Idejét sem tudom, mikor szemeltem ki magamnak A vér énekét elolvasásra. Egy biztos, nem az utóbbi néhány évben. Megismerkedésem mondhatni sokáig váratott magára Vaelin Al Sornával, avagy Beral Shak Urral, alias Reménységünk Gyilkosával. Így indul a történet, pontosabban az utolsó névvel, ami nem kis gyűlöletet szít egy bizonyos alpiri történész szívében, ki egy hozzá közel álló személy halálát "köszönheti" a legendás gyilkológépnek. Ám ő vajon hogyan éli meg mindazon tetteket, melyek nyomán több száz ember kiontott vére festi vörösre tenyerét, és változtatja acéllá lelkét férfivá érésének évei során?




