Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.
Könyvadatok:
Fordító: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 440
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Left Drowning - Lélegezz velem! #1
Régebben nem igazán kedveltem a romantikus könyveket. Szinte minden műfajban olvastam már: fantasy, disztópia, krimi, horror, thriller, sci-fi, az úgynevezett "romantikus regényektől" viszont mindig is ódzkodtam. Úgy gondoltam, az ilyen könyvek csak a szerelemről szólnak, nincs magával ragadó cselekményük, ami engem le tudna kötni. De aztán a Könyvmolyképző kiadónál megjelent az első rubin pöttyös könyv, Jessica Parktól a Szeretni bolondulásig, ami minden korábbi előítéletemre rácáfolt. Már a fülszövege megfogott, és hamar a szívembe lopta magát, sőt, kedvenc lett.
Nem volt ez másképp a Lélegezz velem!-mel sem. Már az elején éreztem, hogy bele fogok szeretni. Különleges könyv. Magával sodor, beszippant, lebilincsel.
A 21 éves Blythe McGuire szülei halála után nem találja helyét a világban. Már négy év telt el a szörnyű tragédia óta, ami miatt a lány - tévesen - önmagát hibáztatja. Bűntudat gyötri, a fájdalom és a gyász teljesen maga alá temeti, úgy érzi, nem bír a felszínen maradni, hogy levegőhöz jusson. Az egyetem mellett bulikba jár, rendszeresen lerészegedik, hogy kizárja a múltat. Egy nap azonban elhatározza, hogy lesétál a közeli tóhoz. Egyszer csak egy kacsázó srácra figyel fel. A látványa szinte megbabonázza Blythe-ot, úgy érzi, valamilyen megmagyarázhatatlan kötelék fűzi össze őket, holott nem is ismerik egymást. A lány szóba elegyedik a fiúval, Christopher Shepherddel, majd az egész napot együtt töltik. Összebarátkoznak, barátságuk pedig idővel szerelemmé mélyül.
Blythe teljesen feloldódik ebben a kapcsolatban. A futásban és Chris mellett talál menedéket, ő az egyetlen, aki képes megmenteni a lányt a vízbe fulladástól. A felszín felett tartja, aminek hatására Blythe újra levegőhöz jut, és gyógyulni kezd. Életre szóló barátságot köt a fiú testvéreivel, Sabinnel, Estelle-lel és Eric-kel, és rendezi megromlott kapcsolatát öccsével, James-szel. De míg Blythe egyre jobban megerősödik, Chris elbizonytalanodik a kapcsolatukat illetően. Ő is a démonaival küzd, a múltban ragadt, nem tudja elfogadni a lány segítségét, inkább eltaszítja magától.
Megható és fájdalmas volt látni, hogy ez a két fiatal hogyan néz szembe a múltjával, hogyan harcol az életben maradásért és egymásért. Reméltem, hogy a végén jól alakul minden, de szerencsére nem kellett csalódnom. Alig bírtam akár kis időre is abbahagyni az olvasását, annyira magába szippantott a történet. Szívfacsaró és torokszorító, mégis könnyen szerethető. Az írónőnek sikerült elérnie, hogy együtt lélegezzek a szereplőkkel, és mindent átérezzek, amit ők. A 18+-os jelenetek is olyan ízlésesen és érzékien lettek tálalva, hogy le a kalappal.
Blythe csodálatos főhősnő, sérülékeny, mégis marha erős. Hatalmas utat jár be, mire végül ismét önmaga lesz. Chris igazi álompasi, bár hozott néhány hülye döntést, amiért párszor legszívesebben benyúltam volna a könyvbe, és felképeltem volna, de a bátorságáért és a kitartásáért csak tisztelni lehet. Döbbenetes, milyen szörnyűségeket kellett kiállnia, hogy megvédje a testvéreit.
És ha már a többi Shepherdnél tartunk... Ritka az olyan könyv, amiben minden karaktert kivétel nélkül kedvelek. Itt viszont nem volt ezzel probléma. Mindenki egytől egyig a szívembe lopta magát. Sabint külön kiemelném, őt nagyon megszerettem, abszolút kedvenc karakter lett. Szerintem mindenkinek szüksége lenne egy ilyen barátra az életben, egy kősziklára, akire bármilyen helyzetben lehet támaszkodni.
Gyönyörű történet, ami könnyen leveszi a lábáról az olvasót. Kedvenc lett, nem kérdés. Legnagyobb örömömre van folytatása, ami Sabin történetét meséli el, a Könyvmolyképző kiadó pedig tervezi is kiadni, sőt, akár már idén érkezhet.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, jelen idő, Blythe szemszögéből
Kedvenc karakter: egyértelműen Sabin
Kiknek ajánlom: azoknak, akik szeretik az érzelmes, érzéki, de tartalmas könyveket
Idézetek a könyvből
"- Mindketten tudjuk, hogy nincs Isten.
- Nincs - feleli. - Nincs Isten. Nekünk nincs."
"- Fulladoztál.
Újra bólintok.
- És még most is vergődsz, hogy levegőhöz juss.
Igaz. Szüntelenül azért küzdök, hogy a felszín közelében maradjak. Épp csak annyi a levegőm, hogy ne merüljek végleg víz alá, de ahhoz nem elég, hogy boldoguljak.
- Hát tessék! Lélegezz! Csak lélegezz!"
"A gyásznak nincs rögzített sémája, hiába dumálnak összevissza a hülye pszichológiakönyvek, amiket olvastam. Nincs megszabott időbeosztás, ami előírná, mikor mit érezzünk. Egyszerűen meg kell birkóznunk a pokollal, ahogyan és amikor lesújt ránk."
"- Ugyanúgy érzel velem, ahogy én veled. Nem tudom, mi az oka, de igaz. Attól a pillanattól fogva, hogy a tónál megláttalak, műveltél velem valamit. Az egyéniségeddel... felébresztettél. És amikor aznap megérintettél, megérintetted az egész valómat, és azóta egymáshoz tartozunk."
"Így szoktak lecsapni az ekkora erejű viharok: az ember érzékeli, amint gomolyognak a sötét felhők, tőle telhetően fölkészül, s mindent elkövet, amit csak tud, hogy átvergődjön a zivataron, még ha egész világát pusztítja is el az égiháború. Bármit tesz, bármennyire nekigyürkőzik is, szembekerülhet olyan erőkkel, amelyekkel nem bír. A kérdés tehát az, miként evickéljen át a káoszon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése