Sarah J. Maas: A Court Of Mist And Fury - Köd és harag udvara

A szerelemért még a halált is kicselezte. A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.

Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait, és döntenie kell a sorsáról.

Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.

Könyvadatok:

Fordító: Hetesy Szilvia

Oldalszám: 752

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2017

Sorozat: A Court Of Thorns And Roses - Tüskék és rózsák udvara #2

"A folyosóról sötétség szivárgott be a szobámba. Ismertem ezt a sötétséget, mert bennem is élt belőle. Úgy ömlött be az ajtóréseken, mint az árvíz. A ház újra megrázkódott, mire kipattantam az ágyból és kitártam az ajtót. A sötétség úgy folyt el mellettem, mintha szél lett volna. Tele volt csillagokkal, verdeső szárnyakkal és fájdalommal, mérhetetlen fájdalommal, kétségbeeséssel, bűntudattal és félelemmel."

Határtalan rajongásom Sarah J. Maas iránt pontosan négy évvel ezelőtt kezdődött. 2014. januárjában robbant be az életembe az Üvegtrón, ami azóta is toronymagasan vezeti a kedvenc sorozataim listáját. Minden egyes kötetét imádom, így amikor bő egy évvel ezelőtt bejelentették, hogy érkezik itthon is az új sorozatának nyitókötete, egy tized másodpercig sem haboztam, az elsők között rendeltem elő a Tüskék és rózsák udvarát. Majd' megpukkadtam az örömtől, amint a kezembe foghattam, megtapogathattam, megszagolgathattam és elkezdhettem olvasni. Igen ám, de aztán jött a fekete leves. Na, nem kell megijedni, hiszen szerettem, és öt csillaggal jutalmaztam, de nem lopta be magát olyan mélyen a szívembe, mint reméltem, ezért nem lett kedvenc. Epekedve vártam emiatt a folytatást, hogy elérje végre nálam a kívánt hatást, hogy tomboló tűzviharrá lobbantsa azt a szikrát, ami eddig csupán pislákolt, és menthetetlenül szeressek bele Feyre történetébe. Megnyugtatok mindenkit, sikerült: a Köd és harag udvara jött, látott, győzött, és mindent elsöpört a Föld színéről.

A történet három hónappal az első rész eseményei után folytatódik. Bár Feyre véget vetett Amarantha uralmának, nem dőlhet hátra nyugodtan. Rettenetes rémálmok gyötrik, és Tamlin iránt érzett szerelme sem képes feledtetni vele azokat a szörnyűségeket, amelyeket Hegyalján átélt. Igyekszik helytállni a Tavasz udvarában a főúr menyasszonyaként, és hagyja, hogy mások döntsenek a sorsa felett. Egészen addig, míg meg nem jelenik Rhysand, hogy az alkujukra hivatkozva magával vigye egy hétre az Éjszaka udvarába. Feyre-nak először nincs ínyére a dolog, de ahogy telik az idő, Rhys egyre többet fed fel előtte a terveiből. Egy újabb háborúra figyelmezteti a tündérré változott lányt, amit Hybern királya már el is indított Prythian ellen. Egyedül Feyre képes megállítani őt újdonsült képességeivel, melyek használatára Rhys próbálja megtanítani. Közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám a háború miatt talán kénytelenek feláldozni azt, ami a legfontosabb nekik.

Igazi ajándék volt számomra ez a könyv. Végre megkaptam mindent, amit akartam, és még annál is többet. Sarah J. Maas mindig tudja, mikor kell meglepnie, újra és újra sikerül elkápráztatnia. Amikor már azt hinnénk, jó irányba halad a cselekmény, akkor fogja magát, és a visszájára fordítja a dolgok menetét. Folyamatosan építkezik, lépésről lépésre gördíti előre a történetet, aztán, amint elérjük a tetőpontot, egy jól irányzott rúgással romba dönti az egészet, és kezdődik minden elölről. Nincs cél, nincs vég, nincs győzelem, csak az örökös küzdelem. Megállíthatatlanul faltam ezt a gyönyörűséges monstrumot, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni az olvasását. Odaszögezett a fotelba, olyannyira, hogy sokszor még lélegezni és pislogni is elfelejtettem közben. Árvízként sodort magával, lángra gyújtotta a szívemet, elfújta az aggodalmaimat és alapjaiban rengette meg a világomat. Az írónő önmagához hűen érzelmek garmadáját vonultatja fel a regényben, amivel pattanásig feszítette az idegeimet. Földhöz vágott, porrá zúzta a csontjaimat, és jól megtaposta a lelkem maradékát. Egy fergeteges hullámvasútra ültetett fel, mely kizárólag a mélybe vitt, hiába adott néhány szép és felemelő pillanatot. Prythian sötét és eszméletlen tájaira kalauzol el bennünket, többek között az Éjszaka udvarába, ahol megismerkedhetünk az illírekkel, ezekkel a tökéletes testű, szárnyas harcosokkal, valamint a Nyár udvarában is teszünk egy rövid sétát, mindezt természetesen lenyűgöző leírások formájában. A legjobb benne mégis az, hogy végre választ kapunk a kérdéseinkre, a miértekre, melyek elvezetnek egészen a szívszaggató, drámai végkifejletig.

