Lois Lowry: The Giver - Az emlékek őre

A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik, egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… 

Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről. 

Könyvadatok 

Oldalszám: 238 

Kiadó: Animus 

Kiadás éve: 2001 

Fordító: Tóth Tamás Boldizsár 

Sorozat: Az emlékek őre 1. 

Lois Lowry regényét jó ideje szerettem volna már elolvasni. A belőle készült adaptációt több, mint tíz éve láttam, sajnos sok minden kiesett az emlékezetemből vele kapcsolatban. Mint sok más kötetet, végül ezt a könyvet is a könyvtárunk ingyenesen elvihető polcáról emeltem le, és nagyon örültem, hogy fejest ugorhatok az írott történetbe is. 

A tizenegy esztendős Jonas izgatottan várja, hogy végre tizenkettessé avassák. Amint ugyanis betölti a tizenkettedik életévét, onnantól fogva felnőttnek számít, és megkezdheti felkészülését arra a munkára, amit a Döntéshozók Bizottságának tagjai választanak neki. A decemberi ceremónián azonban az elöljáró elkövet egy hibát, és Jonast kihagyja a felsorolásból. Mindenki más örül a kapott tisztségnek, a fiút viszont félelem és szégyenkezés járja át. De hamarosan kiderül, hogy szándékosan alakították így az ünnepséget, mivel Jonasra egészen különleges pozíció vár. Ő lesz az emlékek őre, közösségük legmegbecsültebb tagja, aki a társadalmuk előtti nemzedékek és generációk távoli emlékeit őrzi magában. Magányos és felelősségteljes feladat ez, amire egyedül ő képes. Másnap meg is kezdik a közös munkát a jelenlegi őrzővel, aki arra kéri Jonast, ezután örökítőként hivatkozzon rá. A fiú a következő hónapok során olyan titkok birtokába jut, amiket csak nehezen tud magában tartani, és amiket testileg és lelkileg is fájdalmas elviselni. 

Lois Lowry kötete fantasztikus és időtálló. Bármilyen korban és életszakaszban jól esik olvasni, attól függetlenül, hogy ifjúsági kötetnek készült. A mondanivalója örök érvényű, ami sokáig benne marad az olvasó lelkében. Nagyon szerettem forgatni, az erősebb utalások mellett van egyfajta bája és varázsa a könyvnek. Elejétől a végéig beszippantott, és a befejezése óta is sokat gondolkodok rajta. A szerző talán legfőbb üzenete az, hogy a tökéletes társadalom nem létezik, akármennyire is igyekszünk létrehozni. Mindig lesz valami a felszín alatt, amit ha megkapargatunk, felfakad az igazság, és kiderül, mekkora árat kellett fizetni a tökéletesség álcájáért. A történet szerint az emberek több, egymástól távol eső közösséget hoztak létre, amik ugyan tartják egymással a kapcsolatot, de csak meghatározott alkalmakkor érintkeznek. Olajozottan működő rendszert építettek ki az éghajlat megváltoztatásával, az éhínség, a háború és minden más negatív hatás megfékezésével. Ezzel azonban olyan más értékek is megkoptak, amik a normális, teljes élet élvezetéhez elengedhetetlenek: a színek, az érzések és legfőképpen a szabadság. Utóbbi mára csak illúzió, mert hiába boldogok és elégedettek látszólag a lakók, ha közben fogalmuk sincs, mit miért tesznek. 

Jonas, ahogyan egyre több és szebb emlékkel szembesül, egyre inkább kezdi átlátni a rendszer hibáit és buktatóit. Az örökítő folyamatosan adja át neki a különböző benyomásokat, legfőképpen az érzéseket, amik miatt a fiú megtanul valóban látni és érezni. Fokozatosan megismeri az igazi testi és lelki fájdalmat is, minden alkalommal nagyobb és mélyebb kétségbeesést, gyászt és negatív érzelmet él át, hiszen a rossz nélkül nem létezhet a jó sem. Megkapó volt látni, ahogy lassan felnyílt a szeme, és rájött, mennyi szépséget és jóságot loptak el a mostani emberektől annak érdekében, hogy felszámolják az őket egymás ellen fordító ingereket. Szerettem a Jonas és az örökítő közötti kapcsolatot, ahogyan az idős férfi megmutatta neki az ősi igazságot, és ahogyan a fiú magába szippantotta a tudást, amit a több száz éve élt elődei hagytak az utódaikra. Kedvenc jelenetem az örökítő legkedvesebb emlékének átadása volt, amiből Jonas megtanulta, mi a valódi szeretet, nagyon érzelmes és megható pillanat volt. 

Mindent egybevetve Az emlékek őre sokféle érzelmet váltott ki belőlem, amiket még magam sem tudok hová tenni, és ezzel egy időben rengeteg gondolatot is ébresztett bennem. A szeretetnél jobb szót nem találok rá: szerettem olvasni, szerettem átélni, amit adott, szerettem elmélyedni az emlékekben és a mondanivalójában. Bárcsak a kötelező olvasmányaim között lett volna anno az iskolában, biztos vagyok benne, hogy akkoriban is megérintett volna. Persze egyáltalán nem hátrány, hogy felnőtt fejjel olvastam el, sőt, még inkább megfogott a történet. Alig várom, hogy valamilyen formában folytathassam tovább a sorozatot. 

Pontszám: 10/9 

Idézetek a könyvből 

"- Jonas. - A kórus először csak mormogott; fojtottan, suttogva, alig érthetően. - Jonas. Jonas. 

Aztán fokozódott a hangerő, a tempó. 

- JONAS. JONAS. JONAS. 

Jonas tudta, mi történik ezekben a percekben: a közösség befogadja őt új szerepében, életet ad neki, épp úgy, ahogy életet adott Calebnek, a pótgyermeknek. Hála és büszkeség áradt szét Jonas szívében. 

A felemelő érzések mögött azonban ott rejtőzött a szorongató félelem is. Fogalma sem volt róla, milyen következményekkel jár kiválasztottsága. Nem tudta, milyen emberré kell válnia. 

Vagy milyen emberré fogják változtatni őt." 

"- Eddig azt hittem, csak mi létezünk. Azt hittem, az minden, ami most van. 

- A " minden" sokkal több annál. Beletartozik, ami rajtunk kívül van, az egész Máshol, és ami előttünk volt, régen, még régebben és réges-réges-régen. Én mindent megkaptam, miután kiválasztottak, és ebben a szobában, amikor magam vagyok, újra meg újra átélem az emlékeket. Ez a bölcsesség forrása. És ez a jövőnk formálásának útja." 

"- Olyan ez, mint mikor... - a férfi szünetet tartott. Szemlátomást keresnie kellett a szavakat. - Olyan, mint mikor az ember egy szánkón ül, és mély hóban siklik lefelé a domboldalon. Eleinte üdítő, kellemes a dolog: a sebesség, a csípős, tiszta levegő. De egyre vastagabb hóréteg tapad a szántalpakra, azok egyre lomhábban csúsznak a lejtőn, s végül már teljes erőből lökni, hajtani kell a szánkót, hogy mozgásban tartsuk..." 

Ti olvastátok már a könyvet? Láttátok a filmet?