A 17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és ezért kész bármit feláldozni. Az édesanyjával él, akinek különleges és megmagyarázhatatlan kalandokkal teli élete számtalan kérdést vet fel benne, melyekre sosem kap választ.
Etta lehetőséget kap, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak, 1776, de nem ez a legfurcsább dolog...
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.
Könyvadatok:
Fordító: Béresi Csilla
Oldalszám: 416
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2017
Sorozat: Passenger #1
Alexandra Bracken Sötét elmék trilógiája anno egyből belopta magát a szívembe. Nagyon szerettem Ruby és a többi különleges képességgel rendelkező gyerek történetét, így evidens volt, hogy az írónő más könyveire is lecsapok majd. Az idő vándorait nem sokkal a megjelenése után szereztem be, de nem kezdtem el azonnal, néhány hónapig a polcomon várakozott. Mindenképpen ezzel a kötettel szerettem volna kezdeni az új évet, arra asszociálva, hogy nem fog csalódást okozni, mivel imádom az időutazást, és ha egy ilyen témájú regény ráadásul az egyik kedvenc külföldi szerzőm tollából születik meg, abban hiba nem lehet. Most viszont kicsit szomorú vagyok, mert mégsem szólt akkorát, mint reméltem.
Etta élete a hegedülés. Kiválóan játszik, épp a bemutatkozó koncertjére készül a New York-i Metropolitan Múzeumban. Ám amikor sor kerül a fellépésre, különös dolog történik. Furcsa zajt vél hallani, melynek forrását egy számára ismeretlen lánnyal, Sophiával kezdi el kutatni. Amint megtalálják a mennydörgésszerű hangokat kiváltó átjárót, Etta hirtelen egy másik korba csöppen. 1776-ban, az Ardent hajó fedélzetén ébred fel, és fogalma sincs, hogyan került oda. Sophia elmagyarázza neki, hogy ő valójában időutazó, aki a különböző átjárókat használva képes egyik korból átjutni a másikba. A helyzete azonban kilátástalannak tűnik, mert a hajó újdonsült kapitánya, Nicholas azt a parancsot kapta, hogy vigye őket az Öreg, vagyis a legbefolyásosabb időutazó elé. Cyrus Ironwood a többi időutazó család lemészárlásával, illetve beolvasztásával alapozta meg hatalmát, és most arra kényszeríti Ettát, hogy találja meg a világok közötti átjárókat megteremtő asztrolábiumot, amit az édesanyja rejtett el előle évekkel ezelőtt. A lánynak nincs más választása, anyja titkos üzeneteire támaszkodva fel kell kutatni a nem mindennapi tárgyat, ha élve akarja viszontlátni őt. Nicholas is vele tart, közben pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de elég egyetlen rossz lépés, és máris csapdába esnek az időben.
Igazán különleges ez a könyv. Egyfajta titokzatos, misztikus légkör lengi körül, ami kitart egészen a végéig. Alexandra Bracken egy lélegzetelállító utazásra invitál minket, mely során számos kalandban lehet részünk. Tele van izgalommal, feszültséggel, rejtéllyel, amit csipetnyi romantikával fűszerez meg. Különböző évszázadokba és rég letűnt korokba repít bennünket, a tizenhatodik század végi Damaszkusztól a második világháborús Londonon át egészen a mai New Yorkig. Kalózokkal szeljük át a tengert, rosszfiúk elől menekülünk, akik a múlt megváltoztatását tűzték ki célul, és rég nem látott kincsek nyomába eredünk. Az egész történet filmszerűen pereg le a szemünk előtt, miközben bizonytalanságban tart a végkifejletet illetően. Az időutazással kapcsolatos problémákat sajátságosan, ám remekül oldja meg az írónő, szépen végig lehet követni, hogy merre tartunk éppen. Nem gubancolja össze túlságosan a szálakat, pont csak annyira, hogy ne vesszünk el az események sűrűjében. Az asztrolábium utáni hajsza is izgalmasra sikeredett, mivel mindig akad valamilyen gátló tényező, ami hátráltatja a megtalálását. Nagyjából minden a helyén van benne, egy kis részem viszont mégsem teljesen elégedett az eredménnyel. Talán túl nagy elvárásokkal indultam neki, de nekem hiányzott belőle valami, egy pici plusz, egy csipetnyi varázslat, amivel közelebb férkőzhetett volna a szívemhez. Ráadásul a fordítás enyhén szólva sem lett a legjobb, így ez is jócskán levett az élményből. A sok hanem-től legszívesebben sírva kifutottam volna a világból, annyira bántotta a szememet.