Forrás

A karakterek valósággal lemásznak a lapokról, annyira elevenek, tele vannak élettel és érzelmekkel. Az előző kötettől eltérően itt kapunk egy teljesen összetört Feyre-t, akinek Amarantha rettenetes tettei kitörölhetetlen nyomot hagynak a lelkén. Éjszakánként rémálmokból riad fel, folyton a Hegyalján történt borzalmak kísértik. Ráadásul Tamlin sem könnyíti meg a helyzetét, mivel attól fél, hogy elragadják tőle a lányt, ezért szinte sehová sem engedi el egyedül. Feyre úgy érzi, bezárják, és megfullad mellette, ha nem tör ki ebből a kalitkából. De ekkor jön Rhysand, aki magával viszi, és innentől kezdve nincs megállás. Az ő feltűnésével indul be igazán a történet, és fakad dalra a cselekmény. Szerintem senkinek nem kell elmondanom, mennyire tökéletes, és ha eddig nem is voltam belé szerelmes, hát most visszavonhatatlanul az lettem. Imádtam minden megnyilvánulását, ahogy Feyre-val bánt, a szemétkedéseit és lénye minden egyes darabkáját. Most lehull róla a lepel, felfedi valódi arcát, ezzel előkerül sérülékenyebb oldala. Feyre-val remekül kiegészítik egymást, sok nehézségen mennek keresztül ez alatt a "röpke" 750 oldal alatt. Ő lesz az, aki újra életet lehel a lányba, és visszarántja a valóságba. Tamlinnel már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Sosem kedveltem, és holt biztos, hogy ezek után sem fogom. Olyan ő nekem, mint egy jégcsap tavasszal, ami makacsul ott lóg az ereszen, ahelyett, hogy a jó idő beköszöntével elolvadna. Kifejezetten örültem neki, mikor nem rontotta a levegőt, mert szerencsére itt eléggé háttérbe szorult, ám a végén olyan kétségbeesett lépésre vetemedik, amiért legszívesebben megkopasztottam volna. A régebbi karakterekről sem kell lemondanunk, hébe-hóba feltűnik Lucien és Feyre nővérei, Nesta és Elain is, valamint kapunk a nyakunkba pár új szereplőt. Ilyenek Rhys barátai, Cassian és Azriel, a két illír harcos, akik pofoznivalóan idegesítőek és beképzeltek (főleg előbbi), ugyanakkor imádnivalóak. Mor az, aki összefogja ezt a kis családot, és persze ott van még Amren, aki valószínűleg a továbbiakban is fog még meglepetéseket okozni. Csakúgy, mint a sokat emlegetett Üst, amire néhány oldal erejéig szintén vethetünk egy pillantást.

Összességében nézve a Köd és harag udvara elvarázsolt és ámulatba ejtett. Jócskán felülmúlta az első kötetet, nem csak terjedelemben. Meghozta számomra a várva várt áttörést, kifacsart, megdöbbentett, és azóta is kapkodom utána a levegőt. Te jó Üst, bele se merek gondolni, mit tartogat a folytatás, A Court Of Wings And Ruin... Bárcsak már a kezemben tarthatnám!

Pontszám: 10/10

Nézőpont: E/1, múlt idő, Feyre szemszögéből
Kedvenc karakter: Rhys - nem kérdés
Kiknek ajánlom: akik már túl vannak az első részen

Idézetek a könyvből

"- Mi, öreg és ravasz lények, nemcsak pengékkel és karmokkal, de szavakkal is szeretünk játszani - folytatta. - Minden egyes kimondott szavadnak súlya van, és felhasználhatják ellened."

"- Nem tudnál tanárt fogadni?

- Olyan nehezedre esik előttem megpróbálni? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Főúrként nincs jobb dolgod ennél?

- Dehogy nincs, viszont egyik se olyan élvezetes, mint téged kínlódni látni.

- Hogy te mekkora rohadék vagy!"

"Művészek. Én soha nem neveztem magam annak, mert túlzásnak éreztem volna, de...

Ott, ahol egykor az összes szín, fény, anyag lakott bennem, most csak egy mocskos tömlöc honolt."

"- Mondj el egy olyan titkot, Éjszaka lordja, amiről senki nem tud, és én is elmondom neked az enyém.

Már valami borzalmas igazságra készültem, de Rhys így szólt:

- A jobb lábam hasogat, ha esik az eső. A háborúban sérült meg, és azóta fáj.

A Csontfaragó elröhögte magát, én pedig döbbenten bámultam Rhysre.

- Mindig is te voltál a kedvencem."

"- Gondolj rám, milyen jóképű vagyok, milyen tehetséges...

- Milyen fennhéjázó...

- Az is. - Meztelen mellkasán keresztbe fonta a karját, mire a hasizmai kissé megfeszültek.

- Ha már itt tartunk, akkor vegyél fel egy inget - oktattam ki.

Macskaszerű mosoly.

- Miért? Zavarban vagy netán?

- Meglep, hogy nincs több tükör a házban, annyira imádod nézegetni magad."

Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!