel rendelkeznek. Ők még csak a bomlás kezdeti fázisaiban járnak, de mivel a Csontik a rangidősek, ők irányítanak mindenkit, nekik kell engedelmeskedni. Eléggé erőszakos népség, a változás útjában állnak, de nagyon szervezettek, például komplett családokat állítanak össze, úgy, hogy rituális szertartás keretében párokat házasítanak össze, majd gyerekeket kerítenek nekik, akiket meg is tanítanak az emberevés művészetére. Elmondhatatlanul jól szórakoztam a szokásaikon, sokszor hangosan nevettem a vicces szituációkon, míg máskor azon törtem a fejem, hogyan is alakulhatott át ily mértékben a világ. Igazi, kézzel fogható választ nem kapunk a problémára, de néha nem is fontos a múlt, a jövő viszont annál inkább. Csak elengedtem magam és hagytam, hadd sodorjanak előre az események megint, közben pedig elmerültem picit az anatómia tudományába is. Tetszett, hogy minden fejezet végén található egy, az emberi test valamelyik részét ábrázoló rajz, igazán ötletes megoldásnak tartom.

R-t mindvégig imádtam. Már a legelső oldalakon belopta magát a szívembe. Hullaként is sokkal inkább élő, mint Holt, és, bár nem dobog a szíve, igenis érez, és nem is akárhogy. A nevét ugyan rég elfelejtette, csak a kezdőbetűje maradt meg az emlékezetében, de vannak álmai és vágyai, amikkel jobbá akarja tenni a világot. A beszéddel néha meggyűlik a baja, de az agya vág, mint a borotva, emiatt tűnik ki a tömegből. Mikor elfogyasztja Perry agyát, a fiú minden emléke és érzése az övé lesz, idővel a sajátjának kezdi tekinteni az ő életét, ahogy összekapcsolódnak. Perry afféle lelkiismeretté válik R számára, aki arra ösztönzi, hogy igenis merjen lépni, és álljon a változás élére, mert vele valami nagy dolog veheti kezdetét. Érdekes volt látni, ahogy ők ketten eggyé váltak, és az életről lemondott, kiábrándult srác tudata új értelmet adott R létezésének. Miatta kezd el vágyni még inkább az életre, hogy újra verhessen a szíve, és visszatérhessen az Elevenek közé, Julie-t megismerve ez az érzés pedig még tovább fokozódik. A lány üdítő változatosságot hoz egyhangú, monoton életébe, kötelességének érzi, hogy vigyázzon rá, és mindentől megóvja őt. Persze Julie-t sem kell félteni, a lelke mélyén bátor lány, mégsem tudtam megkedvelni, akárhogy erőlködtem. Megértettem, miért ilyen pesszimista, hiszen az élet keményen elbánt vele is, mint minden más túlélővel, de nekem akkor is túl sok volt. Undok és flegma, olykor hisztis is, ami miatt néha szívesen megcibáltam volna a haját, de azt nem tagadhatom, hogy jó kis párost alkottak R-rel. R-nek idővel sikerül lerombolnia azt a magas és vékony falat, amit a lány emelt saját maga köré, és egy kissé morbid, mégis gyengéd viszony alakul ki közöttük. Julie barátnője, Nora sem került közel hozzám, R barátja, M viszont annál inkább. Hörgő, dülöngélő bátyként gondoskodik főhős zombinkról, már amikor nem kapnak épp össze egy-egy apróságon. Kissé erőszakos és rámenős, vérbeli Casanova a nők között, amivel jó néhány vicces szituációt eredményezett, rajta nevettem talán a legtöbbet.

Mindent egybevetve az Eleven testek kiemelkedő alkotás a saját kategóriájában. Lendületes, humoros, egyben elgondolkodtató kötet, amely több egy szimpla zombis regénynél. Bár Julie miatt nem tudom megadni rá a maximális pontszámot, újra bebizonyította számomra, miért szeretem annyira ezt a történetet. Most ismét kedvet kaptam a filmhez is.

Pontszám: 10/9

Nézőpont: E/1, jelen idő, R szemszögéből
Kedvenc karakter: R
Kiknek ajánlom: akik egy kis világvégi, zombis-túlélős kalandra vágynának

Idézetek a könyvből

"A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka."

"Ha az ember elért a világ végére, aligha számít, milyen úton jutott oda."

"– Hiszen muszáj emlékeznünk. Muszáj mindenre emlékeznünk. Ha nem emlékszünk, minden örökre eltűnik, mire felnövünk."

"– Nincs szabály arra, hogyan „kell” történnie a dolgoknak, Perry. Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá."

"Rövid életem során egy csomó döntést hoztam meg csak azért, mert azt hittem, azt várják tőlem, de végül az apámnak lett igaza: a világnak nincsenek szabályai, A szabályok a fejünkben vannak, a közös, emberi tudatunkban. Ha vannak szabályok, azokat mi alkotjuk. És meg is változtathatjuk őket, amikor csak úgy tetszik."

Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!