A karakterek kidolgozottak, elevenek. Mindenkinek látjuk az indíttatásait, hogy kit mi mozgat, mit szeretne elérni. Ettát az vezérli, hogy kiszabadítsa az anyját, Rose-t az Öreg karmai közül, és visszatérjen a saját idejébe még az előtt, hogy lelőnék a tanárát. Bármit megtenne azért, hogy ismét a rendes kerékvágásba terelje a dolgokat, és Nicholast is magával vihesse. Okos, erős lány, aki nem roppan össze attól, hogy folyton üldözik, és egyedül is képes lenne útra kelni. Ettől függetlenül nem hagyott bennem mély nyomot, mint főhősnő, bár kétségkívül fejlődőképes karakter. Nicholast már annál jobban kedveltem. Vérbeli kalóz, aki tengerre született, de bőrszíne miatt sokat szenvedett. Személyiségét háttérbe szorítják az akkori előítéletek, hiszen édesanyja nem volt szabad, és benne is sokan a rabszolgát látják. Ironwoodék is csak kihasználják, ezért minden vágya megszabadulni tőlük. Ettába első pillantásra beleszeret, és hiába próbálja kiverni a fejéből a köztük lévő társadalmi különbségek és az őket elválasztó évszázadok miatt, előbb-utóbb természetesen egymásba gabalyodnak. Nick foggal-körömmel védi a lányt, igyekszik megóvni a bajtól, de azért Ettát sem kell félteni. Remek párost alkotnak együtt, jól kiegészítik egymást. Cyrus Ironwood nagyszerűen hozza a főgonosz szerepét. Igazi zsarnok, aki szinte minden korban megvetette valahogyan a lábát, óriási befolyással bír. Az összes hatalom az ő kezében összpontosul, úgy alakítja az időt, ahogy neki tetszik, az asztrolábiumért pedig a végsőkig képes elmenni. Csakúgy, mint Sophia, aki szintén hatalomra és megbecsülésre vágyik. Az ő korában még nem kezelik egyenjogú felekként a nőket, ezért akármire hajlandó az elismerésért. Kapzsi, hataloméhes nőszemély, és borzasztóan idegesítő. Néhányszor jól megcsapkodtam volna, hogy térjen már észhez. Rose a legtitokzatosabb mindegyikőjük közül, lehetetlen teljesen kiismerni. Minden egyes kimondott - és főleg ki nem mondott - szavának célja van, amely mögöttes üzenetet tartalmaz. Látszólag kőszívű, kemény anya, ugyanakkor ravasz, mindig van egy terve. Gyanítom, a későbbiek során bőven fog még meglepetést okozni.
Az idő vándorai tehát egy igazán különleges hangvételű könyv. Szép számmal tartogat kalandos, akciódús jeleneteket, számomra azonban nem ugrotta meg a lécet, kicsivel alatta maradt. Ennek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra, mert brutális függővége van, és muszáj tudnom, hogyan folytatódik a történet. Bízom benne, hogy a második kötet nem okoz majd csalódást.
Pontszám: 10/8
Nézőpont: E/3, múlt idő, váltott szemszög - Etta és Nicholas
Kedvenc karakter: Nicholas
Kiknek ajánlom: akik egy kalandos, időutazós történetre vágynak
Idézetek a könyvből
"- Ne feledd, végül mindig a saját döntésünk számít. Nem az, hogy mit kívánunk, nem a szavak, nem az ígéretek."
"(...) mindig van megoldás, ha az ember elég kitartóan keresi."
"(...) az él teljes életet, akit nem tartanak vissza félelmek, és nem vár semmi különöset a jövőtől; akinek nem az előbbiek szabják meg választásait."
"(...) az életet soha nem a múltért vagy a jövőért kell élni, hanem a jelen pillanatért."
"A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbújt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése