2018. április 17., kedd

Frances Hardinge: The Lie Tree - Hazugságok fája


„A levelek hűsek voltak és nyirkosak. El sem téveszthette volna. Kétségkívül ezeket látta az apja füzetében, körültekintő aprólékossággal lerajzolva. Ez volt az apja legnagyobb titka, üdvözülése és veszte. A hazugságok fája. Most az övé volt, és az út, amit az apja sosem fejezhetett be, kitárult előtte.”
Mikor Faith apját rejtélyes körülmények között holtan találják, a lány elhatározza, hogy kibogozza az igazság és a hazugságok szálait. Az apjai holmijai közt kutatva egy különös fa nyomára bukkan. Egy fáéra, amely hazugságokból táplálkozik, és gyümölcse titkokat fed fel.
Ám amint Faith egyre inkább a valótlanságok hálójába keveredik, rádöbben, hogy a hazugságok igézetében az igazság összezúzódik…


Könyvadatok:
Fordító: Dr. Sámi László
Oldalszám: 384
Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2018
Sorozat: - 



"A fa olyan titkokra deríthetett fényt, amiket senki más nem ismert, és leleplezhette a világ nagy rejtélyeit. A fa megmutathatta a kormányoknak az ellenségeik tervét, a tudósoknak a korszakok titkait, az újságíróknak a hatalmasok vétkeit. Nem csak tudományos szempontból volt lenyűgöző. Értékes is volt. Óriási jelentőségű. Megfizethetetlen.
Van, aki ölni is képes lenne egy ilyen növényért."



Ennek a könyvnek a címe ragadta meg először a figyelmemet. Szeretem a titkokat és a rejtélyeket, azt pedig még jobban, ha hazugságok összevisszaságából kell kibogoznom az igazságot. A fülszöveg szinte semmit nem árul el, a borító viszont kellőképpen sötétre sikeredett ahhoz, hogy úgy érezzem, egy egyedi és különleges regénnyel állok szemben. Mindehhez hozzáadódott az a tény, hogy a történet egy bizonyos, nem mindennapi "képességű" fa körül forog, így még inkább megugrott iránta az érdeklődésem. Olvasni akartam, és kész.


Minden akkor kezdődik, amikor a tizennégy éves Faith Sunderly szüleivel, öccsével és nagybátyjával Vane szigetére érkezik. Tiszteletes édesapját, a köztiszteletben álló Erasmus Sunderlyt egy ásatásra hívták meg Angliából, és ez épp kapóra jön a körülötte kialakult botrány miatt. Természettudósként ugyanis szinte minden eddigi felfedezésének eredetét megkérdőjelezték hazájában, és ez rossz fényt vetett a család makulátlan hírnevére. A pletykák miatt a szigeten sem fogadják szívélyesen a családot, és amikor egy nap megtalálják a férfi holttestét, mindenki öngyilkosságra gyanakszik, Faith-t kivéve. A lány rendíthetetlenül hisz apja ártatlanságában, aki ugyan sosem szentelt elég figyelmet gyermekének, de bízott benne annyira, hogy magával vitte utolsó küldetésére. Faith, hogy igazságot szolgáltasson neki, nyomozni kezd, és közben olyan felfedezést tesz, ami alapjaiban rengeti meg a világba vetett hitét. Kiderül, hogy Erasmus egy igencsak értékes fát tanulmányozott, amit, ha hazugságokkal táplálnak, egyre nagyobbra nő, és olyan gyümölcsöket terem, melyek több évszázados titkokat őriznek. A lányt egyre jobban körülfonják a saját maga által kreált kitalációk, de nem ő az egyetlen, aki igényt tart a növényre - van, aki ölni is képes érte.

Magam sem tudom, hogy mit vártam a kötettől, de egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam. Minden nem létező elképzelésemet felülmúlta. Frances Hardinge egy sötét, lebilincselő mesét alkotott meg a lapokon keresztül. Teljesen más, mint bármely eddigi olvasmányom, egyikhez sem fogható. Különleges, baljós hangvételű regény, amely egy régebbi kor cselszövéseibe és intrikáiba vezeti vissza az olvasót, miközben a fantasy-elemeket sem nélkülözi. Igaz, utóbbit csak halványan és módjával, de bámulatos, ahogy az írónő összefonta a valóságot a képzelőerővel. Teljes mértékben képes voltam beleélni magam a tizenkilencedik századi viszonyokba, annyira korhűen lett ábrázolva. A cselekmény viszonylag lassú sodrású, mégsem terelődött egy pillanatra sem másfelé a figyelmem, a végére viszont úgy összesűrűsödtek az események, hogy csak kapkodtam jobbra-balra a fejem. Nagyon szépen fel van építve a történet váza, nem egyből a dolgok közepébe csöppenünk, hanem fokozatosan bontakoznak ki előttünk a szálak, és a befejezésre tisztán összeáll a fejünkben a kép. Sokáig el sem tudtam képzelni, ki lehet a tettes, ki áll a történtek mögött, egyedül az volt világos, miért tette, amit tett. Mondanom sem kell, a fa az oka mindennek. A hazugságok fája, ami ősi rejtélyek tudója, és homályos látomások formájában képes választ adni minden kérdésre. Nem csoda, hogy akik tudnak a létezéséről, bármi áron meg akarják szerezni, és semmilyen piszkos módszertől nem riadnak vissza. Tetszett ez a mítosz, amit az írónő a fa köré kerekített, a tudomány és a hit egymásnak feszítése, a könyv magvát adó miszticizmus, ami végül egy izgalmas nyomozásban teljesedik ki. Ennek ellenére nem éreztem azt a belsőmet szétrobbantó katarzist, amit az elejétől kezdve reméltem. Nem szépítek, számomra nem ütött elég nagyot a végkifejlet. Nem volt rossz, egy-két helyen rendesen meg is lepődtem, de többet akartam. Több borzongást szerettem volna, talán néhány pofont is, amitől sokáig nem térek majd észhez, ám ez sajnos elmaradt.


A karakterekkel azonban hellyel-közel elégedett voltam. Élettel teliek, magukban hordoznak minden emberi tulajdonságot, és remekül meg lehet érteni, kit mi motivál. Faith mindenképpen azt akarja bizonyítani, hogy az apja ártatlan volt, és nem önszántából vetett véget az életének. Emellett a családjának is szeretne megfelelni, ami nem könnyű, mivel tudjuk, milyen nehéz volt nőként érvényesülni a régmúltban. Eleve hátrányban van az öccsével szemben emiatt, akit sokkal nagyobb figyelem kísér, mint a nővérét, pedig Faith-nek sincs semmi oka a panaszra. Kissé csendes, de hihetetlenül okos, bátor, furfangos és talpraesett lány, ám az emberek ezt sosem veszik észre, csupán azért, mert nem nadrágot hord. Igazi lázadóvá válik, aki a gyermek- és felnőttkor küszöbén ingadozik, csak egy kis elismerésre vágyik, és arra, hogy végre ráébredjenek, ő is a társadalom értékes tagja. Nagyon szántam azért, ahogy a szülei bántak vele, legszívesebben lekevertem volna nekik egyet-kettőt a lekezelő stílusukért, holott egyáltalán nem érdemelte ezt. Bár vannak hibái, és idővel egyre jobban belegabalyodik az általa szőtt hazugságok hálójába, nagyon is szerethető karakter. Drukkoltam neki, hogy tisztára tudja mosni az apja hírnevét, és közben el nem veszítve önmagát, találjon rá a saját útjára. A Sunderly házaspár nem lett a szívem csücske, épp ellenkezőleg. Myrtle egy számító, manipulatív nő, akinek a családja társadalmi megítélésénél semmi sem fontosabb, és hiába értettem, miért cselekedett úgy, ahogy, hiába állt ki a végén a lánya mellett, csakis megvetést éreztem iránta. Nála már csak a férjét utáltam jobban. Erasmus, a híres természettudós, aki kizárólag a munkájának él, de a növény miatt képes minden addigi eredményét sutba dobni. Rideg, távolságtartó, magának való ember, a lánya helyett is "élete felfedezését" választja. Lehet, bennem van a hiba, de fel nem foghattam, Faith miért ragaszkodott annyira hozzá, amikor az apja egyáltalán nem törődött  vele, sőt, többször is a lelkébe gázolt. Nem érdemeltek meg egy ilyen eszes és szerető gyereket. A mellékszereplők közül Pault emelném még ki, mert eléggé megkedveltem. Zárkózott, de a maga módján segítőkész és találékony fiú. Örültem, hogy Faith talált egy szövetségest, akármennyire is nem jöttek ki eleinte.

Összességében véve a Hazugságok fája nagyszerű ifjúsági regény, hiteles történelmi háttérrel és hatalmas adag hazugsággal, valamint cselszövéssel. Bár nem voltam mindig maximálisan elégedett vele, maradandó élményt nyújtott. Ajánlom mindazon ifjú olvasóknak, akik kitörnének kicsit a mai modern kor keretei közül, hogy lássák, mekkora ereje lehet az igazságnak.


Köszönöm szépen a könyvet a Ventus Libro Kiadónak!


Pontszám: 10/8


Nézőpont: E/3, múlt idő, Faith szemszögéből
Kedvenc karakter: Faith
Kiknek ajánlom: tizenkét éves kor felett



Idézetek a könyvből

"- A pletykák olyanok, mint a veszett ebek. Ha menekülsz előlük, csak még inkább üldözőbe vesznek."

"A csendes embereknek gyakran van olyan időjárásérzékük, ami a hangosakból hiányzik. Megérzik a beszélgetésekben a széljárás időváltozását, és beleborzonganak a kimondatlan neheztelés dermesztő hidegébe."

"A vallásos vakbuzgóság olyan, akár a földgáz: akkor a legveszélyesebb, ha nem látható. Elég egyetlen eltévedt szikra, és az egész bármikor berobbanhat."

"A hazugság olyan, akár a tűz, fedezte fel Faith. Eleinte óvni és táplálni kell, de csak finoman, óvatosan. Egy enyhe fuvallat új lángokat szíthat, de a túl erős fújás ki is olthatja. Némely hazugságok erőre kapnak, majd izgatott ropogással továbbterjednek, és többé nincs szükség a táplálásukra. Viszont azok többé már nem is az ő hazugságai. Saját életet és alakot nyernek, és nem lehet többé irányítani őket."

"(...) a csendet ugyanolyan ügyesen és kegyetlenül lehet forgatni, akár a kést."




Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése