2018. október 12., péntek

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia


A világban kér erő uralkodik, egymást véletlenszerűen felváltva: a mágia és a technológia.
Amikor a mágia kerekedik felül, leállnak az autók, nem működnek a fegyverek, a tudásra és gazdagságra szomjazó Halottidézők pedig tudatukkal irányítják a vérszomjas vámpírokat. Amikor azonban a technológia kerekedik felül, semmilyen varázsige nem védi meg többé az otthonunkat a szörnyetegektől.
Kate Daniels paranormális ügyek felgöngyölítésével megbízott zsoldosként szolgál. A szókimondó lány kissé túlságosan is bízik a kardja erejében. Mivel az ereiben mágia csordogál, maga is bármikor halálos célponttá válhat. Amikor gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.
Vajon mibe keveredik bele, ha a Halottidézők és a Falka is őt akarja?



Könyvadatok:
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
Oldalszám: 320
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Kate Daniels #1



Jó néhány éve néztem már folyamatosan farkasszemet Kate Daniels-szel. Reménykedtem benne, hogy előbb-utóbb hátha lecsap rá valamelyik hazai kiadó, és elhozzák számunkra magyarul is a kalandjait, hogy ne csak messziről csodálhassam a külföldi kiadásokat. Ez a pillanat 2015-ben érkezett el, amikor is a Könyvmolyképző Kiadó megjelentette a sorozat első kötetét. Szinte azonnal repült is a kívánságlistám élére, aztán idővel kissé háttérbe szorult. Persze nem feledkeztem meg róla, csak valahogy sosem jutottam el addig, hogy be is szerezzem. Pár héttel ezelőtt azonban Viki barátnőm gondoskodott róla, hogy ez megváltozzon, ugyanis névnapomra megkaptam tőle a könyvet, nem sokkal később pedig fejest ugrottam bele.


Kate Daniels nem olyan nő, aki megijed a saját árnyékától, épp ellenkezőleg. Zsoldosként, mágiával kapcsolatos ügyek megoldásával keresi a kenyerét, és nem retten vissza a leghátborzongatóbb esetektől sem. Mikor értesül róla, hogy a gyámját brutálisan meggyilkolták, maga kezd nyomozni az ügyben. Lassan, lépésről lépésre szedegeti össze a bizonyítékokat, addig, míg a nyomozás túl nem nő rajta. Idővel rájön, hogy a helyzet sokkal összetettebb, mint gondolta, így másokat is kénytelen bevonni a részletekbe. A Déli Alakváltók Urához fordul segítségért, aki nem elég, hogy egy arrogáns, pöffeszkedő fráter, még egy ifjú vérfarkast is a nyakába sóz, hogy gondoskodjon róla. Kate minél közelebb kerül az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy egy ősi, természetfeletti lény áll az egész mögött, ami nem csak az ő, hanem újdonsült szövetségesei életére is komoly veszélyt jelent.

A Magic Bites hihetetlenül ütős könyv. Bár nem tökéletes, nagyszerű sorozatnyitó kötet. Ilona Andrews egy összetett és lenyűgöző urban fantasyt varázsolt a lapokra, ami igencsak magával ragadott. A szerzőpáros szépen, fokról fokra bontja ki a cselekmény szálait, és lassan, lépésről lépésre csöpögteti az információmorzsákat. Egyedül az elején éreztem kicsit soknak azt az adatáradatot, amit rám borított, ezért kezdetben elég nehezen lavíroztam a sok új név és kifejezés között. Már a legelső oldalakon megtudjuk, kicsoda Kate, mivel foglalkozik, és milyen viszonyban állt egykori gyámjával, akinek halála köré építkezik a történet. Mivel kezdő kötetről beszélünk, érthető, hogy megpróbálta felvázolni az alapvető tudnivalókat, de kezdetben úgy éreztem, mintha egyszerre akart volna minden lényeges dolgot rám erőszakolni, amivel kissé lelassította a felfogásomat. Ám amint letisztázódott bennem, ki kicsoda és kivel van, illetve hová tartozik, lassúbb ütemre kapcsolta az információáramlást, így sokkal jobban tudtam élvezni a regényt. Érdeklődve csipegettem fel minden pici morzsát, amit itt-ott elejtett, hogy azokat elraktározva bővítsem az ismereteimet. Minél többet tudtam meg a dolgok működéséről, annál inkább magukkal rántottak az események, és megállíthatatlanul sodortak előre. Nagyon tetszett ez a sötét, bámulatos világ, ahol a technológiát hullámokban váltja fel a mágia, használhatatlanságra ítélve ezzel minden elektromos szerkentyűt, ha pedig a technológia kerekedik felül, a mágiahasználat szorul vissza. Mintha a múlt keveredne a jövővel, e kettő váltakozása határozza meg Atlanta lakóinak életét, legyen az élő, halott, ember, állat, vagy ezek keverékei. A társadalom igen széleskörűen tevődik össze: egyrészt ott vannak az Emberek, akik maguk is előszeretettel élnek a mágia eszközeivel, közülük is a Halottidézők képesek arra, hogy elméjükkel vámpírokat irányítsanak. Másrészt léteznek alakváltók, akik egyetlen szervezetbe tömörülnek az Alakváltók Urának vezetése alatt, de ezen belül megvannak a saját csoportjaik, attól függően, hogy farkas, nagymacska, medve vagy patkány alakját képesek felvenni. És persze rajtuk kívül létezik sok más, ősi, nagy hatalmú lény, amivel szinte lehetetlen végezni, ezért óriási kihívás elé állítják azokat, akik megkísérelnek velük leszámolni. Megmondom őszintén, mindvégig fogalmam sem volt arról, ki lehet az igazi tettes, csak amikor már a szememet szúrta ki, annyira lefoglaltak a történések. Azt nem állítom, hogy tökéletesen megértettem és átláttam mindent, de élveztem a nyomozás folyamatát. Szeretem a krimiket, érdekes volt végigkövetni, mi mindenre és hogyan jött rá rettenthetetlen főhősnőnk, a vicces párbeszédeket pedig különösen imádtam, nagyon jókat mosolyogtam rajtuk.


Kate tökös, belevaló főhősnő. A kardjával, Gyilkossal félelmetes párost alkotnak, hihetetlenül precízek és hatékonyak együtt akció közben. A lány vére maga a mágia, ám ettől még ember, és, akármilyen képzett, mint minden ember, néha ő is követ el hibákat. Nem tökéletes, de legalább belátja, ha elszúrt valamit, és nyafogás helyett igyekszik jóvátenni a bűneit. Kemény, harcos amazon, egyben esendő is, nagy adag öniróniával megáldva. Kedveltem őt, ahogyan Currant is, a hatalmas, szürke oroszlánná változni képes, Déli Alakváltók beképzelt, fennhéjázó Urát. Tesztoszterontól túlfűtött, vérbeli alfahím, akinek az emberei biztonsága az első, de ha kell, szó szerint is tűzbe megy Kate-ért. Imádtam őket együtt, a sziporkázó párbeszédeiket, ahogy húzták egymás agyát, de azért mindig számíthattak a másikra. Dereket, a fiatal farkast is bírtam, aki ugyan megpróbált vigyázni Kate-re, de inkább őrá kellett. Általában ő húzta a rövidebbet, sokat kell még tanulnia, de nem reménytelen eset. Ghastek nem került közel a szívemhez, egyelőre túl rejtélyes ahhoz, hogy bárhová rangsorolni tudjam. A romantika szerencsére csak elenyésző százalékban üti fel a fejét a könyvben, ezt is Crestnek köszönhetjük. Egy rövid időre megszédíti Kate fejét, ám nem olyan mértékben, hogy ne tudna tőle rendesen gondolkodni. Nem igazán kedveltem őt, egyáltalán nem illenek össze, sőt, titokban abban reménkedtem, hogy ő legyen a gyilkos, akkor legalább tisztázódna a helyzet.

Összességében véve a Pusztító mágia egy ütős, zúzós urban fantasy, rengeteg akcióval, humorral és egy izgalmas krimi szállal fűszerezve. Bár az elején nem igazán találtam benne a helyem, a történet előrehaladtával fokozatosan ragadtak magukkal az események és a szereplők. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mely szerencsére tavaly megjelent magyar nyelven is Perzselő mágia címmel. Alig várom, hogy a kezembe kaphassam.



Pontszám: 10/9



Nézőpont: E/1, múlt idő, Kate szemszögéből
Kedvenc karakter: Kate, Curran
Kiknek ajánlom: az urban fantasy szerelmeseinek




Idézetek a könyvből

"- Cicc, cicc? - szólalt meg egy férfihang.
Ijedtemben ugrottam egyet. Egyik alakváltó sem képes egyik pillanatról a másikra visszaváltozni! A köztes állapotot képesek elérni, de még úgy is nehezen tudnának beszélni.
- Jobb nem jutott eszembe - feleltem. - Kissé felkészületlen vagyok. Ígérem, legközelebb hozok tejfölt és macskamentát."

"- Még valami, Felség! Szeretnék egy nevet, amit megemlíthetek a jelentésemben, de valami rövidet, mert a Déli Alakváltók Seregének Ura kissé hosszú lenne. Hogyan szólíthatlak?
- Őfelségének.
A szememet forgattam.
Megvonta a vállát.
- Szerintem elég rövid."

"Az emberek éppúgy hatással vannak a mágiára, mint az rájuk. Ha sok ember hiszi valamiről, hogy igaz, akkor néha a mágia engedelmeskedik, és a hit tényleg igazzá válik."

"- Derek, soha nem mond egy nőnek, hogy valaki szebb nála! Ha így teszel, azzal egy életre szóló ellenséget szerzel magadnak.
- Neked viszont sokkal jobb a humorod, és keményebben harcolsz.
- Igazán köszönöm! Kérlek, folytasd még, és részletezd, hogy miért tartod őt külsőleg vonzóbbnak, mint engem! Ha azt találod mondani, hogy nekem erősebb személyiségem van, esküszöm, megütlek!"

"Tudtam, mire gondol. Arról a pillanatról beszélt, amikor ráébredsz, hogy magányos vagy. Egy ideig talán élvezed az egyedüllétet, és eszedbe sem jut, milyen lehet mással, de aztán hirtelen találkozol valakivel, és akkor tapasztalod csak meg az igazi magányt. Tőrként hasít beléd, valódi fájdalomként, és egyszerre érzed magad megfosztottnak és dühösnek. Megfosztottnak, mert szeretnél azzal az illetővel lenni, és dühösnek, mert a hiánya keserűséget okoz."




Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése