A tizenhat éves Jace Witherspoon - apja keze által átrendezett arccal - régen látott bátyja küszöbéhez ér; a zsebében 3,84 dollárral, a lelkében egy titokkal. Megpróbál továbblépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig a markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig.
Jace rájön a legrosszabbra. Ha valóban tovább akar lépni, talán először épp azt kell megtennie, amitől a legjobban fél: talán vissza kell mennie...
Swathi Awasthi átütő és emlékezetes képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután azt mondod, elég, váltasz, lelépsz - hogyan kezdj el ismét élni?
Könyvadatok:
Fordító: Acsai Roland
Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Sorozat: -
Úgy kezdtem bele ebbe a könyvbe, hogy nem sok mindent tudtam róla azon kívül, hogy nem egy könnyed témát boncolgat. Kevés családon belüli erőszakkal foglalkozó regényt olvastam eddig, de akiknek már volt szerencséje az Ököl/Joghoz, kivétel nélkül elismerően nyilatkoznak róla. A pozitív kritikák az én kíváncsiságomat is felcsigázták, ezért úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Egyáltalán nem bántam meg.
A borító talán nem túl figyelemfelkeltő, a cím viszont annál jobb választás, hiszen ezen két szó köré épül az egész történet. Főszereplőnk egy bántalmazott tizenhat éves fiú, Jace, aki fiatal kora ellenére túl sokszor találkozott már elismert bíróként dolgozó édesapja öklével. Egy nap elege lesz, hogy folyton rajta és édesanyján csattan az ostor, és szembeszáll az apjával, aki ezért elzavarja otthonról. Jace a bátyjánál, Christiannél keres menedéket, és megpróbál felépíteni egy új életet. De nem képes teljesen maga mögött hagyni a múltját, a testét és - legfőképpen - a lelkét ért sérülések minden cselekedetére kihatnak. Hátrahagyott anyja miatt is aggódik, volt barátnője, Lauren pedig egy olyan titkot rejteget, amely megváltoztathatja a jövőjét.
A fülszöveget elolvasva még csak sejtésem volt afelől, hogy mivel állok szemben, a kötet végére érve azonban azt kell mondjam, minden várakozásomat felülmúlta. Sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. Swati Avasthi stílusa egyszerűen lehengerlő. Annak ellenére, hogy egy komoly problémát dolgoz fel, a gördülékeny írásmódnak köszönhetően végig érdekes és izgalmas maradt a regény. Hamar a végére lehet érni, annyira magába szippantja az olvasót, hogy eszünkbe sem jut, hogy akárcsak egy pillanatra is le kéne tenni. Szinte a kezemhez ragadt, csak akkor váltam meg tőle, amikor nagyon muszáj volt, így a tervezettnél előbb fejeztem be. A borítón lévő ajánlás tényleg nem túloz. Kétségtelenül az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.
A történetbe in medias res kezdéssel, hirtelen csöppenünk bele, és lassan, fokozatosan ismerjük meg a részleteket és a szereplőket. Az írónő hiteles, valósághű karaktereket alkotott, akikkel könnyen tudtam azonosulni. Mindvégig a szívemen viseltem Jace sorsát, és drukkoltam neki, hogy megtalálja a saját, erőszaktól mentes útját. Rendkívül összetett karakter, van jó és sötét oldala is, de igyekszik megváltozni, ami nem megy könnyen, mivel apja brutalitása az egész életére rányomja a bélyegét. Kiskorától kezdve csak a veréseket látta, azt, ahogyan az apja rendszeresen az anyján és a bátyján tölti ki a mérgét. Miután Christian megszökött, átvállalt az anyja verésadagjából annyit, amennyit csak tudott, de míg a testi sérülések idővel meggyógyulnak, a lelki sebek nem hegednek be soha. Ádáz harcot vív magával, hogy ne váljon olyanná, mint aki pokollá tette a gyerekkorát. A bátyja próbál neki segíteni ebben, bár nem kevés időbe kerül, mire összecsiszolódnak. Mindketten másképp dolgozzák fel a szörnyűségeket, míg Jace folyton robbanás közeli állapotban van, addig Christian inkább magába fojtja a sérelmeit. Még a barátnőjének, Mirriamnek sem beszél róla, pedig a lány tanárnő létére nagyon megértő, ezért igazán kedveltem. Mind kisebb-nagyobb, ám jól látható változáson, fejlődésen mennek keresztül a történet végére. Aztán ott van még Dakota, Jace könyvesboltbeli munkatársa, aki szintén arra ösztönzi a fiút, hogy megszabaduljon dühös indulataitól. Szerettem a közös jeleneteiket, sokszor mosolyt csaltak az arcomra. Tetszett a halvány szerelmi szál, nem lett eltúlozva, pont elégséges mennyiséget kaptam belőle.
Manapság egyre több new adult regényben olvashatunk a családon belüli erőszakról, ifjúsági művekben nem túl gyakori, ugyanakkor a valóságban sajnos túl sokszor találkozunk vele. Nem kell messzire menni, elég, ha bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót, vagy talán mi magunk is ismerünk olyan embereket, akik valamilyen erőszakos cselekedetet éltek át. Az írónő nagyon finoman nyúlt a témához, jól rávilágít arra, hogy a bántalmazás sokszor rejtve marad a külvilág elől. A könyv egyik üzenete ezért az, hogy ha megtörtént, merjünk beszélni róla, ne tartsuk magunkban, és ne féljünk segítséget kérni vagy szakemberhez fordulni, ha nem megy máshogy a feldolgozás.
Az Ököl/Jog befészkelte magát a szívembe, néha pedig megtaposta és össze is törte. Őszintén örülök, hogy végre kézbe vettem, és a részese lehettem Jace torokszorító és lenyűgöző történetének. Ebben az évben ez a könyv az egyik legjobb dolog, ami történt velem.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, jelen idő, Jace szemszögéből
Kedvenc karakter: Jace
Kiknek ajánlom: 16 éves kortól mindenkinek
Idézetek a könyvből
"A verés megszokott dolog a családunkban. Nem olyan, amitől a föld megremeg vagy az idő megáll. Másnap felkelsz, és szépen elmész a suliba. Talán egy kicsit többet kell dolgoznod azért, hogy fenntartsd a semmi-gond-nagyszerűen-vagyok képet, de végül is sodródsz előre az élettel."
"Az anyám azt szokta mondani, hogy a családban minden közös, mindent megosztunk egymással: baktériumot, pénzt, vért s a többi."
"Furcsa, amikor valaki a lelkedbe lát, és megérti azt is, amit be nem vallanál, még magadnak sem."
"A düh a legkülönfélébb formákban jelentkezhet: lassú égés képében; nyugtalan, csapongó lángokkal; vagy forró, váratlan helyeken felbukkanó villanások formájában. Csak meglapul, és várakozik, és amikor már azt hitted, megbocsátottál, hogy eloltotta a bizalom, elég egy széllökés és - belobban."
"Nincs véletlenül áthidalhatatlan szakadék aközött, hogy szeretsz, vagy hogy megütsz valakit?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése