Hawkins, Indiana. Legtöbb lakója számára idilli kisváros, ám a szerepjátékos, metálos és kiközösített Eddie Munsonnak a borzalmak kriptája. Szerencsére már csak pár hónapja van hátra a középiskolából, amit remekül el lehet ütni némi kockacsörgetéssel és részeg közönség előtti csörömpöléssel. Utána pedig marad az élve eltemetés a borzalmak kriptájában.
Ekkor azonban Eddie egy igazi csodával találkozik: a hawkinsi középiskola egy végzett diákjával, akinek sikerült elmenekülnie innen. Paige ráadásul nemcsak sikeresen maga mögött hagyta Hawkins városát, hanem egy Los Angeles-i lemezkiadó tehetségkutatójaként dolgozik. A lány fantáziát lát Eddie Korhadt Koporsó nevű zenekarában – Eddie-ben pedig talán még többet.
A bandának már csak egy demót kellene összeraknia ahhoz, hogy meginduljanak az Iron Maiden és a Metallica nyomdokain, ám a stúdióhoz pénzre van szükség. Eddie bármire hajlandó, hogy megszerezze a lét, még ha ehhez a törvényt hírből sem ismerő apjával is kell összefognia.
Egy dolog biztos: 1984 Eddie Munson éve lesz…
Ekkor azonban Eddie egy igazi csodával találkozik: a hawkinsi középiskola egy végzett diákjával, akinek sikerült elmenekülnie innen. Paige ráadásul nemcsak sikeresen maga mögött hagyta Hawkins városát, hanem egy Los Angeles-i lemezkiadó tehetségkutatójaként dolgozik. A lány fantáziát lát Eddie Korhadt Koporsó nevű zenekarában – Eddie-ben pedig talán még többet.
A bandának már csak egy demót kellene összeraknia ahhoz, hogy meginduljanak az Iron Maiden és a Metallica nyomdokain, ám a stúdióhoz pénzre van szükség. Eddie bármire hajlandó, hogy megszerezze a lét, még ha ehhez a törvényt hírből sem ismerő apjával is kell összefognia.
Egy dolog biztos: 1984 Eddie Munson éve lesz…
Könyvadatok
Oldalszám: 368
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2025
Fordító: Marczali Tamás
Sorozat: Stranger Things 6.
"- Egy Munson nem támaszkodik a szerencsére. Mi magunk kovácsoljuk meg."
Nem tudtam róla, hogy jelent meg új Stranger Things kötet, egészen addig, míg a tavaly év végi Alexandra Könyvvásáron meg nem pillantottam az újdonságok között. Nagyon megörültem, annak pedig még inkább, hogy nem más a főhőse, mint Eddie Munson, aki egyébként is a szívem csücske volt a negyedik évadban. A hab a tortán pedig az volt, hogy néhány héttel később meg is kaptam a kötetet ajándékba. Idén januárban terveztem elolvasni, de végül sajnos nem fért bele a hónapomba, viszont a sorozatot akkor kezdtem újranézni, ezért úgy voltam vele, ha befejeztem, utána sorra kerítem a könyvet is.
A történet 1984-be repít vissza, még mielőtt Eddie feltűnt volna a színen. A hawkinsiak nagy része gyűlöli a Munsonokat, mivel Eddie apja, Al a kétes üzelmeivel megbélyegezte a vezetéknevüket, és ezzel fia sorsát is. Az Eddie által vezetett Pokol Tüze Klubot is sátánista szektának tartják a Hawkins Gimiben, pedig csak egy szimpla Dungeons & Dragons csapatról van szó, akik imádnak szerepjátékozni. Aki kapcsolatba kerül velük, arra rászállnak a suli aktuális izomagyai, és az igazgató sem nézi jó szemmel a srácok összejöveteleit. Eddie már megszokta, hogy mindenki a nyomit és az örök vesztest látja benne, ám amikor az egyik fellépésük alkalmával felfigyelnek zenekarukra, a Korhadt Koporsóra, megfordulni látszik a szerencséje. A banda lehetőséget kap, hogy bizonyítson, és ha nem vallanak kudarcot, sztárokká válhatnak. A fiú lázasan gyakorol, hogy lenyűgözzön mindenkit, főként a zenei fejvadász Paige-et, akitől az esélyt kapta. Ám a demófelvételre és arra, hogy Kaliforniába jusson, pénzre van szüksége, ezért kénytelen szövetkezni apjával, aki egy zűrös ügyletbe rángatja bele.
Eddie Munsont nem lehet nem szeretni. A róla szóló könyv ugyanolyan, mint ő: izgalmas, pörgős és mindent elsöprő erejű. Tökéletesen visszaadja a karaktert és annak mélységeit, néhány extra csavarral megfűszerezve. Igazi balzsam volt ez a kötet a lelkemnek a negyedik évad eseményei után, és a sorozat befejeztével szuper nosztalgiázásnak is bizonyult. Már az első felbukkanása után sejtettem, hogy Eddie jelentős szerepet fog betölteni, azt azonban nem, hogy ennyire meg fogom majd szeretni. Az áldozati bárány szerepe mellett fokozatosan tört ki a rosszfiú skatulyából, és a végére csak egy egyszerű srác maradt, aki a félelmeivel szembenézve nem elfutott a veszély elől, hanem visszafordult felé. A könyv azt boncolgatja, mi vitte rá arra, hogy végül így döntsön, és milyen kanyargós utat járt végig, mire végre megtanulta elfogadni önmagát. Nagyon tetszett a történet, hiszen itt sokkal többet kapunk belőle, látjuk az okokat, átérezzük az érzéseit még jobban, és fény derül a múltjára, arra, hogy mi történt valójában a szüleivel.
A könyv felvonultat új karaktereket is, akikkel a sorozatban nem találkozhattunk, ilyen például Ronnie, Eddie legjobb gyerekkori barátja, akivel együtt nőttek fel. Itt ő a zenekar dobosa, mondhatni a fiú józan esze és lelkiismerete, aki tiszta fejjel és reményteljesen tekint a jövőbe. Célja egy jó egyetemre bekerülni és kitörni a szegénységből, de nem minden áron. A másik fontosabb női karakter Paige, aki tálcán nyújtja Eddie-nek az esélyt, hogy híressé váljon, és mint egy őrangyal, próbálja egyengetni a bimbózó karrierjét. Al Munson viszont maga az ördög, aki rosszba viszi a fiát a nagy nyeremény reményében, de igazából csak saját magát akarja kijuttatni a csávából. Sajnáltam Eddie-t, mert egyáltalán nem ilyen apát érdemelt volna, de Wayne nagybátyja legalább próbálta terelgetni és törődött vele a maga módján, ezt a sorozatban is nagyra értékeltem. És persze feltűnik néhány sorozatbeli szereplő is, mint például Hopper vagy Byersék, árasztva azt az igazi Stranger Things hangulatot.
Összegezve a Menekülés Hawkinsból ízig-vérig Stranger Things kötet. Tökéletesen hozza Eddie karakterét, és épp annyit ad hozzá, amennyit kell, hogy izgalmas és érdekes maradjon. Remekül illeszkedik a könyvsorozatba, olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni, és ha nem spin-off kötet lenne, akkor is nagyszerűen megállná a helyét. Beszippantott, lebilincselt, imádtam az elejétől a végéig. Túl sok meglepetést nem okozott, hiszen tudjuk, mi lett végül Eddie sorsa, de a Munson-varázs miatt nem éri meg kihagyni. Az összes eddig magyarul megjelent Stranger Things kötet közül ez lett a kedvencem.
Pontszám: 10/10
Idézetek a könyvből
"- Azért szeretem ezt a típusú zenét, mert a szomorúságról szól, meg arról, amilyen szar az élet. És a dolgok tényleg szomorúak, és az élet meg csakugyan szar. Ez a zene hiteles. Ellenben történeteket is mesél. Kalandokra csábít, elrepít egy másik világba, ahol mondjuk démonokat győzünk le. Elmerít a pokol bugyraiban. Anyám zenéje ablakot nyitott a világra. Azt hiszem, emiatt az enyém meg elteleportál egy másikba."
"- Basszuskulcs, tolvajkulcs - mozgatja meg az ujjait, mire a tolvajkulcsok eltűnnek. Munson-varázs. - Ha az egyiket elsajátítod, akkor megy a másik is.
- Ez baromság.
- A dolgok lehetnek egyszerre baromságok és igazak is."
"- Nem élheted le az életedet úgy, hogy azon rágod magad, mások szerint milyennek kellene lenned. Mindig is meg fognak próbálni beskatulyázni; jó és rossz, hős és gonosztevő. Szar alak meg jótét lélek. Az emberek nem erre születtek; egészen addig kitörhetünk a skatulyákból, míg a föld alá nem kerülünk. Te vagy az egyetlen, aki tényleg tudja, ki vagy. Úgyhogy állj le azzal, hogy iparkodsz belepasszolni valamelyik skatulyájukba, és simán csak légy önmagad!"
A könyv megrendelhető a Libri weboldalán a lenti bannerre kattintva.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése